Kenyérkereső túra: mindennapi betevőnk ára

---

Debrecen – Lehet fehér, vagy félbarna, mi vesszük és esszük. Nem mondunk le róla akkor sem, ha drága. Legfeljebb ha megdobnak kővel, nem dobjuk vissza kenyérrel.

---

A kenyér hagyományos ételeink egyike. Korántsem magyar specialitás, de étkezéseink nélkülözhetetlen kelléke. Annyiféle kenyér kapható ma már a debreceni üzletekben, hogy felsorolni is sok lenne. Az persze más kérdés, melyik mibe kerül: rég nem 3,60-ba, de így is megvesszük. A kenyér szerintünk nem olcsó, a pékek viszont, meglehet, nem értenek ezzel egyet. Ha szeretnénk tudni, mibe kerül mindennapi kenyerünk, akkor leginkább a legegyszerűbb – s talán a legolcsóbb? – fehér vagy félbarna veknik árát érdemes összevetnünk.

Kenyérkereső túránk a hangulatos és divatosan olykor alvóvárosnak is tartott Józsán indul: itt szeletelt félbarnát vásárolunk a Spar üzletben. Miközben nézelődünk, azt is megtudjuk az egyik vásárlótól, aki nagyobb kör, több esztendős fővárosi lét után tért haza erre a vidékre, hogy Budapesten leginkább rozskenyeret vett, ha lehetett. De – mint mondja –, itt "leginkább ilyen rozsszerűségek vannak", úgyhogy marad a hagyományos fehérnél. Hasonló összeget hagyunk a kasszánál mindketten, nagyjából 260 forintot.

Ugyanennyiért vehetünk kenyeret a Leila pékségben is. Ez Józsához képest jóval közelebb található a cívisváros szívéhez: a hajdan a kísérletező kedvű szovjet agrármérnök, Micsurin nevét viselő, ma szerényen Deréknek nevezett utca derekán, egy garázssoránál található az üzlet. Itt kérésünkre fel is szeletelik a veknit.

A kenyér ára nem csupán a helytől függ, az időtől is. Két-három nap múlva, szombaton vagy vasárnap járunk erre ismét. Akkor a Tócóvölgy egyik kisboltjában (a Sárvári Pál utca sarkán) már csak egyetlen féléből lehet válogatni: ez konkrétan magvas, előrecsomagolt és szeletelt kenyér 200 forintos áron. Felbontás után nagyon finom, s még két nap múlva is elmegy pirítósnak – de ez azért ára és minősége miatt is más súlycsoportban versenyzik: ennyi pénzért ugyanis mindössze negyed kilót kapunk. (Arról, mi van benne még magvakon meg liszten kívül, ne szóljunk: akad néhány érdekes adalékanyag.)

Nemrég akciós kenyeret hirdettek a Tesco áruházban. Félbarna volt, kilós kiszerelésű és 169 forintos. A hipermarket maximálta a megvásárolható mennyiséget: fejenként 3 veknit vihettek a vevők. A kenyér persze nem az a termék, amiből nagy tételt vásárol az ember házi használatra. Hiába raknánk tele vele a kamrát, soha nem használnánk el annyi zsemlemorzsát, amennyi egy mázsa gazdaságos árú kenyérből készíthető.

Ha már Tesco, akkor a Vénkertben is szétnézünk. A lassan valóban elöregedő, még a hetvenes évek közepén átadott házak között egy Coop üzletbe lépünk: itt 299 forintos áron mérnek egy kiló fehér kenyeret. Ha már itt vagyunk szétnézünk: ebben a boltban a kemencés változat 329-372 forint környékén mozog, a Tigris pedig 365 forintért találhat gazdára. Ha valaki emlékszik a Micimackóra – az igazira, és nem a rajzfilm változatra –, annak talán beugrik, hogy a Milne regényéből az is kiderült: a Tigrisek minden szerettek. Nos, ezt az utóbbi kenyeret biztos, hogy kedvelték volna.

Ezen a környéken maradunk továbbra is: a Reál üzletben 265 forint a fehértói vekni. Itt mátészalkai kenyeret is látunk. Ilyenkor az ember eltűnődik, hogy bármilyen kis ország is vagyunk mi, a kenyér akár ilyen nagy utat is megtehet. Több helyen lehet Debrecenben máshol sütött kenyeret kapni: van, ahova Bárándról érkezik, de a hajdúböszörményi kenyeret is sokan kedvelik.

Alkonyodik már, amikor egy kirakatra ragasztott papírlapra kapjuk fel a fejünket: a Széchenyi utcán, a buszállomással szemközti kisbolt 199 forintért hirdeti a legkelendőbb pékárut. Mivel buszról látjuk, nem tudjuk meg, hogy ez afféle "last minute"-akció, vagy eleve ennyibe kerül.

Hazaérkezünk, s otthon nekilátunk vacsoránk elkészítésének. Miközben a füstölt erdélyi szalonnát és a zsenge újhagymát készítjük elő, eszünkbe villan Fábry Sándor története a kenyérről! A nagy dumájáról ismert műsorvezető mesélte, hogy sokáig szinte soha nem ehetett friss kenyeret. Amíg volt az előző napiból, szülei azt vették elő mindig. Másnap viszont már a legutóbbi vekni sem volt friss. Mint Fábry levonta a tanulságot: egyszer kellett volna csak kidobni a tegnapi kenyeret, hogy attól kezdve mindig frisset egyenek...