Olasz kiruccanás autóval – francia módra

---

Debrecen - Sok magyar utazó számára a Balatonra való lejutás is kalandosabb, mint a Velence vár című filmben a hóbortos családnak Olaszországig autózni. Kritika.

---

Sokan kérdezik egy pocsék film után: hogy tudsz majd róla írni? A válasz egyszerű: könnyen, hiszen a rossz karakterjegyeket ugyanúgy könnyű folyószövegbe önteni, mint egy kiváló alkotást dicsérni. A dolgunk az (lenne), hogy észérveket és filmművészeti szempontokat felsorakoztatva alátámasszuk azt, hogy a néző számára érdekes lehet-e az adott film annyira, hogy időt és pénzt áldozzon a mozira.

Velence vár

Viszont mit lehet írni egy olyan filmről, amely teljesen eseménytelen, jellegtelen, és vígjáték létére nem vicces, dráma létére pedig nem elkeserítő vagy elgondolkodtató?

Az elmúlt évek során még nem jöttem ki úgy a moziból, hogy ne lett volna egy vezérfonal se, amit elkapva ki ne tudtam volna fejteni a gondolataimat, a Velence vár című semmiség viszont kifogni látszott rajtam.

Mind történet, mind karakterépítés, mind humor szempontjából csúfosan elhasalt ez a francia film, amelyben bugyuták a párbeszédek, ad hoc módon követik egymást az események és egyáltalán nem érezzük a film központi jelentőségű utazásának súlyát, az úti célra való elérés érdemességét.

Ugyanis itt mindössze arról van szó, hogy a kőgazdag Pauline (Luna Lou) egy együtt pingpongozás és közös tanulás után elhívja a szerencsétlen Émile-t Velencébe, hogy megtekintse a hangversenyét. Ugyanis a bájos gimnazista lány mit sem sejt arról, hogy a fiú finoman szólva is hóbortos.

A film egyik legfőbb „humorforrása” az, hogy mennyire elviselhetetlenül bugyuták Émile szülei: anyja megszállottja az egészséges étkezésnek, de több jelenetben is pizzát vagy épp tésztát esznek, ráadásul kisebbik fiának 7 éves kora óta szőkére festi a haját, mert „úgy szebb”; retteg az utazástól, és attól is elhányja magát, ha lassan tötymörgő autójukat leelőzi egy kamion. Az apja – Isten tudja miért – egy habókos életművész, aki a napfényben tajcsizva indítja a napot, házépítésre nem futja neki, ezért házról házra járva próbálja elsózni senkinek sem kellő termékeit. Testvére, Fabrice (Eugène Marcuse) sem egy matyóhímzés: huszonévesként a munkájában sikertelen, ellenben a lányoknál annál inkább tarol.

Egy ilyen kompániával, a lehető legrozogább lakókocsit húzva indulnak el egy francia városból Velencébe: ekkor azt reméljük, hogy a nyögvenyelős kezdés után egy fergeteges utazás életképei villannak fel előttünk.

Nem, ilyenre senki se számítson, felesleges!

A legviccesebb geg az, hogy a volán mögött ülő fater rendre ugyanazt az idétlen dalt játssza le és énekli fennhangon – akkor is, ha a családtagok szunyókálnak.

De felvillantanak itt motorlopást, gondolázást, szexet a sátorban vagy épp úszást a velencei kanálisban: kár, hogy mindegyik unalmasan van ábrázolva, ugyanis sokkal többet ki lehetne hozni ebből a témából. Mondjuk úgy, hogy kibontják, miért ennyire szerencsétlen a házassága ennek a két tökkelütöttnek, hogy miért mondják saját gyerekük szemébe azt, hogy csúnya (miközben nem is), vagy hogy miért nem jutottak soha egyről a kettőre. Az egyetlen szerethető karakter Natacha (Coline D'Inca), akit a báty szed fel egy bárban: lotyós ábrázolása ellenére ő a legjózanabb gondolkodású mindőjük közül.

Na, most már megnyugodtam: úgy tűnik, egy érdektelen filmről is lehet írni.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Így még biztosan nem látta Az oroszlánkirályt – szerencsére	2019.07.27
Gyönyörű romlás: erősen ajánlott a Fehér éjszakák	2019.07.20
Pókember idegenben is elképesztő kalandokba keveredik	2019.07.13