Óriási buli volt Debrecenben a Múzeumok Éjszakája – fotókkal

---

Debrecen – A cívisváros volt idén a rendezvénysorozat kiemelt helyszíne: ennek eleget téve elképesztően színes kínálattal várták a látogatókat szombat éjjel.

---

Nem riasztotta el a szombati kánikula a tömeget a Múzeumok Éjszakájától, sőt már délután négy órától hatalmas sorok álltak a jegypénztárak előtt. Kisgyerekek, fiatalok, családok és nyugdíjasok: mindenki megtalálhatta a számára legvonzóbb eseményeket.

Idén első alkalommal csatlakozott a rendezvénysorozathoz a Régi Városháza, ahol várostörténeti és I. világháborús kiállítást tekinthettünk meg, valamint Papp László polgármester vezetett be bennünket a kulisszák mögé. Megismerhettük a városháza történetét, bepillanthattunk a közgyűlés üléstermébe és Papp László irodájába is, ahol megcsodálhattuk Kossuth Lajos íróasztalát, melynél a mindenkori polgármester végzi a várossal kapcsolatos tevékenységeit.

A Nagytemplom – amely általában az elcsendesedés, elmélkedés helyszíne – most megtelt élettel és nevetéssel: felmérhettük tudásunkat a „Legyen Ön is Nagytemplomos” kvízjátékkal, és Kossuth korabeli ruhákat is magunkra ölthettünk. A legnépszerűbbnek a két templomtorony között feszülő panorámajárda bizonyult, ahová hosszú, akár egy óráig tartó várakozás után juthatott csak fel a kitartó látogató. A lépcsőfokokon való rostokolásért azonban kárpótolt mindenkit az a látvány, amelyet a panorámajárdáról csodálhatott meg.

Az olykor zordnak tűnő Református Kollégium is megnyitotta kapuit. Kézműves sörök és borok kóstolása mellett élvezhettük a Flaska Band, a Pátkai Rozina Trió, valamint a LED zenekar koncertjeit a belső udvarban. Zichy-grafikákat szemlélhettünk meg, régi könyvek illatát szívhattuk magunkba, gerundiumos erőpróbán fitogtathattuk kondíciónkat, és bepillantást nyerhettünk a 3D-nyomtatás rejtelmeibe is.

A Déri Múzeum nagy dobással készült az éjszakára: lehullott a lepel a Golgotáról és újra együtt láthattuk a Munkácsy-trilógiát. A Bocskai- és Báthory-relikviákkal egyetemben ez volt a leglátogatottabb a rendezvénysorozat alatt, csak sokáig tartó várakozást követően juthattunk be a kupolába és a Munkácsy-terembe. A filmvetítések és az előadások is sokakat vonzottak, de a japán babakiállításon is – amelyet utolsó alkalommal láthattunk – alig lehetett megmozdulni a tömegtől. A Déri téren felfokozott hangulatban telt az éjszaka, ahol többek között a Debreceni Ifjúsági Fúvószenekar és a Crocodile Rock együttes szórakoztatta a padokon, földön, fűben ülőket.

A Modemben az érzékiség, az érzékelhetőség jegyében telt az éjszaka. Egyedi, minden érzékszervet bevonó kiállítást tekinthettünk meg: megtapinthattuk, meghallgathattuk, megszagolhattuk, megízlelhettük a műtárgyakat Kozák Hilda képzőművésznek köszönhetően. Részt vehettünk Eszenyi Enikő női-férfi kapcsolatokról szóló önálló estjén, zseblámpás tárlatvezetésen barangolhattunk, és közelről is megvizsgálhattuk Auguste Rodin francia szobrász varázslatos Csók-plasztikáját.

A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum és a Debreceni Irodalom Háza ugyan kissé kiestek a kultúrnegyedből, egy rövid séta nem akadályozta meg a kíváncsiskodókat ezen helyek felfedezésében sem. Ha vettük a fáradságot, és ellátogattunk a múzeumba, részt vehettünk egy izgalmas nyomozáson, ahol Rejtő Jenő rejtélyes eltűnésének okait kutathattuk fel. Miután kiderítettük, merre rejtőzött el az író, táncolhattunk egyet a Nyughatatlan és a Párdon zenekarok pörgős dalaira.

Mire leszállt az alkonyat, meggyújtották a hatalmas, Szent Iván-éji máglyát a Baltazár Dezső téren, a gyerekek és a felnőttek pedig megbűvölve nézték a magasba csapó lángokat.

Ismét ezreket csalogatott Debrecen központjába a délután 5 órától hajnal 2-ig tartó rendezvény: a látogatók láthatóan jól szórakoztak ebben a kulturális övezetben. „Anya, ez volt a kedvenc estém!” – kiáltotta egy oroszlánmaszk mögé bújt kislány, mikor hazaindult családjával a rendezvény befejeztével. Úgy érzem, még nagyon sokan értünk egyet ezzel a kijelentéssel.