Nem zárult le a debreceni fejezet a Nagyerdei Stadion tervezőjének életében

---

Debrecen – Ha egy hétig nem jövök, akkor már hiányzik a város – nyilatkozta Bordás Péter, aki „jászsági gyerek”, de Debrecenért is dolgozik. Interjú.

---

Ahogy olvasóink emlékezhetnek rá, a Dehir.hu választása során a zsűri emlékezetes teljesítményeket jelölhetett. Léteznek azonban olyanok is, melyek értékesek, viszont nem férnek bele ezekbe a kategóriákba. 2014-ben a debreceniek egy megszépült Nagyerdőt kaptak vissza: ismét várja a közönséget a szabadtéri színpad, gyönyörű lett a Békás-tó, felépült az új Nagyerdei Stadion, és a különleges látványosságot nyújtó Ködszínház is. Ez utóbbiak terveit Bordás Péter készítette. A Dehir.hu választásának zsűrije úgy döntött, hogy a kiváló szakembert ezekért az emblematikus, a városképre nézve is meghatározó alkotásaiért különdíjjal jutalmazza. Bordás Péter váratlan betegsége miatt nem tudott eljönni a díjátadóra, így ahogy akkor megbeszéltük vele, egy későbbi időpontban adtuk át számára a zsűri különdíját.

A találkozás során Bordás Péter, aki ugyan nem debreceni, ám büszke arra, hogy ebben a városban és ilyen különleges környezetben dolgozhatott, felidézte a cívisvároshoz kötődő élményeit is.

Bordás Péter: Jászsági gyerek vagyok, tehát nekem nincsenek emlékeim a gyerekkoromból, milyen volt régen ez a nagyerdei környék, hajdan milyen lehetett itt sétálgatni. Egy téli napon jártam először a stadionnál, ott sétáltam kint, és láttam, hogy jönnek az emberek szánkóval, felnőttek, gyerekek... A kollektív tudat kihozta őket a Nagyerdőbe, jöttek, élvezték a hóesést, csak éppen az erdőbe nem tudtak bemenni, mert az tele volt fákkal, cserjékkel... De az kétségtelenül látszott az embereken, hogy igényük van arra, hogy idejöjjenek, itt sétáljanak, mert szeretik a városnak ezt a részét. S ezután készítettem egy anyagot arról, hogyan lehetne összehozni a stadiont és a parkot itt, az erdőben, hogy tényleg ki tudják használni a debreceniek ezt a környéket. Ki lett jelölve egy háromszög – ahol ma a stadion van és a ködszínház –, és abban gondolkoztunk, mit lehetne ezen a területen létrehozni, illetve hogyan lehetne ezt az aktív pihenőövezetet még tovább vinni, át a Békás-tó irányába.

Dehir.hu: Mit tartott a legfontosabbnak a tervezés során?

Bordás Péter: Az egy nagyon fontos dolog volt, hogy a Nagyerdőt annak kezeljük, ami. Nem véletlenül nem az a neve ennek a területnek, hogy Nagy Park, vagy Debreceni Park, hanem Nagyerdő. Ez számomra is azt jelentette, hogy az erdő-jellegét meg kell hagyni, ebben biztos voltam. Az más kérdés, hogy bizonyos helyeken kicsit ritkítani kellett rajta, hogy be lehessen menni, másutt pedig sűrűbbre venni, hogy megmaradjon az erdős jellege. Egy kis vadságot is meg kellett őriznie, hogy ne egy mesterkélt, „városligetes”, angolparkos rész jöjjön létre. De szükség volt itt ösvényekre, pihenőhelyekre is, amiket tényleg lehet szeretni. Igazából én mindig az emberek lényét, a helyét, a pszichológiáját nézem. Azt, hogy hogyan tudok olyan helyet létrehozni, ami számukra fontos, ami emberléptékű, s amit ezáltal jól tudnak használni. Amikor a Nagyerdőnél kialakítottuk azokat az ösvényeket, járatokat, az emelt szintű közlekedési rendszert, a Békás-tavat bővítő hidat, akkor végig az emberi  tényező, a humán lépték volt a fontos. Az, hogy az emberek megtalálják itt a saját helyüket. Sok mindent létre lehetett hozni egy ekkora területen: bíztunk benne, hogy a kicsit hangostól a relaxálásra alkalmas területekig minden belefér, mindenki számára kikapcsolódást, örömet tud nyújtani ez a környék.

