Két fiatal debreceni táncoktató nagy célt tűzött ki maga elé

---

Debrecen – Karitatív órákat is tartanának, mert azt vallják: a tánc egy önmegvalósítás, egy kifejezési forma, amihez mindenkinek joga van.

---

Idén alakult meg Debrecenben a BE-Dance táncstúdió, amelyet Nagy Béla Endre és Szakál Evelin Noémi alapított. Mindketten a Magyar Táncművészeti Egyetemen tanultak, illetve Evelin idén zárja tanulmányait az intézmény mesterszakán. A páros 14 éven keresztül a debreceni Valcer Táncstúdió versenyzője volt, több egyéni és formációs magyar bajnokságon vettek részt.

Mindketten a hajdúhadházi, Földi János nevét viselő iskolában tartanak táncórákat hátrányos helyzetű gyerekeknek, de szívesen bővítenék további csoportokkal ezt a karitatív munkát különböző szervezetekkel karöltve. Velük beszélgettünk a táncról, annak jótékony hatásairól, tanításról, valamint jövőbeli tervekről.

Dehir.hu: Mit kell tudni rólatok, illetve a táncstúdióról?

Nagy Béla Endre: A hajdúhadházi Földi János Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában kezdtük el a közös munkát, rájöttünk, hogy könnyen egymásra tudunk hangolódni szakmailag, a tanítási módszereink is hasonlóak, ebből jött az, hogy közösen vágjuk bele egy táncstúdió megalapításába. A név is ezt tükrözi, a BE a Béla és az Evelin kezdőbetűiből áll össze.

Szakál Evelin Noémi: Mindketten tanítottunk külön is, de most éppen próbáljuk ezt összevonni a BE-Dance-szel, legyen szó akár párokról, akiknek esküvői táncot tanítunk, vagy gyerekekről, csoportokról. Előnye, hogy ketten csináljuk ezt, így akár tudjuk egymást helyettesíteni vagy segíteni a másiknak. Szeptembertől indulnak majd képzéseink óvodás kortól egészen az idős korcsoportig. Az alapoktól a versenytáncig, egyéni és csoportos órák keretén belül Debrecenben (TURN teremben) és Hajdúszoboszlón (Kovács Máté Művelődési Központban) is. Esküvői táncok mellett, szalagavatóra koreográfiákat is rendszeresen vállalunk, illetve a workshopjainkra is folyamatosan jelentkeznek a táncolni vágyók.

Dehir.hu: Az egyik különlegessége ennek a stúdiónak, hogy hátrányos helyzetű gyerekeknek is tart táncórákat. Honnan jött ez az ötlet?

Nagy Béla Endre: A Földi János-iskolába sok hátrányos helyzetű diák jár, így ebből a munkából adódott. Itt láttuk, mekkora jelentősége van a táncnak. Ezeknek a gyerekeknek fontos a zene, hogy tudjanak táncolni, hogy együtt dolgozzanak csoportban. Én a szociálpedagógia szakot is elvégeztem főiskolán, hogy jobban átlássam, hogy lehetne segíteni a gyerekeknek, valamint a táncot inkább terápiás célokra felhasználni.

Szakál Evelin Noémi: A Magyar Táncsport Szakszövetség mozgássérültek, kerekesszékesek számára is tart táncversenyeket. Ez nemcsak a táncosoknak számít kihívásnak, hanem a táncpedagógusoknak is, hogyan tudják tanítani ezt a mozgásformát, hogy ezt ne csak élvezzék a diákok, hanem haszna is legyen. Ezt is inspirált minket.

Mindketten szeretnénk átadni a tánc szeretetét a saját diákjainknak, mert a tánc egy önmegvalósítás, egy kifejezési forma, amihez mindenkinek joga van.

Ezért is gondoltunk arra, hogy kiterjesztenénk a tevékenységünket: vakoknak, hallássérülteknek, mozgássérülteknek, időseknek, azoknak, akik érdeklődnek ez iránt.

Dehir.hu: Hogy tervezitek ezt?

Szakál Evelin Noémi: Vannak már terveink, más iskolákban, vagy akár óvodákban is szívesen tanítanánk, valamint szeretnénk havonta egyszer karitatív jelleggel más intézményekben is, például a hallássérültek intézetében.

Nagy Béla Endre: Ebben nagy segítségünkre lenne,

ha az intézmények, amelyek fantáziát látnak ebben, felvennék velünk a kapcsolatot, s velük karöltve táncterápiás órákat tudnánk szervezni. Ehhez várjuk a jelentkezésüket.

