Magyar védőállásokat keresett régi olasz harcmezőkön a Bocskai

---

San Martino del Carso – Különleges túrát tett a dandár 39-es zászlóalja, melynek tagjai elesett elődeikre emlékeztek, s megkeresték egykori védőállásaikat is.

---

Magyar ezredek vívták Isonzónál és Doberdónál a karszton véres harcukat a mára szövetségessé vált olasz haderővel. A debreceni 39. gyalogezred is harcolt ezen a vidéken, egészen pontosan 1916-ban San Martino del Carso térségében vetették be őket. Debrecenben szobor állít emléket a hősi katonáknak. Ez az alakulat az 5. Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóaljában „született újjá", s a mai 39-esek őrzik a régiek emlékét.

Ennek jegyében vett részt májusban a debreceni alakulat az egykori harcmezők közelében megrendezett „Eurpean Wind 2012” gyakorlaton.

A zászlóalj állománya felkereste az egykori harcok színhelyeit, ahol az olaszok példaértékű módon őrzik a történelem emlékeit, s nem tesznek különbséget az egykori ellenfelek között.

Redipugliában monumentális emlékmű őrzi több mint százezer olasz katona földi porhüvelyét. Az elesettek a szolgálati sorrendnek megfelelően nyugszanak hatalmas lépcsőfokokat formázó sorokban. A sírok előtt a zsákmányolt ágyúk anyagából öntött tekintélyes méretű feliratok őrzik a nagyobb csaták helyszínének neveit, köztük Segeti települését is, mely minden hajdani 39-es baka számára egyet jelentett a véres ütközetek közötti pihenéssel. Ide vonták hátra ugyanis a magyar zászlóaljakat a frontvonalból egy-két hétig pihenni, hogy aztán újra visszatérjenek a háború poklába.

Az olasz emlékműtől néhány kilométerre egy szép temetőben már monarchiás sírok közt keresgéltek a bocskai dandár katonái magyar névfeliratok után, s találtak is, nem egyet.

A dandár katonái ellátogattak a Sant Martino-i múzeumba, ahol egy lelkes helyi kutató múzeumot rendezett be a csatatéren ma is fellelhető háborús maradványokból. Az általa mutatott vázlatokból kiderült, a múzeum melletti állásban egy alkalommal az ezred egy százada is állomásozott. A zászlóalj parancsnoka átadott a múzeumnak egy, a 39-es címert ábrázoló kerámiát, amely azóta az egyik vitrinben kiállítva látható.

A debreceni katonák megnézték az egykori állásokat is, s emlékül elhoztak az árok mellvédjéből két szikladarabot, melyet hamarosan a zászlóalj épülete előtt állítanak majd ki a cívisvárosban. A tervek szerint az egyiket a misszióba, gyakorlatra vonuló zászlóalj mindig magával fogja vinni, míg párja az épület előtti emlékmű mellett tiszteleg majd az elődök emlékének.

A katonák élménybeszámolójából kiderül, hogy a lövészárkok egy részén nem látszik az elmúlt csaknem száz esztendő, gyakorlatilag ugyanúgy állnak, mint hajdanán. A hegyet egyébként többek között az a debreceni 3. honvéd gyalogezred is védte, melynek emlékműve jelenleg a debreceni Kossuth laktanyában található.

A dandár delegációja tervezi, hogy hamarosan újra visszatérnek a harcmezőre, mivel a helyiek szerint lombhullatás idején jobban látszódnak az állások. A Bocskai katonái elhatározták, a jövőben – már ismerve a terepet – célirányosan keresik majd a 39-esek által tartott vagy elfoglalt védőállásokat.