Pusztulóban az évezredes rom

---

Debrecen –  Dombostanya mellett: a tágas ősgyepen templommaradvány rejtőzik, mely az elhanyagoltsága ellenére is lenyűgöző. Félő azonban, hogy végleg eltűnik ez a 800 éves mementónk.

---

A túrázók a Sámsoni útból leágazó aszfaltúton vagy vonattal közelíthetik meg a Debrecenhez tartozó településrészt. A sztrádai közlekedést választó látogatók a dombostanyai bekötőútnál lapuló romkastélyt is megcsodálhatják, amit a két éve elhunyt, görög-olasz művész, Ilia de Riska tervezett és építtetett. A leírások szerint Dombos a középkorban is lakott volt, s az eredeti falu neve (Parlag) a XV-XVI. századi Szabolcs vármegye egyik legvagyonosabb családjának tulajdonítható.

Az első, okleveles említése 1323-ból származik. Elnéptelenedését a tatárok és a törökök hadjáratai okozták. A kezdetekkor (az 1200-as években) még román stílusú volt a temploma. Ezt a XIV. század elején építették át gótikussá, és harangtoronnyal is ellátták. Az imahely a későbbi földrengésekben annyira megrongálódott, hogy újat kellett emelni. A kegyúri templom hajójában kriptát is kialakítottak (ma ennek fedőlapja is össze van törve, és hiányos). A maradványokat 1908-ban és 1985-ben tárták fel, 1993 óta pedig - a Rácz Zoltán tervezte – organikus emlékmű is tartozik hozzá.

A nyírbátori vasútvonal mellett fekvő, Árpád-kori Parlag mai nyomai messziről is jól kivehetőek és hívogatóak - közelebb érve azonban sajnos a pusztulásával kell szembesülniük a csalódott vándoroknak. Körös-körül a kőfalak darabjai fehérlenek a pusztaságban, törmelékkel van telegórva a sírgödör, és kifűrészelték az emlékmű kilátójába vezető falépcsőt is, ráadásul az egykori kerítésnek is nyoma veszett mára. Hiába a múlté a betolakodók dúlása, és hiába ismeretlen katasztrófa a földrengés: korunk embere is folyamatosan pusztítja a lakóhelyét.

Célszerű volna tehát áldozni az állagmegőrzésre és a rongálók elleni védelemre! Máskülönben ugyanis félő, hogy végleg eltűnik ez a 800 éves mementónk.