Az órákat önköltségre vállaljuk, nem kerül pénzbe a szervezeteknek, pályázati forrásból szeretnénk majd fedezni, s ha sikerül ilyet nyernünk, akár heti rendszerességgel is vállalhatunk órákat.

Dehir.hu: Hogyan segít a táncterápia a hátrányos helyzetűeknek vagy a fogyatékkal élőknek?

Szakál Evelin Noémi: Pozitív energiákat vált ki, a gyerekeknél például az érzelmi kapcsolatokra is hatással van, ki tudnak nyílni a külvilág felé. Sokszor előfordul, hogy a hátrányos helyzetűeket megkülönböztetik a mindennapi életben. Ha valamiben sikert érnek el, – a táncterápia részeként is – az erőt adhat nekik a mindennapokban is.

Nagy Béla Endre: A táncterápia magába foglalja a zene- és mozgásterápiát is. 

Amikor táncolnak, nem gondolkodnak a problémáikon. A hátrányos helyzetű gyerekek sokszor nem rendelkeznek hosszú távú életcéllal, de a szociális készségek, a fizikai állapot, a viselkedésük megváltozása, az, amit a tánctól kapnak meg, pozitívan hatnak a személyiségükre.

Dehir.hu: Hogyan zajlanak az órák?

Nagy Béla Endre: A módszertan változik, az életkori sajátosságokat figyelembe kell venni, nem mindegy, hogy elsősöket vagy középiskolásokat tanítunk. A motiválás nagyon fontos, örülnek a dicsérő szavaknak.

Szakál Evelin Noémi: Az a szerencsésebb, amikor egy osztály tud jönni táncórára, de előfordul, hogy több osztályból jönnek gyerekek, ők nincsenek annyira összeszokva.

Az elsődleges célunk az, hogy megtanuljanak csoportban dolgozni, az órák elfogadást, segítőkészséget ébresszenek. Például ha az egyikük könnyebben tanul, gyorsabban halad, tudjon segíteni a lassabban tanuló társának.

Van egy alaptanterv, amihez tartani kell magunkat, viszont mindig kikérjük a gyerekek véleményét. Ha van egy olyan zene, ami nekik nagyon tetszik, akkor arra csinálunk koreográfiát, ha találnak egy olyan tánclépést, amit szeretnének, de nem tudják, hogy kell megcsinálni, akkor azt is gyakoroljuk. Sok zenét hallgatnak és táncolnak is rá, még akkor is, amikor nincsenek vele tisztában. A kulcs az, hogy tudatosan használják a lépéseket zenére. Nem vesszük annyira szigorúan, mivel nem versenyképzésről van szó, inkább arra fektetjük a hangsúlyt, hogy a gyerekek lefoglalják az energiáikat és egyben tanuljanak is. Ezért mindig próbálunk valami újdonsággal, motiválóval előállni, fellépési lehetőségeket biztosítani.

Nagy Béla Endre: A motiválás egyik legjobb eszköze a fellépés, megmérettetés. Iskolai rendezvényeken folyamatosan színpadra lépnek a tanulók, de volt már, hogy városi rendezvényen is táncoltak, például a hajdúhadházi Káposztás napokon.

Dehir.hu: Találkoztatok közöttük olyannal is, akinek úgy megtetszett a tánc, hogy komolyabban is foglalkozna vele?

Szakál Evelin Noémi: Mivel már régóta tanítunk, voltak már ilyen diákjaink. Nemrég gondoltam vissza rá, hogy az első tanítványom körülbelül 5-6 éves volt, amikor elkezdtük a közös munkát, s egy hónapja egy táncversenyen már nagyon szép eredményt ért el. Át tud váltani az ember, és a tánc szeretete azt fogja kiváltani, hogy minél többet szeretné csinálni, többet tanulni. Ha elér egy bizonyos szintet, utána akár meg is mérettetheti a tudását másokkal szemben. Itt már csak az anyagi korlát állhat az útjukba, hiszen a versenytánc, mint sok más sportág, költségekkel jár. Ettől függetlenül esélyük van rá, csupán kitartás kérdése.

Nagy Béla Endre: A hajdúhadházi iskolából több diákunk is jelentkezett a Medgyessy Ferenc Gimnáziumba tánc szakra. Ez rendkívül pozitív visszajelzés volt számunkra is, hogy sikerült velük annyira megszerettetni a táncot, hogy később is ezzel szerettek volna foglalkozni.

A BE-Dance oktatói a karitatív táncórákkal kapcsolatban a szervezetek jelentkezését e-mailben a bedance2022@gmail.com címen, vagy a 06 20 610 8861 vagy a 06 70 348 1525 telefonszámokon várja. A BE-Dance stúdiót megtalálja a Facebookon, Instagramon és Tik-Tokon is.