Naponta beszél a Tócóskertben lakó szüleivel a Norvégiában élő debreceni muzsikus

---

Debrecen, Oslo – Egy faluban lakunk, nagyjából 15 kilométerre Oslótól, de ez is olyan, mint egy szellemváros – mondja Nagy Gábor, aki nagyon sajnálja, hogy húsvétkor nem jöhet haza.

---

Nagy Gábor már kamasznak sem volt átlagos. Nemcsak a zenét imádta, de a focit is. Zakóban járt, szövetnadrágban és nyakkendőben. Nem volt kérdés számára, hogy mivel foglalkozzon: napjai a komolyzene körül forognak. Közel tíz esztendeje elkerült Debrecenből a fővárosba, ahol az Operettszínházban dolgozott, aztán úgy alakult a sorsa, hogy Norvégiába költözött, ott kapott állást, munkát a Norvég Nemzeti Operaházban. Jelenleg Osló közelében él feleségével, Gáspár Tündével, aki szintén zenész – operaénekes – és immár hét hónapos kislányukkal.

Dehir.hu: Milyen most az élet Norvégiában?

Nagy Gábor: Hát most elég rossz. Mi egy faluban lakunk, ez nagyjából 15 kilométerre van Oslótól, de ez is olyan, mint egy szellemváros. Alig lézengenek az utcán, autók sincsenek. A múltkor a boltban összesen ketten voltunk vásárlók… Elég ijesztő, de talán kezdik felfogni az emberek, hogy muszáj ezt sokkal komolyabban venni, nehogy nagyobb baj legyen.

Amikor néhány hete kirobbant Norvégiában ez az egész, Oslóból mindenki kimenekült a vidéki házába. Aztán kénytelenek voltak visszajönni, mert a kormány megtiltotta az elvándorlást a kisebb települések kórházaira nehezedő esetleges nyomás miatt.

S arról se feledkezzünk el, hogy ezekben a hétvégi házakban vannak azért olyanok is, akik ott laknak életvitelszerűen.

Dehir.hu: Művészként nem könnyű megélni, hogy nem mehetnek próbálni, koncertezni. Otthon azért tudnak gyakorolni? Milyen az összezártság?

Nagy Gábor: Március 12. óta otthon vagyok, azóta van az opera bezárva. A feleségem anyasági szabadságát tölti, én elvileg májustól lennék papa-szabadságon. Mivel van itthon egy jó hangszerünk, így tudunk gyakorolni. Az összezártság is jól megy, még nem mentünk egymás idegeire. Sőt: a feleségem újra elkezdett gyakorolni, frissítésnek Bartóktól a Gyermekeknek című köteteket. Egyébként fantasztikus érzés minden reggel mesélni a kislányomnak, aki nagyon éber már 7 órakor is!

Dehir.hu: Tervben volt, hogy hamarosan hazalátogatnak Magyarországra. Ez elmarad, helyette milyen húsvétot terveznek otthon?

Nagy Gábor: Igen, húsvét körül utaztunk volna, most helyette várjuk a Lufthansátol a visszatérítést…

Őszintén szólva azon sokáig nem is igazán gondolkodtunk el, milyen húsvétot tervezzünk, mert ez lesz az első itt, Norvégiában,

eddig mindig Magyarországon töltöttük a húsvétot a családdal, barátokkal.

Dehir.hu: Tartják a kapcsolatot a családdal? Mennyire sűrűn beszélnek például a Debrecenben élő szülőkkel?

Nagy Gábor: Tartjuk bizony, szinte minden nap, de persze ők is nagyon várják már, hogy újra lássák élőben az unokát!

Dehir.hu: Ha nem lenne koronavírus, most különben milyen munkáik lennének?

Nagy Gábor: A következő bemutató A nürnbergi mesterdalnokok lett volna, egy igen remek produkció nagyon erős rendezővel és fantasztikus énekesekkel. Utána májusban a Carmennel álltunk volna elő, illetve kezdtünk volna készülni a következő évadra. Számomra nem csak ezek maradtak el, hanem egyéb fellépések és próbák is, a feleségem pedig nem találkozhat a magántanítványaival. Szóval nem egészen olyan így az életünk, mint máskor ilyenkor lenne...