Dehir.hu: Olyan lett, amilyennek megálmodta?

Bordás Péter: Igen, mert amikor a tervezőasztalon kitalálunk egy építészeti részletet, az sohasem önmagában van, hanem oda is embereket képzelünk. Sok minden változott a tervezés közben és a kivitelezés során az eredeti elképzelésekhez képest, de úgy érzem, eléggé unikális lett a végeredmény. Ilyet máshol a világon nem lehetett volna létrehozni, mert bármi, amit csináltunk, az olyan szinten ehhez alkalmazkodik az adott környezethez, hogy ezt csak „nagyerdei” előhívó szóval lehet jellemezni: nagyerdei park, nagyerdei stadion... S itt teszem hozzá, hogy a szabadtéri színpadnál meglévő adottságokat is maximálisan figyelembe vettük, szóval ezt is nehéz ma a „nagyerdei” hívószó nélkül emlegetni.

Dehir.hu: A stadion ráadásul országosan is páratlan létesítmény.

Bordás Péter: Ez egészen biztos, hiszen Magyarország egyik első modern stadionjáról van szó, és ez a világon is az első olyan stadion, ami ilyen szinten multifunkcionális és védett környezetben jött létre. Erre nem lehetett példaképet, példát találni. Magyarországon ilyen jellegű stadiont még nem tervezett senki, én lehettem az első, szóval erre tényleg nagyon büszke vagyok, és nagyon örülök, hogy ilyen lehetőséget kaptam.

Dehir.hu: A debreceniek számára olyan hely a stadion, melynek a környékére „csak úgy” is szívesen kimennek. S ha vendégük érkezik máshonnan, biztosan kiviszik megmutatni neki. De láttuk már rockzenei klipben is háttérként, meg fotók ezrein szerte az interneten...

Bordás Péter: Az egyik nagy élményem volt, mikor lebontották a kivitelezők a kerítést, és először láthatták meg a debreceniek a stadiont. Akkor még javában folytak a munkálatok, még tartott az építkezés, folytak a munkák a területen. Én is gyakran jártam ott a kollégákkal, és sokszor megtörtént, hogy odaléptek hozzánk ismeretlenek, megszólítottak és mondták, hogy nagyon jó lett, köszönjük... Ezek a visszajelzések nagyon jólestek.

Dehir.hu: Miután elkészült a stadion és a parkerdő, lezárult Bordás Péter életének debreceni fejezete?

Bordás Péter: Nem szeretném lezártnak tekinteni a debreceni fejezetet, mert az elmúlt pár évben olyan sok időt töltöttem itt, hogyha esetleg egy hétig nem jövök, akkor már hiányzik a város. Vannak itt kisebb-nagyobb munkáim, és ezeket a munkákat pont olyan nagy szívvel és szeretettel végzem, mint ahogy a stadionnal vagy a parkerdővel is foglalkoztam annak idején. Ilyen beruházás a Bem téri lakópark, illetve a Péterfián a Vojtina melletti tömb tervezése.

Dehir.hu: Nem lett hűtlen a stadionokhoz sem...

Bordás Péter: Stúdiószinten az MTK stadionját tervezzük, én pedig mint vezetőtervező a szombathelyi Haladás arénáján dolgozom.

Dehir.hu: Mit érzett, mikor felhívtuk, hogy a Dehir.hu zsűrije meghozta döntését, és különdíjjal értékelte munkáját?

Bordás Péter: Nagyon meglepődtem, és nagyon örültem ennek a díjnak. Akkor éppen nagyon beteg voltam, sajnáltam, hogy nem lehetek jelen a díjátadón. Bár nem vagyok debreceni, próbálok a városért sokat tenni. Nagyon jólesett, hogy ilyen módon is díjazták azt, amit itt létrehoztunk.