Ősszel avatják a fél évszázada néma orgonát a Kistemplomban 

---

Debrecen – A csodálatos hangszer sípjait örökbe fogadták, a támogatásoknak köszönhetően új fényében ragyoghat az orgona. Interjú Sárosi Dániellel.

---

Gondolta volna, hogy a debreceni Református Kistemplom nagy múltú orgonája nagyobb, mint egy közepes osztályterem? A Csonkatemplom felújítás alatt álló ékkövét Sárosi Dániel orgonaművész mutatta meg: a jövőben nemcsak a sajtó képviselői és a muzsikusok ismerkedhetnek meg a hangszerrel, hanem a zenekedvelők is. Az orgonaművésszel a hangszer mellett, egy kávé társaságában beszélgettünk a felújítási munkáról, az örökbefogadható orgonasípokról, a zene szeretetéről, és arról, hogyan sikerült fiatalos lendületet adni a Csonkatemplom belső életének.

Sárosi Dániel a nagy múltú orgonánál

Dehir.hu: Korábban ön is indított gyűjtést a hangszer felújítására. Hogy áll a folyamat?

Sárosi Dániel: Sokan dolgoztunk ezen a nemes ügyön, úgy látom, meg is lett az eredménye. Régóta gyűjt már az egyházközség, és régóta tervezik a hangszer teljes felújítását, de ez egy nagyon összetett feladat és rendkívül időigényes folyamat. Több mint 150 millió forint a restaurálás költsége, ezt az összeget nem egyszerű összegyűjteni. Állami segítséget is kaptunk 2017-ben, a reformáció 500. évfordulója alkalmából, illetve több nagyobb összegű magánadomány és jótékonysági hangverseny segítségével összegyűlt a szükséges összeg.

Idén őszre tervezzük a hangszer avatását és a rendszeres koncertélet beindítását. December óta zajlik a Kiszel-orgona tesztelése, hiszen be kellett játszanunk a hangszert, amely egy óriási mechanikus szerkezet.

Dehir.hu: Miket újítottak fel az orgonán?

Sárosi Dániel: Az orgona restaurálását a Faragó Attila orgonaépítő mester vezette AerisOrgona Kft. munkatársai végzik, Szabó Balázs orgonaszakértő szakmai irányításával. A hangszer több mint 50 éven keresztül néma volt. Az 1800-as évek végén készült hangszeren csak kisebb javítások történtek, melyek nem védték meg kellőképpen az orgonát a jelentős állapotromlástól. A háború is megviselte, a homlokzati sípjait elvitték, ezekből golyót öntöttek – sok orgonával történt hasonló abban az időben, helyreállításukra pedig nem fektettek megfelelő gondot –, így a kistemplomi hangszer eljutott abba az állapotba, hogy már nem lehetett rajta játszani. Az bizonyos, hogy nagyon komoly hangszertörténeti érték van a birtokunkban, és annak kifejezetten örültünk, hogy a Kistemplom orgonája kiemelt állami támogatást kapott.

A mesterhangszer francia romantikus hangképének köszönhetően – az országban szinte egyedülálló módon – a leghitelesebben lehet megszólaltatni rajta ennek a korszaknak az orgonaműveit.

A cél az volt, hogy eredeti állapotába állíttassuk vissza a hangszert, újkori technikai fejlesztések, bővítmények beépítése nélkül. A hangszerben a legtöbb alkatrészt – a fúvóberendezéstől kezdve a sípműveken át a játszóasztalig – aprólékos gonddal restaurálni kellett, és vannak olyan berendezések (például az orgonamotor), amelyek teljesen újak.

Dehir.hu: Hogy tudtak egy ilyen nagy munkára felkészülni az orgonaépítők?

