Majdnem rendőrnek állt a nádudvari divattervező, aki már a férfiakat is öltöztetné

---

Debrecen – Babaruhák varrásától a fodrász szakmán át jutott el a saját ruhamárkáig Kálmán Tímea divat- és stílustervező, akit még egy hózentróger is inspirálni tud.

---

Kálmán Tímea már gyerekkorában is ruhákkal foglalkozott, a babáinak készített öltözeteket később felváltotta a komolyabb tervezés, mára pedig saját márkájú kollekciókat tervez. A kezdetekről, a ruhatervezés folyamatairól, és a jövőbeli tervekről beszélgettünk a nádudvari divat- és stílustervezővel.

Nehézselyemből is készített már ruhát a tervező

- Gyerekkorom óta érdeklődöm a ruhakészítés iránt. Annak idején a nagymamám sokat varrt nekem és a testvéremnek, mindig szép kis ingekben, ruhácskákban jártunk. Ez adta az ötletet, hogy a babáimnak ruhákat varrjak, szép frizurákat készítsek nekik, és így alakult ki a ruhák iránti szeretetem – kezdett bele a történetébe a ruhatervező, aki az első „komolyabb darabot” fodrászversenyére készítette el.

A fodrászattól a divattervezésig

Általános iskolás korában a fodrász és a rendőri szakma között vacillált, végül az osztályfőnöke meggyőzte, hogy várjon a döntéssel az érettségiig. A jó tanácsot megfogadva később, egy irodában dolgozva döbbent rá, hogy fodrász szeretne lenni. A képzés alatt is sokat kellett – és szeretett is – rajzolni, ez pedig továbbvitte a ruhatervezés irányába.

- Az első fodrászversenyemre egy komplett szettet kellett kitalálni, ehhez jött az az ötlet, hogy ruhát is készítek. A fellépőruha igazából tornadressz volt, melyekre tüllöket illesztettem, így kissé balett-táncosra emlékeztetett a modell. A második versenyre már műbőrből készítettem ruhát. Az én esetemben a fodrászattal indult el az a folyamat, hogy ruhákat kezdtem el tervezni – mesélte Tímea, aki később papírt is szerzett tudásáról: 2015-ben elvégezte a Debreceni Művészeti Akadémia divat- és stílustervező szakát.

Az akadémián a tervezéstől a kivitelezésig, az első próbarajzoktól a szakrajzokon át a megvarrásig mindent megtanultak. Tanulóként a nádudvari Ady Endre Művelődési Központban kapott kiállítási lehetőséget, a Déri Múzeumban a Múzeumok Éjszakáján is bemutatták a képzés alatt elkészített ruhadarabokat, valamint felkérték az V. Balmaz Hajkarneválon megrendezett divatbemutató teljes körű megszervezésére. Ekkor született meg az első saját tervezésű kollekció, és a Mea Divat márka is, melynek elnevezése a divattervező édesanyjához kötődik.

- A Mea Divat a Tímeából származik,

viszont nem teljesen az én ötletem volt. Édesanyám az egyetlen, aki gyerekkoromtól kezdve így szólít, így esett a választás erre a névre.

A logóban lévő drágakő is édesanyámat jelképezi, ugyanis mindig azt mondtam neki, hogy ő az én rubinom

– osztotta meg Tímea a márka kitalálásának személyes történetét.

A Mea Divat darabjai között ingek, blézerek, kabátok, és elegáns, alkalmi ruhák egyaránt megtalálhatók. Az egyéni megkeresések sem ritkák, készített már menyecske és koszorúslány ruhákat, egy osztály pedig felkérte a ballagási szettjük megtervezésére is.

- A kicsit letisztultabb, minimál stílust próbálom követi úgy, hogy megállja a helyét akár egy irodában dolgozó hölgy számára. Gyerekként még azt láttam anyukámon is, hogy mindig szép ruhákban, szoknyában járt dolgozni, de ma már ez egyre ritkább. Azt figyeltem meg, hogy a lazább, sportosan elegáns darabokat részesítik előnyben, így ezt a stílust követve, kevésbé passzos, A-vonalú ruhákat, lazább blúzokat, rövidnadrágokat is tervezek – mondta Tímea, majd hozzáfűzte, hogy az őszi kollekciójában már hosszú nadrágok is lesznek.

A megálmodástól a kivitelezésig

Tímea azt vallja, hogy minden tervező más módszereket alkalmaz, ő inkább a megérzéseire hagyatkozik, és a meditációt hívja segítségül, amikor valamilyen ötlete támad.

- A legutóbbi kollekcióm esetében például egy kirándulás kapcsán a tenger zúgása jutott eszembe, képeket kerestem hozzá. A hullámokból indultam ki, számomra a szalagokkal való játék és a szabásvonalak jelenítik meg ezt. Általában, ha valamit kitalálok, ahhoz fotókat nézek, meditációs zenét hallgatok, közben pedig száguldoznak az ötletek és elkezdek rajzolni. Természetesen szűkíteni kell, a közel ötven rajzból lesz először húsz, és így tovább, míg végül egy marad a legvégén.

Mindent nem lehet egyetlen ruhába belesűríteni,

és egymáshoz is kicsit igazítani kell, hogy összhangban legyen a kollekció. Ezt követően ki kell választani a megfelelő anyagot, majd megcsinálni a szabásmintát, először egy méretben, később pedig több sablonnal a többi méretben. Utána következik a szabás, a varrás, végül pedig az eladás, ami talán számomra most a legnehezebb – mesélte el a tervező a ruhakészítés folyamatát a megálmodástól egészen a kivitelezésig.

A divattervező nem csupán a vékony, „tökéletes alkattal” rendelkező hölgyek számára készíti el darabjait, a tervezésekkor arra is odafigyel, hogy nagyobb méretben is ugyanúgy jól mutassanak a megtervezett ruhák. Az lenne a koncepció, hogy mindenféle alkatú nő megtalálja azt, ami a legjobban illik rá, így a 34-es és a 48-as méret között dolgozik.

A kollekciói jelenleg még csak webshopból vásárolhatók meg, azonban a tervek között szerepel egy üzlet megnyitása Debrecenben.

- Szeretnék majd saját boltot megnyitni Debrecenben, ehhez most pályázatra várok. Emellett különböző rendezvényeken, vásárokon is megjelentem már a termékeimmel, ősszel pedig a budapesti WAMP Design Vásáron szerepelek kiállítóként. Próbálok mindenhol megjelenni, ami nem egyszerű – mondja a tervező, aki azt is elárulta, hogy augusztusban a nádudvari strandon tartott egy rövid divatbemutatót a nyári ruhakollekciójából, de más irányba is elindulna.

- Szeretném magam a férfivonalon is kipróbálni,

mert ők is nagyon nyüstölnek, hogy legalább egy pólót vagy inget készítsek nekik. A ruhák mellett kiegészítőket is szívesen terveznék, a nagy kedvencem például a hózentróger, ebből az egyik vizsgadarabomat szeretném továbbfejleszteni, és bőrből elkészíteni. Olyan kisebb kiegészítő tárgyakon is gondolkodom, mint az ékszerek, vagy kulcstartók, de a lakásdekoráció is érdekel. Ez azonban még a jövő zenéje…