Otthon a hegyeken túl: célba ért a gyermekeknek szánt debreceni adomány

---

Kászonimpér – Böjte Csaba egyik gyermekotthonában nagyon örültek a cívisvárosból érkezett segítségnek.

---

Adni, segíteni nem csak akkor szükséges, amikor háború van a szomszédban, hanem békeidőben is. A debreceni Szent László Domonkos Plébánia híveinek adományát immár negyedik alkalommal vitték el a közelmúltban Erdélybe, Kászonimpérbe, a Szent Katalin Gyermekotthonba.

De hol is található ez a település? Debrecentől 540, Csíkszeredától pedig 40 kilométerre, a Nyerges-tető után egy nagy völgyben elrejtőzve, amit dombok és hegyek vesznek körül. Az utolsó csíkszéki királybíró, Balássy Simon József 1833-ban építette azt a kúriát, amely ma helyet biztosít Böjte Csaba ferences szerzetes atya (egyik) gyermekotthonának. Jelenleg 12 gyermek nevelkedik itt, akiknek a tanulásához, a mindennapi étkezéséhez és a ruházkodásához jól jön a Magyarországról érkező segítség.

Hűségesen őrzik a magyar kultúrát

- Tavaly egyházközségünk egyik tagja, Palczert Judit (aki kapcsolatban van Böjte Csaba testvérrel), azt javasolta, ha megyünk Erdélybe, nézzük meg a kászonimpéri gyermekotthont. Így sikerült pünkösdkor ellátogatni néhány napra a gyerekekhez, s annyira jó volt ott lenni, hogy magam is vágytam az újbóli találkozásra – elevenítette fel a kezdeteket Górski Jacek domonkos szerzetes.

– Május óta többször vittünk az otthonba híveink által felajánlott adományokat. Szeretek Erdélybe járni, találkozni az ottaniakkal, paptestvérekkel, látni azt, hogy megmaradnak a hitben, hűségesen őrzik a magyar kultúrát, a nyelvet, de a legfontosabb mégiscsak a személyes kapcsolat. Öröm látni, hogy az ott élő emberek minden nehézség ellenére igyekeznek szeretetben élni egymással, s megdöbbentő, hogy a gyerekek mennyire nyitottak minden vendéggel szemben. Őszintén, egyszerűen, s gyermeki szívvel kifejezik a szeretetüket, az örömüket is.

Nem az anyagi javaktól függ az embernek a boldogsága, sokkal fontosabb az odafigyelés, az odaadás, megelégedni azzal, ami éppen van.

Ez legyen egy üzenet számunkra, nekünk, akik itt vagyunk, itt élünk Magyarországon, és sokszor nem vesszük észre a legegyszerűbb dolgoknak a fontosságát, hogy mindent Isten kezéből kapunk, és hogy ne panaszkodjunk, inkább legyünk hálásak a legapróbb dologért is.

Górski Jacek felidézte, hogy amióta Erdélybe jár, több atyát is megismert az elmúlt évek során. Most sikerült találkoznia a helyi plébánossal is, aki nyár óta szolgál Kászonimpéren. 

- Nagy öröm volt látni, milyen sokan járnak templomba még hétköznap is, mert fontos az ott élőknek a kötődés, a hit gyakorlása, akkor is, ha nem kötelező menni szentmisére. Azt javaslom mindenkinek, hogy legalább egyszer menjenek el Erdélybe, tapasztalják meg, milyen ott az élet, a vendégszeretet. Ne csak segélyt küldjünk oda, hanem személyesen is találkozzuk az ott élőkkel!

A gyermekek mindennapjai

Az ott élő gyerekeket a tanuláson kívül a ház körüli munkára is nevelik: kis veteményes kertet gondoznak, ahol láthatják, ahogyan az elvetett mag a felszínre jön, majd termést hoz. 

- Vannak sertéseik, és ott jártunkkor kaptak két bárányt, Betyárt és Borit, a gyerekek nagy örömére. Minden elvégzett feladat a javukra szolgál, hiszen ebből tanulják meg az állatok etetését, tisztán tartását, a kert gondozását – sorolja Antal Piroska.

Az otthon vezetője vállát sok teher nyomja: vezetőnő, nevelőnő, szakácsnő, takarítónő, olykor a kazánba is tesz fát – egyszóval mindenes. Félárvaként nőtt fel – édesanyja korán meghalt –, így átérzi azoknak a gyerekeknek a sorsát, akik az otthonba kerültek.

- Romániában közel 80 gyerekotthon van a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kezelésében, a kászonimpéri az egyik, amely 2011-től működik – sorolja. – Sajnos, sok olyan gyerek van, aki odahaza nem kapja meg a meleg ételt, a tanulási lehetőséget, mint az itteniek. Nem tudom, de a szegénység vagy a büszkeség az, ami miatt a szülők nem engedik, hogy ilyen helyre jöjjön a gyerekük – véli Piroska. Hozzáteszi:

– Van az otthonban olyan gyerek, akinek nincs hozzátartozója. De van olyan szülő is, aki beadta gyerekét és évek óta feléje se nézett, nem érdekli a további sorsa.

