Megszületett Debrecen első sétaszínházi darabja

---

Debrecen – Két óra alatt több évtizedet járhatunk be Térey János nyomában, életének több helyszínét felkeresve.

---

„Egész életem küzdelem azért, hogy ne maradjon félbe minden.” – olvashatjuk a baljós sorokat Térey János Boldogh-ház, Kétmalom utca című memoárjában, amelyet valóban nem tudott befejezni, torzóban került az olvasók elé 2020-ban, tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után egy évvel.

Fotók: Szilágyi Szilvia

Az 50. születésnapja alkalmából Debrecen városa egykori otthonának falán kihelyezett emléktáblával és egy új, a nevét viselő irodalmi rendezvénnyel, a Térey Könyvünnep elindításával tisztelgett nagysága előtt. Idén bár – egy szintén fiatalon elhunyt debreceni költő – Borbély Szilárd kerül a rendezvénysorozat középpontjába, egy rendhagyó produkció erejéig visszautalnak a névadóra.

A Csokonai Színház és a budapesti hosszúlépés.járunk? projekt közös munkájából megszületett Debrecen első sétaszínházi darabja, amely Térey debreceni életének fontosabb állomásait mutatja be a már említett poszthumusz emlékirat alapján. Ebből olvas fel részleteket a könyvünnepen a Csokonai Színház három színésze, Bakota Árpád, Kránicz Richárd és Mercs János a kapcsolódó kilenc állomáson. 

Szentlászlófalva zegzugos, árnyas utcáin barangolhatnak, a Kút utca és az Árpád tér sarkától juthatnak el az érdeklődők legközelebb kedden, 15 óra 30-tól a Boldogh-házon át egészen a Debreceni Irodalom Házáig. Ahogyan a vasárnap délutáni főpróbán mi is végigjártuk a színészekkel és a sétaszínház rendezőjével, a Katona József Színház művészével, Pelsőczy Rékával az útvonalat.

Térey művében arra keresi a választ, ki is ő valójában, ehhez azonban elkerülhetetlen volt az alászállás, a kútba való leereszkedés, a családtörténet, a szociokulturális közeg, a várostörténet felkutatása. A sétaszínház rendezője leginkább utóbbira fókuszálva emelt ki szövegrészleteket a memoárból, a drámaibb epizódoktól, a mű kemény, lemeztelenítő soraitól némileg eloldódva. Egyszerre vagyunk várossétán és egy letűnt korban:

„Debrecen épületeinek jelentős hányada nem arról nevezetes, hogy létezik, hanem hogy valami másnak a helyén áll.” – jegyzi ugyanis Térey nem minden kritikai élt nélkülözve. Az irodalom segítségével, a személyesség hangján azonban mégis életre kelnek a „romok”, miközben közelebb jutunk az író legbelsőbb világához is.

A Csokonai Színház színészei játékosan adogatják egymásnak a mondatokat, egy pillanatig sem válnak Téreyvé (talán túl korai lenne megidézni alakját?). A regény keretes szerkezetét imitálva azonban a haláltól a halálig követhetjük őket, a lánytestvér elvesztésétől az anyát gyászoló író fiatal felnőtté válásának pillanatáig, közel két óra alatt kilenc helyszínt, mégis több évtizedet megtéve. 

A meghirdetett sétaszínházi alkalmakra itt vásárolhatnak jegyet.