Sárosi Dániel: A felkészülés első és egyik legfontosabb állomása egy minden részletre kiterjedő, alapos kutatómunka volt, valamint egy tanulmányút, melyen az orgonaépítő mesterek végigjárták azt az európai körutat, amelyet annak idején a hangszer építője, Kiszel István is megtett. Ennek eredményeként megismerhették azokat az eredeti állapotukban megmaradt orgonákat, melyeket Kiszel mintául vett a kistemplomi orgona megépítéséhez. A tanulmányútnak köszönhető az is, hogy Magyarországon egyedülállóan különleges orgonaépítészeti, szerkezeti és intonációs (hangzásbeli) megoldások találhatóak a hangszerben. 

Dehir.hu: Milyen érzés játszani ezen a hangszeren?

Sárosi Dániel: Erre a kérdésre nagyon nehéz röviden válaszolni. Ez a hangszer tanít. Orgonaművészi pályám során nagyon sok kitűnő hangszerrel találkoztam már Európa-szerte, de a kistemplomi orgona hangjához hasonlóval igen ritkán. Minden egyes regiszterének (sípsorának) hangja él, mesterien ki van dolgozva, intonálva. A sípsorok külön-külön is nagyon inspirálóak, és tökéletesen keverednek a melléjük bekapcsolt regiszterekkel, ezáltal új hangszíneket hoznak létre.

Ennek köszönhetően az 51 sípsoros orgona hangszínlehetőségei csaknem végtelenek. A leghalkabb, leglágyabb színektől egészen a grandiózus, templom falait megrengető hangzásig minden megtalálható benne.

Bátran állíthatom, hogy ezt a hangszert hallgatva a legnagyobb francia katedrálisok egyikében érezheti magát a koncertlátogató. Ezen a hangszeren játszva új értelmet, új értelmezést nyerhet minden egyes rajta megszólaltatott mű. Az oktatás szempontjából is felbecsülhetetlen értéket kaptunk, hiszen a Debreceni Zenedében és a Református Hittudományi Egyetemen tanuló orgonista és egyházzenész növendékeim a Kistemplomban orgonálva hiteles hangzásképet kaphatnak az éppen tanult darabjaikhoz.

Dehir.hu: Sokan fogadnak örökbe orgonasípokat?

Sárosi Dániel: Nem számítottunk arra, hogy a sípok örökbefogadásának ekkora sikere és támogatottsága lesz. 11 regisztert lehetett örökbe fogadni. Több mint ötszáz síp talált szimbolikus gazdára, ez majdnem az összes, amely a felajánlásban szerepelt. Ennek eredményeként közel hárommillió forint gyűlt össze. A támogatók az őszre tervezett orgonaavatón egy emléklapot és egy díszsípot kapnak majd. Ezzel szeretnénk megköszönni felajánlásaikat. 

Dehir.hu: Ön Kecskeméten született, középiskolás korában került  Debrecenbe. Miért pont az orgonát választotta hangszerének?

Sárosi Dániel: Az orgona számomra a legcsodálatosabb, és nagyon összetett hangszer. A bonyolult szerkezete az, ami elsőként megfogott. Szerencsére volt bőven alkalmam tanulmányozni, hiszen első iskolámban, a Kecskeméti Kodály Iskolában zongoratanárom, Révész László orgonaművész látva érdeklődésemet, rendszeresen tartott nekem kisebb orgonabejárásokat. Szüleim, akik a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának docensei, kisgyermek koromtól a legtökéletesebb zenei nevelésben részesítettek és Debrecenbe költözésünk után kérésemre beírattak a debreceni Zeneiskolába, ahol elkezdhettem orgona tanulmányaimat Dobiné Jakab Hedvig nagyszerű szakmai irányításával. Közös munkánknak hamar látványos eredménye lett.

Egy év orgonatanulás után harmadik lettem az akkori legkomolyabb országos orgonaversenyen.

