Megállt az idő a Nagyerdei Stadionban

---

Debrecen – Három püspök felszentelte az arénát. Kósa Lajos és Orbán Viktor felavatta, majd igazi sztárparádé következett zenével, tánccal és persze focival.

---

Nagyon sokan várták már, mikor jön el az este fél 7, s lehessen végre bemenni az arénába. Miközben szép lassan ereszkedett a nap, de még teljesen világos volt, megkezdődött a bevonulás a stadionba. Aki már járt itt korábban, annak is, aki pedig még most először lépett a „szentélybe”, annak is óriási élmény volt. Egyre többen ültek a nézőtéren, folyamatosan áramlott befelé a közönség: hölgyek, urak, gyerekek – kétségtelenné téve, hogy a stadionavató igazi családi program Debrecenben. Sokan lelkesen fotóztak fényképezővel, mobillal. Meg-megperdültek a dobok, zene szólt, zsongott a tömeg, olykor felzúgott „hajrá” – teljes mértékben érezhető volt a felfokozott várakozás.

Ahogy lassan sötétedett az ég, úgy lett egyre fényesebb az aréna, úgy kapcsoltak be egyre több lámpát. A pálya szélén igazi sztárparádé tűnt fel szép lassan, többek között Radics Gigi, Heincz Gábor, Király Viktor ismerkedett a stadion gyepével, Kozma Norbi hangolta a gitárját.

Háromnegyed 8-kor még akadtak ugyan üres helyek a nézőtéren, s közben szemerkélni kezdett az eső is. Ám ez nem számított, a fedett arénában várakozó közönség egyre hangosabban zsongott. Ráadásul megérkeztek a Kodály Filharmonikusok muzsikusai is és elfoglalták a helyüket. Hajrá! – zúgott fel az aréna keleti oldalán, a kórus s érkezett túlfelől a válasz: Debrecen! S mintegy varázsütésre, erre megérkeztek a Loki játékosai is.

Közben folyt a visszaszámlálás – vakító fénnyel! – a két óriási kijelzőn. Ezeken az is lepergett filmszerűen, ahogy a stadion épült. Mondhatni: 15 hónap 3 percben. S ekkor hirtelen megállt az idő 1.30-nál. Bosák Nándor római katolikus, Bölcskei Gusztáv református és Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök kivonult a pálya közepére megáldani és felszentelni a stadiont. Legyen a debrecenieké ez az új építmény, Isten áldásával – hangzott el ezekben a felemelő és különleges pillanatokban.

Majd megszólalt a zenekar, feldübörögtek a dobok (Straussz: Imigyen szóla Zarathustra – tudják, a 2001 Űrodüsszeiából is...) és kivonult a pályára Orbán Viktor miniszterelnök és Kósa Lajos polgármester, akik átadták a létesítményt. Hogy mit mondott Kósa Lajos, azt itt olvashatják, Orbán Viktor beszédét pedig ebben a cikkben foglaltuk össze.

Ezt követően Tóth Vera, majd Heincz Gábor énekelt, miközben a stadiont gyönyörű fények borították el, s a pályát sűrű köd borította el. Elképesztően látványos volt a Valcer koreográfiája. Miklósa Erika helyett Zavaros Eszter lépett színre, aki Sasvári Sándorral a Time To Say Goodbye című dalt énekelte el, miközben a legfiatalabb generációk is bevonultak a pályára, az aréna nézőterének tetejéről pedig gyönyörű lányok ereszkedtek alá, s hintáztak kötélen.

Kellemes meglepetés volt Keresztes Ildikó előadásában a Loki-himnuszt is jegyző Tankcsapda lírai dalának előadása. Tóth Gabi dala közben motorosok dübörögtek körben a pálya körül, s közben szólt a rock, az AC/DC klasszikus dala, a Highway to Hell. Lehet ezt a hangulatot tovább fokozni? Igen, amikor három díva Tóth Gabi és Vera, valamint Radics Gigi elénekelték a Moulin Rouge-ból is ismerős Lady Marmalade-ot. S mindez a Kodály Filharmonikusok muzsikájával – hihetetlenül jól szólt!