Az itt élő gyerekek mind bennlakók, napi ötször étkeznek. Van érdeklődés az otthon iránt, mondja a vezetőnő, mert aki ide jön, annak segítséget, tanulást, ételt, szállást, ruhát biztosítanak. Ezért is fogadják nagy szeretettel és köszönettel a debreceniek által hozott adományokat. Mint megjegyzi, 7-től 14-15 éves korukig vannak itt a gyerekek, utána mennek másik otthonba. 

- Az otthon fennállása óta 28 gyereket neveltünk fel, s van olyan kislány, aki itt nevelkedett, és múlt nyáron volt az esküvője. Itt úgy élünk, mint egy nagy család. A napi buktatók ellenére érnek sikerélmények, sok erőt adnak a gyerekek, mindent öleléssel köszönnek meg...

Lelki élet

Az otthonban és a településen lakók lelki életéért Fülöp László, a nagykászoni Krisztus Király templom plébánosa felel. Amikor odakerült a településre, megfogadta Jézus tanítását, miszerint „engedjétek hozzám a gyerekeket”.

- Amikor kapcsolatba kerültem az otthonnal, már akkor tudtam, hogy hosszú távú lesz ez az együttműködés – emlékezik vissza az atya. – A gyerekek már az első szentmisémen ministráltak, s azt követően a hétköznapokon is részt vesznek a liturgián. Amikor vége a misének, akkor a közösségi teremben van egy kis vendéglátás, s ott még egy záró gondolatot mondok nekik, mielőtt az otthonukba engedem őket.

Vidám vagyok velük, sokat viccelődünk. A jó Istennél dicsőség, hogy egy-egy szentmisémen 20-30 gyerek is ministrál egyszerre. 

A plébániához tartozó településeken 1300 magyar és 450 roma él. Az utóbbiakkal még nincs kapcsolata a plébánosnak, de keresi a lehetőséget.

- Vízkeresztkor elmentem a romákhoz házat szentelni, örültek és megköszönték, hogy sok év kihagyás után végre valaki felkereste hajlékukat. Bízom benne, hogy kialakul valamilyen jó kapcsolat velük. Sajnálatos, hogy a magyar hívek szentmisén nem tűrik meg a roma felnőtteket, a gyerekeket viszont igen: ezen a téren is van javítanivaló.

Az egyházközségben 11 gyerek lesz elsőáldozó, bérmálkozás viszont nem volt öt éve, most 82-en készülnek arra, hogy Krisztus katonái legyenek, közülük az egyik fiú elhivatottságot érez arra, hogy pap legyen. A statisztika szerint tavaly 12 keresztelés és 24 temetés volt az egyházközségben. Ahogy az atya mondja, jó hír, hogy nagyon sok családban vállalják a harmadik vagy a negyedik gyermeket.

Egy leány, egy fiú

Az otthon lakói közül két fiatalt arra kértünk, meséljenek a jelenlegi helyzetükről.

Bardócz Krisztina lassan 16 éve él otthonban, korábban a tusnádi társintézményben nevelkedett. 

- Nekem az otthon a családot jelenti, és örülök, hogy itt lehetek, befogadtak engem. Édesapám tusnádfürdői, ott dolgozik, édesanyám Magyarországon él, van egy kislánya, vele nem találkoztam hosszú évek óta. Édesapámmal szoktam néha telefonálgatni, de szorosabb kapcsolat nincs köztünk.

Amikor a jövőjéről faggatjuk Krisztinát, azt mondja, az általános iskolát követően cukrásznak tanul Csíkszeredában, s ahogy lelkesen hozzáteszi: "szabadidőmben pedig segítek Piroska néninek főzni a konyhában".

- A többi gyerekkel jó a kapcsolat, próbálom a legtöbbet kihozni a közösségből, hogy minden problémát meg tudjunk oldani. Nekem nem okoz gondot, hogy itt élek, mert odahaza rosszabb lenne.

Simó Tamás 9 éve él itt, s ahogy mondja, ennél jobb otthonban még nem volt.

- Szüleim külföldre járnak dolgozni, s nincsen megfelelő körülmény a nevelésemre, de itt Piroska néniben anyára találtam. Az iskolában kicsit szigorúak a tanárok velünk szemben, de igyekszem helyt állni, főleg azért is, mert építészmérnök szeretnék lenni.

Imádság

Talán nem véletlenül maradt az írás végére az, amit a gyerekek imádkoznak étkezés előtt: 

"Áldjon meg az Isten, legyen mindig kenyered, ne feledd, hogy vannak még éhes kisgyerekek. Oszd meg velünk falatodat, neked is jut, marad is, szeretettel megosztva finomabb a falat is. Ámen."

És utána ez következik:

"Gondviselő Atyám, asztalodtól kelve szívből hálát adunk kezünk összetéve. Áld meg ezt a házat, s ennek gazdáját, és fordítsd vissza néki a vendéglátását. Áld meg a szegényt, a szenvedőt és az árvát, s a Benned bízóknak viseld mindig gondját. Ámen."