Mintha nem is Debrecenben járnánk – óvárosi időutazás

---

Debrecen – A velencei nyaralás fotói közé egy debreceni kép keveredett. Sokáig senki nem vette észre ezt, pedig gyakran forgatta a család a kedves emlékeket. Vajon miért nem tűnt fel a kakukktojás?

---

A cívisvárosban készült fotográfia a Gambrinus közt örökítette meg, a Piac utca felől. Az „optikai csalódást” vélhetően az okozta, hogy az épületegyüttes ebből a szögből kísértetiesen emlékeztet az olasz város hagyományos ábrázolására. Érdekes egybeesés továbbá, hogy az átjáró Kossuth utcai végében lévő erkély akár a „Rómeó és Júlia” kulcshelyszíne is lehetne. Talán nem véletlenül. A mi pazar házunk egyébként a szecesszió jegyében fogant, vasbetonelemek alkotják, és csaknem 100 éves.

A Batthyány utcai, belső labirintus alkotóit is mintha ez a – ködbe tűnő – hangulat ihlette volna. A 150-200 éves mementók esztétikus szimbiózist alkotnak a 20-30 évvel ezelőtti ipar termékeivel. A megannyi boltív, az ódon kapualjak, a nyikorgó-fényes falépcsők, a mámorító pincék és a millió lombos-pados beugróban elillan az ember minden búja-bánata! Ha egyszer megpihent valamelyik zugban a kedvesével, akkor valószínűleg soha nem felejtik el azt az édes együttlétet.

Nem felejtik el akkor sem, ha történetesen a Piac utcai udvarokba vetődnek – pedig azokban aztán minden képzeletet felülmúló mesevilág fogadja a betérőt! Ezek az építészeti gyöngyszemek méltán bűvölik el azokat is, akik amúgy gyakorta szippantják be az ottani atmoszférát. Az egyik legkülönösebb ilyen hely a volt Omnia-kert, ahol – a zajos főutca és a szomszédos házóriás ellenére – egy repkénnyel-borostyánnal benőtt, békés kuckó is rejtőzik. A hét törpe házikója a nagyvárosban…

Sajnos találni olyan példát is, amely nem igazán üdvözlendő – ilyen a Széchenyi utca 1. szám alatti, történelmi kapualj, ahol napközben tarka ruhadarabok lengedeznek a falon. Jóllehet, a portékák mögötti lépcsősor abba a tanácsterembe vezet, ahol 1849-ben az Országgyűlés felsőháza szervezte a haza védelmét. Szerencsére ettől függetlenül így is fantasztikus élmény ez a szentély, még ha ma bizonyára sokan direkt a textíliák meggusztálása miatt ismerik és kedvelik a patinás árkádot.

Nem különbül lélegzetelállító az a megunhatatlan, fantasztikus, egyszersmind káprázatos terület, ami a Piac, a Jászai és a Batthyány utcák között maradt fenn a „középkorból”. Bölcsen teszi, aki bebarangolja az óváros eme szegletét! Hiszen úgy csodálkozhat rá öreg városunk romantikus, romolhatatlan részecskéire, hogy közben megmártózhat mindabban, amit emberi kéz alkotott. És a fantázia.