Ősz húrja zsong a debreceni Nagyerdőben

---

Debrecen – Jó így csendesen nézni a fákat – sóhajt fel Erdő című versében Tóth Árpád. Örökbecsű sorait akár napjainkban, az őszbe hajló Nagyerdőben bóklászva is papírra vethette volna.

---

Hiszen, miként a címben megidézett Verlaine-verset, az Őszi chanson című költeményt is fordító poéta élvezte „a derűt, mely mindent áthat”, úgy a szeptemberi vadon is megannyi szép élménnyel ajándékozza meg a kirándulókat. S nem is kell mélyen bevetnünk magunkat ezért a rengetegbe: a Békás-tó környéke és például a klinikák növényei is bontogatják a nyár végi, ezerszínű szirmaikat.

Itt is, ott is fehér, kék, piros bogyók mosolyognak az ágakon, a Medgyessy sétánynál pedig törökmogyorók és diók is terített asztallal várják a vígan nyargalászó mókusokat. Érik a vackor is, ugyanakkor az avarban hordóhasú makkok, a mohák között ragyogó gombák gömbölyödnek. Ez utóbbiakkal természetesen nagyon óvatosnak kell lenni, és az a legbiztosabb, ha csakis messziről gyönyörködünk bennük.

A ráérősebbek elkalandozhatnak az augusztai és a pallagi erdőségekbe is, ahol nem csak a fel-felbukkanó lovasok kölcsönöznek álomszerű miliőt a tájnak. A süppedő ösvényeken barangolás ugyanis a valódi, egészséges kikapcsolódás örömével is fölpezsdíti a vért. Sőt a tanulást, az ismeretszerzést mindeközben míves táblák is segítik, amik a környék lakóiról is bőséges információval szolgálnak.

Megtudhatjuk a tablókról természetesen azt is, hogy a Nagyerdőt Zsigmond király ajándékozta Debrecennek 1405-ben. A ma a magyar állam tulajdonában lévő terület a város északi részén fekszik, s a nagysága 1086,1 hektár. A botanikusok a homoki gyöngyvirágos tölgyes társulásába sorolják. A Nagyerdő észak-keleti sarkának 30 hektárnyi szegletét 1939. október 10-én első tételként jegyezték be a Magyar természetvédelmi törzskönyvbe.

1992 tavaszán pedig a környezetvédelmi miniszter a Nagyerdő egészére kiterjesztette az oltalmat. Elképzelni is rossz, hogy mi lenne e kies vidékkel mindezek nélkül! Hiszen ma is vannak, akik mit sem törődnek az információs és a figyelmeztető plakátokkal – hát még az élőlényekkel. És járművel behajtanak, szemetet hagynak maguk után, és törnek-zúznak, ahol csak megfordulnak...

A többség szerencsére azt is észreveszi, hogy a tóban még rózsák fénylenek. Ők azt is tudják, hogy a parti fák sárga tónusai már azt üzenik: közeleg az ősz. De addig is vár ránk még egy elalvás előtti, színpompás mesevilág!