Katasztrófaturisták édenkertje – mit kerestek a debreceniek a Kráter-tónál?

---

Nagyhegyes – „Nahát, nem is gondoltuk, hogy ilyen szép és különleges helyek vannak Debrecen közelében!” – álmélkodtak többen is azok közül, akik hétvégén részt vettek a nagyhegyesi Kráter-tóhoz indított kerékpártúrán.

---

A kirándulás rendezőjének, a Gombfoci Sajtóklub túracsoportjának éppen az az egyik fő célja, hogy megismertesse a környék hasonló gyöngyszemeit. Fontos szempont a természetvédelem és a szabályos biciklizés népszerűsítése, valamint az egészséges kikapcsolódás és a barátkozás is.

A mindenki számára nyitott és díjtalan programok során felkeresték már többek között a dombostanyai, a bánki és a zeleméri templomromokat, s voltak a Vekeri-, a Hármashegyi és a Fancsikai-tavaknál is. Ugyanakkor a martinkai Eiffel-tornyot, a homokkerti Vértessy-kúriát, továbbá a gáspárkerti Riska-romkastélyt is meglátogatták. Az utakat úgy építik fel, hogy az adott nevezetességekről kiselőadást hallgathassanak meg a résztvevők.

A szombati kiránduláson a Nagyhegyesi Nyugdíjasok Szakszervezetének tagjai fogadták a 20 kilométeres távot megtett bringásokat. A kisgyerekek, nyugdíjasok és családok által is alkotott karavánban volt olyan, aki kempingbiciklivel érkezett, vagy éppen az előző napon betegen feküdt, illetve még zúgott a feje az esti koncert miatti másnaposságtól. Más azért is tekert ki, mert a nagyszüleinek a közelben volt a birtokuk… Megérkezvén egyiküknek sem kellett csalódnia!

A vendéglátók vezetője, Szathmári László 12 éves volt, amikor bekövetkezett az a hatalmas detonáció, amely nyomán aztán kialakulhatott a mai, gyönyörű oázis. Az 1961. augusztus 23-i robbanásban – csodával határos módon – senki sem halt meg, azonban a gázkutatók 60 méter magas fúrótornyát, valamint a járműveiket és más eszközeiket szőröstül-bőröstül elnyelte az iszap. A tűz négy napon át tombolt, a környéken mindent betemetett a piros hamu, s lavinaáradatként indult meg a víz és a sár is.

Ezek miatt ki is kellett költöztetni a környéken élőket. A 100 méter magas lángoszlop Debrecenből is látható volt. (A minapi kirándulás egyik résztvevőjének a szülei is esténként kibicikliztek a város határába, és miként a mai katasztrófaturisták, aggódva-lenyűgözve figyelték a fejleményeket.) Végül a tűz magától kihunyt; a kitolt föld által emelt, 12-14 méter magas falra utólag fákat ültettek, míg a ma mintegy 150 méter átmérőjű és öt méter mély tavat egy horgászegyesület gondozza.

A telepítéseknek köszönhetően főként növényevő halak vannak benne, de néhány éve kapitális harcsa is horogra akadt itt. A környező parkban fajátékok, tűzrakóhelyek, filagóriák, padok, szemétgyűjtők és illemhelyek is szolgálják a kirándulókat. Az emlékkertben fúrókút-makett is megtekinthető a robbanás történetét felidéző fotótablók mellett. A debreceni bringások olyan pecásokkal is találkoztak, akik három napra kiköltöztek sátorozni a partra, s közben éppen ínycsiklandozó pörkölt rotyogott a bográcsukban…

Miként is juthatnak el ide a hasonló élményekre vágyók? A Kráter-tóhoz Debrecenből például „nyílegyenesen” visz ki a Kishegyesi út, ami a városhatárban az autópálya fölött is átível. Aztán Ondód túlsó végétől már földúton kell tekerni, s ez helyenként kissé megnehezíti a haladást. Lehet menni a 33-as úton, Nagyhegyes felől is, viszont ez nemcsak hosszabb, hanem látnivalókban is kevésbé bővelkedő.