Felavatták a reformáció emlékművét a kettős évfordulón Debrecenben – fotókkal, videóval

---

Debrecen - A művészi alkotás helye a Nagytemplom és a Református Kollégium épületegyüttese közötti Emlékkert.

---

A Tiszántúli Református Egyházkerület és Debrecen önkormányzata a reformáció 500. évfordulója és a Magyar Református Egyház 450 éves fennállása tiszteletére elkészíttette a reformáció debreceni emlékművét. A művészi alkotás helye a Református Nagytemplom és a Református Kollégium épületegyüttese közötti Emlékkert, ahol már a Bocskai szobor és a Gályarab emlékmű is emlékeztet a reformátusság történelmi küzdelmeire.

Emlékmű készült a kettős évfordulóra (Fotók: Miskolczi János)

Az emlékművet október 31-én, a reformáció emléknapján avatták fel a Nagytemplom és a Református Kollégium közötti Emlékkertben.

- Debrecen ó-kikötő, tájakat összekötő, határozta meg Gulyás Pál, debreceni költő. Kettős évforduló alkalmából szeretnénk jelet hagyni arról, ami a hitünket táplálta és nem néhány személyhez, hanem ahhoz a szimbólumrendszerhez kötődik, amely visszavisz bennünket Jézus Krisztusig – mondta köszöntőjében Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Hozzátette:

méltó helyen áll az emlékmű a Nagytemplom és a kollégium között.

A közös zsoltáréneklést követően Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere emlékbeszédében kiemelte, hogy itt vannak velünk a múlt szentjei is: azok, „akiket az életük és az egyházhoz tartozásuk nyilvánított szentté”.

- Itt vannak velünk nem csak a múlt, hanem a jelen idő szentjei is, akik megmutatják mire képes a hit. A katedrán és a gyülekezeti teremben, a kórházban, a cigánytelepen, vagy a hajléktalanszállókon. Itt vannak velünk a jövő idők kiválasztott emberei is, akik tőlünk öröklik meg a hitet. Egykor majd az ő vállaikon nyugszik, amit most nekünk kell tartani: a családot, az egyházat, a várost, az országot, a nemzetet és talán egy kicsit Európát – osztotta meg gondolatait a miniszter, majd hozzáfűzte: hatalmas vállalkozás anyagba vésni és önteni a reformáció történetét és üzenetét.

Kósa Lajos, a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter a reformkori viták pozitív hatásairól beszélt: „ha ez a vita nem lett volna, a magyar közéleti nyelv is másképp alakul”.

- Ezek a viták ma már kevésbé tűnnek fontosnak és mai fejjel nem is értjük igazán, hogy a korábbi évszázadok vitái mi körül zajlottak. Mert ma a mi hitünk a világ legüldözöttebb hite. Ma a Jézusban hívők millióinak életét fenyegeti az a terror, ami a kereszténységet üldözi és egyes országokban a kiirtására esküdött fel. Ma a hitünkért kell harcolni, visszafordulni a gyökerekhez, megtalálni azt, ami közös mindannyiunkban. A hit és a keresztény emberek védelme örök kötelesség - hangsúlyozta a miniszter.

- A reformáció Debrecen legsikeresebb projektje, és fordítva is igaz, a reformáció legsikeresebb projektje Debrecen.

Itt van tőlünk karnyújtásnyira mindaz, ami a Magyar Református Egyház fejlődésére kiemelt hatással bírt az elmúlt 450 évben – utalt Papp László, Debrecen polgármestere ünnepi köszöntőjében a kollégiumra, a Nagytemplomra, Bocskai István szobrára, valamint a Gályarabok emlékművére.

Az ünnepélyes felavatást követően Fekete Károly püspök áldotta meg az emlékművet, majd elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Az emlékmű tervét a Tiszántúli Református Egyházkerület felkérésére Győrfi Sándor Munkácsy-díjas és Győrfi Lajos Szervátiusz-díjas szobrászművészek készítették el.

A kompozíció több részből áll, és a református spiritualitás sajátosságaira emlékeztet.

Az emlékmű központi egysége a Tiszántúl egykori legjelentősebb, de a reformáció korában tűzvésztől rongált gótikus épületét, a debreceni András templomot idézi vissza. A hat méter magas, háromszög formájú, tardosi vörösmárvány tömb mívesen kiképzett belseje átjárható, és belső ívében gótikus bronz ablakrács töredék látható. Az alkotás tetején egy csillag-napkorongot idéző aranyozott bronz, nyolcágú „Kálvin-csillag” áll, amely a legelterjedtebb református toronydísz.

Egyik oldalán a főnixmadár jelenik meg, amely jelképezi Debrecen városának minden vészből, pusztulásból való megújulását, másik oldalán pedig a keresztáldozat árán, a halálon is győztes Jézus Krisztusra mutató „Agnus Dei”, az „Isten báránya” ábrázolás helyezkedik el. Az emlékmű részét képezi az Úrasztala és a négy kőpad. A márvány Úrasztalán áll bronzból öntve a híres debreceni hólyagos kehely és az oszlopos bortartó kanna, a kenyérosztó tál, valamint a nyitott Biblia. Az Úrasztala a reformáció korától került az oltárok helyett a református templomok centrumába. Innen történik az úrvacsora jegyeinek, a kenyérnek és a bornak a kiosztása.

Az Isten igéjének fontosságára emlékeztet a nyitott Szentírás, amelynek üzenete hirdetve és olvasva is terjedt a reformáció hatására. A gyülekezeti éneklés jelentőségét hangsúlyozza az egyik kőpadra tett énekeskönyv a 90. zsoltár kezdősorával.

Az emlékművel a templombelső szimbolikája kiköltözik az élet sűrűjébe, hiszen a hitnek a templomon kívüli világban kell megmutatkoznia.

A reformáció emberközelbe vitte a Szentírást, Krisztus megváltását, kézbe adta a kelyhet is, és az énekléssel aktivizálta az istentiszteleten résztvevőket.

A magyar reformáció debreceni bölcsője fölött felragyogó Kálvin-csillag emlékeztessen sokakat az 1567-es Debreceni Zsinatra és a reformáció megújulásra ösztönző folyamatára. Ezért olvashatjuk az emlékművön a jól ismert mondatokat: „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” – Isten Igéje örökké megmarad! – Verbum Domini manet in aeternum! – Egyedül Istené a dicsőség! – Soli Deo gloria!