Ócskapiacból templom – az élet a Sámsonikertben

---

Debrecen – Kanyargós, szűk utcácskák, falusias hangulat és szocreálos miliő egyaránt jellemzik a Sámsonikertet. A cívisváros egyik legkeskenyebb lakóövezetében található a lakóparkok „prototípusa”, valamint a műszaki egyetem is.

---

A különleges terület mintegy másfél kilométer hosszon nyúlik el a Kassai út és a Budapest-Záhonyi vasútvonal között, az Ótemető utcától a Benczúr utcáig, illetve a „Göcs-aluljáróig”. Nagyjából a közepén szeli ketté a főutcája, a Sámsoni út, ami a névadó Hajdúsámsonba vezet. A település a bronzkorban is népes volt, s elsőként az 1213-as Váradi Regestrumban említik, még Túrsámson néven.

- Kisgyerek voltam, amikor ideköltöztünk, s akkor még teljesen más volt ez a hely, hiszen a Dobozi-lakótelep sem épült meg, és temető feküdt ott. Gőzmozdonyok közlekedtek, és nekünk, a szegénységben, az volt a játékunk, hogy fémtárgyakat, kavicsokat tettünk a sínre, amiből akkor még csak egy volt itt – idézte fel érdeklődésünkre egy kint takarító férfi.

A városrész déli határán találjuk a környék leghíresebb intézményét, a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Karát és a - Borsos József nevű – kollégiumát. Több mint háromezren tanulnak itt, a diákszálló pedig 270 személyes. A főépületet Z. Gács György mozaikja, az „Építők” díszíti; az aulában Mattioni Eszter hímeskő-technikájú alkotása, az „Ifjú szívekben élek” látható, míg a parkban az „UV-király emlékműve” fekszik.

- A legfontosabb teendő az volna a mi környékünkön, hogy a vasúttal kibékülhessenek az itteniek, mivel borzasztó, kibírhatatlan az a nagy robaj, amelyet okoznak a vonatok! Zajfogó falat kellene húzni! – próbálta túlkiabálni Tölgyfa utcai beszélgetőtársunk az éppen elszáguldó szerelvényt. Szerinte a házak a felső vezetékekhez is túl közel vannak, s így az is félő, hogy a láthatatlan sugárzás miatt is veszélyben vannak a környékbeliek.

Sokak tanultak az egyetemhez közeli Kinizsi-iskolában, ahol kiemelten kezelik a matematika, az informatika és az idegen nyelv oktatását. Ugyancsak híres az ipari szakmunkásképző intézet is, amely 1964 óta működik a Kassai úti épületegyüttesében. A ma Povolny Ferenc nevét viselő iskolában 35 év alatt 20 ezren szereztek bizonyítványt.

- Amikor beköltöztünk, még úgy élt itt mindenki, mint egy nagycsalád. Minden rendezett volt, tele gyerekekkel, s csodájára jártak az otthonunknak! A vizet és az áramot kedvezményesen kaptuk – mesélte találkozásunkkor Berta Jánosné, a 80 éve épült kistisztviselői telep egyik legrégibb lakója. A Horthy-telepnek is nevezett ős-lakóparkban (mely a Jánosi és a Zrínyi utcáknál fekszik) tíz sorház van, s katonák, hivatalnokok és pedagógusok is lakást kaptak itt.

A Sámsonikertben házias és csárdajellegű kisvendéglők is találhatók (egyikük míves irányjelzőt is applikált a portáljára), valamint kocsmák is, melyek egyaránt kiszolgálják az egyetemi polgárokat és a megszomjazott melósokat. De itt van Debrecen legrégebbi (1992 óta működő) alapítványi kisdedintézménye is, a Gyermekkert Óvoda. Nevezetes a Göcs-lakótelep is, hiszen ez az első ilyen kolónia a városban. A Kassai út végében található zóna tövében különös dombok húzódnak a házak és a sín között. Sokan járnak ide kutyát sétáltatni is.

- Bunkereknek épültek ezek, de azóta garázsokat is kialakítottak bennük. Hajléktalanok és drogosok is gyakran felbukkannak itt, s mellettük az is óriási gond, hogy a takarítatlan, nagy szemét miatt elszaporodtak a patkányok – mutatta meg találkozásunkkor Nagy Zsombor, aki szintén idejár a kedvencével. A fiatalember egyébként szereti a környéket; társasházban lakik egy közeli kisutcában, de azt tervezik, hogy saját kertes házba költöznek.

A középiskolai mögött áll a Jézus Szíve Római Katolikus Templom, ami 1936-ban épült meg, Jost Ferenc tervei alapján. Addig ezen a téren működött a zsibogó. Ugyanitt található az egyik legbizarrabb sikátorunk, továbbá a rendőrségi sporttelep is, az egykori Dózsa-kisstadion. A legendás játékosok (Varga István, Süvöltős Mihály stb.) fémjelezte nagy csapat felejthetetlen kézilabdameccsei, valamint igen jó koncertek is szórakoztatták itt a nagyérdeműt.

Aki pedig valami igazán nagyon szépre vágyik, sétáljon el a közeli Klapka utcába! Ennek falusias miliőjében ugyanis nemcsak a népi építészet remekművei közé tartozó lakóházak fedezhetők fel, hanem színes kerámiából készült, családi címer is!