Koronavírus, olimpia és utazás: így látja Japánt a debreceni idegenvezető, aki Kiotóban él

---

Debrecen, Kiotó – Soltész Péter közel tíz éve él a szigetországban: élményeiről könyvet írt, amikor pedig nem épp egy világjárvány tombol, magyar turistáknak mutatja meg az ezerarcú ázsiai országot. Interjú.

---

Már több mint másfél évtizede rajong a felkelő nap országáért Soltész Péter. A debreceni születésű fiatalember tapasztalatairól és élményeiről könyvet is írt, valamint a magyar utazóknak segít abban, hogy testközelből megismerhessék Japánt. Hogyan vészelte át az ázsiai ország a koronavírus-járványt és azt, hogy elhalasztják a várva várt tokiói olimpiát? Mit érdemes megnézni az országban? Soltész Péter elárulta.

Soltész Péter Japánban

Dehir.hu: Hamarosan megjelenik az első könyve, mit lehet tudni a kötetről?

Soltész Péter: A könyv először a weboldalamon, e-book formájában lesz elérhető, később szeretném, ha nyomtatásban is megjelenne, ám erről még nem tudok konkrét részleteket, ebbe a vírus is beleszólt. A könyv a Japánban szerzett élményeimet, tapasztalataimat foglalja össze, azt, amit a japánoktól tanultam: tíz év bárhol sok, itt viszont különösen sok külföldiként. Nagyon más kultúra, a külföldiek pedig másként látnak és tapasztalnak bizonyos helyzeteket, mint a helyiek.

A japán gondolkodásmód, életstílus és a mindennapok roppantó inspirálóak és érdekesek, ennek a gyűjteménye a könyv. 

Dehir.hu: Milyen az élet ebben a különleges országban?

Soltész Péter: A japánok sok mindenben előttünk járnak, fejlett, jómódú ország, de nemcsak gazdaságilag erősek, hanem a tradíciókra, ünnepeikre is nagy hangsúlyt fektetnek. Japán nagyon tiszta, rendezett, itt látható az, hogy másként is működhet mindaz, amit korábban megszoktunk. 

Dehir.hu: Utazások szervezésével is foglalkozik, miben segíti a magyarokat az út előtt és alatt?

Soltész Péter: Privát idegenvezetés szolgáltatást kínálok kifejezetten a magyar turisták számára, egy éve kezdtem el ezzel foglalkozni. Ez azt takarja, hogy Japánban élő magyarként bemutatom az ide érkezők számára mindazt, amire kíváncsiak – ha igényt tartanák rá, akár egész útjuk során végigkísérem őket, de lehet csak néhány napra is kérni az idegenvezetésemet. Rugalmasan dolgozom, az utazók igényei szerint állítom össze a programokat, ha szükséges, segítek az ütemterv összeállításában, elmondom azt, milyen úti terv szerint érdemes felkeresni a városokat, hol célszerű hotelt foglalni. Nem vagyok utazási iroda, így szállást vagy repülőjegyet nem tudok a részükre foglalni, viszont ellátom őket információkkal. Első körben tehát egy utazási tanácsadást szoktam tartani, ott megbeszéljük a részleteket, a kívánságok alapján pedig körvonalazódik az utazás.

Ebben az ezerarcú országban a természeti tájak, a kulturális látványosságok és a metropoliszok egyaránt helyet kaphatnak a menetrendben, bőven van miből választani. 

Dehir.hu: Melyek a legnépszerűbb városok, programok?

Soltész Péter: Ha idáig elutazik az ember, szeretné a maximumot kihozni az adott időből. Mivel nagy országról van szó, és igen nagyok a távolságok, a városok, érdemes két hétre jönni.

A magyar turisták legalább három-öt városba ellátogatnak utazásuk során, Tokió, Kiotó, Oszaka mondhatni kihagyhatatlan, valamint népszerű a Fuji-hegy is. 

Dehir.hu: Utazási iroda nyitását is tervezi, hogy áll ez a projekt jelenleg?

Soltész Péter: A jelenlegi körülmények extrémen megnehezítették a helyzetet, távolabbi célként tekintek erre. Azt tapasztaltam, hogy sokan kívánják felkeresni Japánt, az útjuk során pedig idegenvezetőt szeretnének maguk mellé. Ezért azt terveztem, hogy több helyi magyarral összefogva foglalkoznánk ezzel, valamint egy budapesti irodát is alapítanék. 

 

 

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

soltesz-japan (@solteszjapan) által megosztott bejegyzés, Ápr 29., 2019, időpont: 8:01 (PDT időzóna szerint)

 

Dehir.hu: Hogy vészelte át Japán a koronavírus-járványt?

Soltész Péter: Egyszer sem volt katasztrofális a helyzet – úgy, hogy ez egy 120 milliós ország, amelynek közel 380 ezer négyzetkilométer a területe, s nagy a népsűrűség, a városok borzasztóan zsúfoltak. Ehhez képest mondhatni jó arány az, hogy kevesebb, mint 700-an hunytak el koronavírus következtében (május 17-i adat szerint 729-en – a szerk.). A kínai turisták miatt Japán nagyjából a második-harmadik ország volt, ahol megjelent a fertőzés, január vége, február eleje óta van jelen a szigetországban a betegség. Magas szintű az orvosi ellátás és az egészségügy, valamint

sokat nyom a latban az is, hogy a japánok fegyelmezettek: ha azt kérik tőlük, kevesebbszer hagyják el az otthonaikat, akkor nem mennek az utcára. Komolyan veszik a maszkviselést, a kézfertőtlenítést.

(Komoly megszorítások voltak áprilisban és májusban: véleményem szerint kicsit későn vezették be ezeket a korlátozásokat.) Az országban viszont olyan szintű „bezárkózás” nem volt, mint ami Európában tapasztalható: sokan még most is bejárnak dolgozni, az éttermek, üzletek pedig maguktól kezdtek el bezárni, nem bizonyos rendeletek miatt. Továbbá minden állampolgár kap 100 ezer jent az államtól, ami nagyjából 300 ezer forintot tesz ki.

Dehir.hu: Hogy érintette a japánokat az olimpia elhalasztása?

Soltész Péter: Nagyon készültek rá, de elfogadták a döntést.

Japánban egyszer, 1964-ben már rendeztek olimpiát: az egy fontos esemény volt számukra, hiszen a gazdaság akkoriban kezdett igazán fellendülni, az olimpia pedig további hatalmas löketet adott nekik, igazi vízválasztónak számított.

Örültek annak, hogy újra ahhoz hasonló élményben lesz részük. A gazdaságuk az elmúlt években kisebb recesszióban volt, magához képest alulteljesített. A tokiói olimpia pedig jó lehetőséget jelentett volna arra, hogy újra felhúzzák a gazdaságot. Rebesgetik azt is, hogy talán még jövőre sem tudják megtartani, de ezt még nem tudni. 

Dehir.hu: Visszakanyarodva Debrecenhez: milyen élmények kötik a városhoz? Gyakran látogat haza?

Soltész Péter: Debrecen az otthonom, ott éltem a legtöbb ideig, 18 évet. A Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban tanultam, majd Budapesten a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán japán szakirányra jártam, azt követően pedig Japánba költöztem. Sok emlékem, a barátok, a családom köt Debrecenhez, szeretek hazajárni, igyekszem minden évben megtenni. Legutóbb egy éve jártam otthon, úgyhogy már esedékes az utazás: meglátjuk, hogy a járvány lecsengésével mikor lesz rá lehetőségem.