Táncosok, formagyakorlatok, zene, óriási ünneplés – nem akármilyen nap ez, Debrecen! S megérkezett az a világsztár, akinek Mambo Number 5 című dalát mindenki ismeri: Lou Bega is tovább forrósította az amúgy is felfokozott hangulatot.

Nagy taps búcsúztatta a produkciót, ezt követően pedig ismét a rock nagyasszonya, Keresztes Ildikó masírozott ki a színre, azaz a pályára, s énekelte el jellegzetes hangján 20 ezer ember előtt az Eye Of The Tigert, Survivor dalát,  hogy aztán átadja a terepet Tóth Gabinak, aki egy Queen-klasszikussal énekeltette meg a közönséget: We Will, We Will Rock You – zúgott a Nagyerdőn.

Láb nem maradt mozdulatlan – ez biztos, s ebben nem kis szerepe volt az Abrakazabra zenekar lendületes játékának is. Minden készen állt egy újabb Queen-dalra: a finálé mi más is lehetett volna, mint hogy „mi vagyunk a bajnokok”! Miközben az est sztárvendégei közösen énekelték, sportolók, táncosok, tógás és zászlós diákok vonultak a zöld fűre. Zárásként pedig felcsendül a Himnusz: 20 ezer ember hallgatta-énekelte az arénában.

A kultúrprogramot sportesemények követték, ahogy az elvárható egy stadionban. Némi tereprendezés után a DVSC piros és fehér csapata küzdött meg egymással. Dombi Tibor, a Bombázó most sem hagyta kétségek között a közönséget: kiharcolt és be is rúgott egy tizenegyest. S ahogy a korábbi eseményeket – az avatást, a köszöntőket, a koncerteket – a barátságos és szórakoztató mérkőzést is kiválóan lehetett figyelni a kijelzőn. Bármi is történt a pályán, csapat csak egy volt itt: csak a Loki!

Mi másra vonultak volna be, mint a Csillagok Háborújának dallamaira a magyar futball állócsillagai a következő percekben. Hatalmas nevek: az 50-es mezt viselő Kondás Elemér ugyanúgy pályára lépett, mint Sallai Sándor, Paróczai Sándor, Pintér Attila és Mészöly Géza is – s még megannyi őrületes nagy játékos. Az előző meccshez hasonlóan a Loki All-Star és a magyar válogatott All-Star gálamérkőzése is elbűvölte a közönséget. Természetesen most is a Loki játszotta a főszerepet – nem hiába jött ki sok ezer piros-fehér szívű drukker! Sándor Tobe olyan gólt lőtt be, hogy öröm volt látni, de Habi is megérdemelte a tapsot.

Amikor odarohant a pálya szélén szurkoló kis tanítványaihoz, fürtökben csüngtek rajta a jövő most még igencsak aprócska focistái. Rövid szünetet követően jött a folytatás. Pintér Attila 7-es mezt viselő kisfia egy percet volt csak a pályán, de máris bevágott egy gólt, választ adva ezzel a nagy kérdésre: igen, van jövője a magyar focinak!

Az idő közben hűlni kezdett. Ugyan gyönyörű a május, de ez mégiscsak az első napja volt, kánikulát ilyenkor nem várhatunk még. Ennek ellenére az a sok ezer debreceni, aki itt töltötte az estéjét (sokan az egész napjukat, ahogy az eseményeket hűségesen és kitartóan dokumentáló Dehir.hu stábja is) olyan élményben részesült, amit soha nem felejt el. Hogyan is felejthetné, hiszen ahogy a fináléban felcsendülő Tankcsapdás Loki-indulóban is elhangzott: "mi nem felejtjük el – bennünk a vér piros-fehér".

A végén pedig zene, ritmus, tánc, zöld gyep, lenyűgöző fények, lüktető rock Koroknai Árpáddal, zászlók és igazi örömünnep: ez volt a május elseje 2014-ben a debreceni Nagyerdőben, az ország legszebb stadionjában.

Dehir - Ilyenek voltak a koncertek a Nagyerdei Stadion megnyitóján