Végzős középiskolás koromban pedig ugyanennek a versenynek első helyezését és nagydíját ítélte nekem a zsűri. A budapesti Zeneakadémián Pálúr János és Ruppert István növendéke voltam, majd a Freiburgi Zeneművészeti Főiskolán (Németország) az idén 80. születésnapját ünneplő világhírű professzor, Szathmáry Zsigmond és Martin Schmeding mesterosztályában végezhettem a graduális és szólista képzést. Ezek alatt az évek alatt a nemzetközi versenyek világába is bekerülhettem, melyek rendkívüli húzóerőt jelentettek számomra. Hat nemzetközi orgonaversenyen indultam a négy év alatt, melyek döntőbe jutással és dobogós helyezésekkel zárultak. 

Dehir.hu: Melyek voltak ezek?

Sárosi Dániel: Talán a legnagyobb élményt a 2004-ben megrendezett XIV. lipcsei Bach-orgonaverseny jelentette, melynek a döntőjéig sikerült eljutnom, és vele annyi csodálatos orgonistát, zsűritagot és hangszert ismerhettem meg, amely meghatározó volt számomra. A dobogós versenyeredmények közül kiemelhető a Freiburgban megrendezett Szólisták Versenye, melyen első helyezett lettem, majd két évvel később a Trieri Nemzetközi Orgonaverseny, ahol pedig második díjas.

2006-tól tanítok Debrecenben, a volt középiskolámban, a Vár utcai Zenedében, valamint a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen.

Azt hiszem a legnagyobb szakmai siker mégis a tanítványok eredményessége koncerteken, versenyeken – az elmúlt tanévben a Veszprémi, Győri és Budapesti Országos Orgonaversenyekről hoztunk el három első, egy második és egy harmadik díjat, jómagam pedig tanári különdíjat –, és az a lelkesedés, mellyel erre a rendkívül nehéz pályára készülnek.

Dehir.hu: Hol hallhatta még játékát a közönség?

Sárosi Dániel: Felléptem Németország több városa mellett Lengyelországban, Hollandiában, Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Ukrajnában, Svájcban, Angliában. Gyakran járok koncertezni Erdélybe, ahol olyan egyedülálló hangszerpark van, amely nagyon közel áll hozzám, és rendkívül lelkes, orgonaszerető a közönség.

Ausztriában két nemzetközi orgonaversenyem zárókoncertjére emlékszem szívesen, ahol az 1500-as években épült orgonákon játszhattam, fantasztikus élmény volt.

Dehir.hu: Igyekeznek a korábban említett friss szellemiséget a Kistemplom falai közé hozni?

Sárosi Dániel: Természetesen igen. Rendkívül fontos ehhez az együtt gondolkodó, hasonló irányt képviselő vezető csapat, amely itt megvan. A Kistemplom két lelkésze, Szakács György és Zsoldos Tibor lelkesen és nagy lendülettel vezetik a gyülekezetet, annak lelki életét, és támogatják a kulturális rendezvények szervezését. Az egyházzenei élet vezetője Karasszon Dezső orgonaművész, akinek szakmai jelenléte és tapasztalata rendkívül fontos a Kistemplom zenei életének kialakításában. Gyülekezeti kórus és a fiatal muzsikusokból a közelmúltban alakult kamarazenekar is színesíti a Kistemplom klasszikuszenei életét.

Dehir.hu: Milyen újdonságokra számíthatnak még a Kistemplomba látogatók?

Sárosi Dániel: Úgy gondolom, minden területen tudunk még fejlődni. Az irányokon nem változtatnék. Úgy érzem, hogy jól sikerült átgondolni és elindítani a templom zenei életét.

A templomfelújítás befejezése után pedig még nagyobb lendülettel igyekszünk helyszíne lenni saját szervezésű orgonahangversenyeknek, egyházi, egyházzenei programoknak, klasszikuszenei fesztiváloknak, egyéb művészeti eseményeknek.

Számomra a három legfontosabb dolog a hit, az orgonamuzsika és a fiatalok élménygazdag oktatása. Ha ezzel szolgálni tudok, az számomra nagy eredmény.

Sárosi Dániel július 7-én, vasárnap este 18 órától a Nagytemplomban ad koncertet.