Kerek kenyér, ötös fogat, kupakos pipa – a „debrecenikumok” tárházában

---

Debrecen – A hungarikum címet nyert debreceni pároskolbász mellett sok olyan étek van, amik szintén jellegzetességei a cívisvárosnak. Debreceni fajtája a mézeskalácsnak, sőt a szalonnának is van, de ugyanakkor a tárgykultúrában is megannyi ilyen specialitás maradt fenn.

---

A debreceni béles például olyan nyújtott, hajtogatott, pihentetett tésztából készül(t), aminek mazsolás túró vagy dió a tölteléke – eleveníti fel a Debrecen lexikon című könyv, mely szerint ennek a bélesnek legényfogó szerepet tulajdonítottak. Sokak emlékében él a debreceni kenyér is. Ez szekérkerék-nagyságú, pirosra sült, magas péktermék, ami a feljegyzések szerint könnyű, fehér és nagyon ízletes is volt. Sokáig a Dégenfeld (a mai Dósa nádor) téren árulták az asszonyok.

ABC-rendben haladva tovább, a fenti sorba kívánkozik a debreceni mézeskalács is. Ennek jellegzetes fajtája a kerek, tányér alakú mézeskalács, amit az egész országban debreceni mézestányérnak neveztek. Finom csemegeféleség a debreceni perec is, ami a gyerekek kedvelt vásárfiája volt. A leírás szerint a 10 forintos nagyságú pereckarikákból 30 darabot fűztek kendercérnára, és készült belőlük édes, sós, köményes, vajas és parasztos változat is. A pereceket főként özvegyasszonyok készítették, akik ebből éltek.

Messze földön híres (volt) mindemellett a debreceni szalonna is, amit paprikásan készítettek, és sokáig az egyik alapvető kosztja volt az itteni néptáplálkozásnak. A „debrecenikumi” ételpaletta végére az egyik legismertebb fogás maradt: a debreceni töltött káposzta, ami sertés-, marha- vagy juhhúsból készül. A savanyított levelekben a hús mellett köles- vagy rizskása van, valamint szalonna, gyömbér, sáfrány és bors. A töltelékek nagyok, alájuk levelek és aprókáposzta kerülnek, közéjük pedig cubák, illetve szalonna, kolbász. Levét öreg, piros mártással sűrítik.

Jellegzetes Debrecen-környéki egytálétek a slambuc is, amit eredetileg főként a pásztorok fogyasztottak. Ugyanakkor a táplálkozás mellett a tárgykultúrában is kialakultak az itteni specialitások. Ilyen a debreceni kerámia, a népi bútor, a viselet, a pipa és a tégla is. Rajtuk kívül a debreceni ötös fogat és a talyiga is különlegesség. Közülük például a kerámiák többnyire fehér vagy sárga alapúak, amiket virágok, madarak és emberalakok díszítenek. A pipák feje pedig égetett agyagból készült (amit rezeztek és kupakkal is elláttak), s a száraikat a csutorások készítették ágból, szaruból – ami nekik is jó megélhetést nyújtott.