Kincsek a holtak házában: séta a Debreceni Köztemetőben – fotókkal

---

Debrecen – Az ország egyik legszebb temetőjében az épületek és a növények is a fájdalom enyhítését és a meghitt elmélyülést szolgálják. A 83 éve megnyitott kertben ugyanakkor a síremlékek között is megannyi képzőművészeti remekmű található.

---

Az egyetlen köztemető létrehozását 1909-ben határozta el a városi közgyűlés. Előbb a Kincseshegy homokdombjain lett volna, majd 1924-ben Aczél Géza műszaki főtanácsos már a mai helyét terjesztette elő. A Borsos József főmérnök és Pohl Ferenc városi főkertész nevével fémjelzett, komplex tervnek fontos eleme a parkerdő kialakítása, a sugárút és a körutak megépítése is, de egységes szemlélettel kapcsolták össze az egyetemi, klinikai telepeket, a fürdő-, játszó-, pihenőtereket és a köztemetőt is – mutat rá Papp József a beruházás történetét összefoglaló dolgozatában.

Az épületeket és a temetőt Borsos József magyaros mintázatú, művészi igényű formájúra és színűre tervezte meg. Igaz, a város új klinkertéglagyárából megrendelt építőanyag nehéz próba elé állította a gyártókat és a kivitelezőket, s a gyártási pontatlanságok miatt többször vissza is kellett bontani kész épületrészeket. A ravatalozóépület és a krematórium kivitelezését egyébként a „Szél Géza és Fia” nyerte el, amely csupán 20 hetes munkaidőt, 1931. november 1-jei épületátadást vállalt.

A munkák 1931. május 12-én kezdődtek, de a téglákkal sokat vesződtek a kivitelezők. A pontatlanságok miatt a mesterek az érdemi munka helyett téglaválogatással, faragással bajlódtak. A színes burkolótéglákkal pedig színárnyalati problémák adódtak, s ez folytatódott a zománcos dísztéglákkal is, amiket sem mennyiségben, sem színárnyalatban nem volt képes rendelkezésre bocsátani a gyár. A ravatalozó végül 1932. július 6-án lett kész. A freskók, üvegmozaikok, szobrok művészi tervezésére és kivitelezésére pályázatokat írtak ki, s a nyertes művészek mind debreceni illetőségűek.

A freskókat és az üvegablakokat ifj. Kovács János, Haranghy Jenő, Holló László és B. Kokass Klára alkotta. Az árkádok sgraffitóit Toroczkay Oszvald festőművész készítette, míg az Ady úti Krisztus-szobrot Némethy László, a tükörtó előtti Halas fiút pedig Nagy Sándor János. A látogatóknak ezek mellett a sírhelyek kompozícióit is érdemes megcsodálniuk. A Felsővályi Nagy Frigyes tábornok sírját ékesítő nőalak például azért is érdekes, mert szinte ikertestvére a Déri téren található, Merengő című műnek. És nem véletlenül – mindkettőt ugyanis Debreczeny Tivadar alkotta (aki a nagyerdei Gyalogezred-emlékművet is készítette).

A Debreceni Köztemető fái alatt bújik meg a Sesztina család nyughelye (melynek szobrait Somogyi Sándor mintázta meg), Baltazár Dezső püspök sírja (Nagy Sándor János készítette alakkal), valamint a Geréby család nyughelye is (amit Némethy László alkotása díszít). A Nagyerdőben alussza örök álmát Fazekas Mihály (akinek az obeliszkjét Tóth András készítette), s itt temették el Debreczeni Ferencet is (cserkészfigurás síremléke Csanak József műve). De a köztemetőben pihen Borsos József, Magoss György, Svetits Mátyás, Tarányi József, valamint Zoltai Lajos is – a sok ezer neves és „névtelen” elhunyt mellett.

A Debreceni Köztemető egyébként éppen 83 éve, 1932. július 15-én nyílt meg, s ekkor a kötelező „kint” ravatalozás is életbe lépett. Ugyanakkor – az izraelita kivételével – bezárták a város felekezeti temetőit, s ezek családi sírboltjába már csak három évig lehetett temetkezni. Érdekesség ugyanakkor az is, hogy ma a Köztemető egy önálló városrésze Debrecennek – miként a Gyógyszergyár és az Auguszta is.