Szűcs Gyula: ez a kihívások éve, de álljuk a sarat

---

Debrecen - A HUNÉP Universal Építőipari Zrt. elnök-vezérigazgatójával a stadionról, a Tudományos Élményparkról és az építőipar átalakulásáról beszélgettünk. Nagyinterjú.

---

Dehir.hu: Debrecenben a most folyó, legnagyobb értékű beruházások közül kettőben is érdekeltek. A stadiont konzorciumban, a Tudományos Élményparkot egyedül, alvállalkozókkal építik. Volt ehhez fogható időszak a cég életében?

Szűcs Gyula: Igen, több ilyen időszak volt, sőt, előfordult, hogy egy időben ennél a két beruházásnál is jelentősebb értékű építkezéseket irányítottunk. Például a Debreceni Egyetem Auguszta-projektjének keretében egy 12 milliárd forintos beruházást valósítottunk meg, miközben több településen is dolgoztunk. Konzorciumi felállásban dolgoztunk Egerben a Líceum épületének rekonstrukciójában. Nemrégiben, amikor a Pólus-programot valósítottuk meg az orvoscentrumban, azzal közel egy időben építettünk MAG-székházat az agrárcentrumban és az Informatikai Kar épületét. Abban az időszakban olyan lélegzetű munkába kezdtünk bele szintén konzorciumban, mint a miskolci Csillagpont Kórház, amelynek értéke megközelíti a hatmilliárd forintot. A mi életünkben nem szokatlan az, hogy egyszerre több nagy értékű projekten dolgozunk, hisz ma már az építőipar nem úgy működik, mint korábban. Akkoriban a nagyobb vállalatok ezer vagy ezer fő fölötti fizikai létszámot tartottak, teljes szakmai vertikummal bírtak, s igazából csak a szakmailag specifikus munkákat rendelték meg alvállalkozóktól. Ez akkor behatárolta azt, hogy azzal a létszámmal, amivel a cég rendelkezik, mi az a munkamennyiség, amit el lehet vállalni. Ma már teljesen másképp szerveződik az építőipar. A nagy éves árbevételt produkáló cégek szinte kizárólag mérnökirodai tevékenységet folytatnak, fizikai létszámmal nem rendelkeznek. A fizikai létszámot kisebb cégek tartják, szakmaspecifikusan. Egy vállalkozás csak vasbetonszerkezetet épít, egy másik csak vasbetonszerkezetet gyárt, a harmadik csak lakatosmunkákat végez, a negyedik pedig csak gipszkartonozással foglalkozik. Mikor egy mérnöki iroda szervezi a tevékenységét, három dologtól függ, hogy egyszerre hány munkát tud elvégezni, és milyen volumenben.

Dehir.hu: Melyek ezek?

Szűcs Gyula: Először is, hogy milyen számú és minőségű szürkeállománnyal rendelkezik a cég. Részvénytársaságunknál jelenleg negyven mérnök és tizenöt-húsz gazdasági felsőfokú végzettségű munkatárs dolgozik. Azt gondolom, ez a létszám alkalmas arra, hogy nagy volumenben, nagy darabszámban valósítsunk meg beruházásokat. Több projektiroda is dolgozik a cégen belül, mindegyik csapat élén van egy projektvezető, aki önmagában is alkalmas arra, hogy egy tízmilliárd forintos munkát irányítson. Mellette dolgoznak építésvezetők, technikusok és gazdasági szakemberek. A második szükséges dolog az eszközállomány. Ma a mi szakmánkban az eszközállomány nagyon szűk részét tartják saját tulajdonban a vállalkozás ok, a döntő többségüket a piacról bérleti formában veszik igénybe. Részvénytársaságunk a szükséges eszközállománnyal vagy rendelkezik, vagy bír azzal a kapcsolatrendszerrel, ami szükséges ahhoz, hogy bérleti jogviszonyban ehhez hozzájussunk. A harmadik, s talán a legfontosabb a pénz, a stabil pénzügyi háttér. Én azt gondolom, és szerencsére a piac is úgy ítéli meg, hogy részvénytársaságunkat a gazdasági állapota alkalmassá teszi arra, hogy bankok által finanszírozható legyen. Több pénzintézettel dolgozunk együtt, így azt a pénzügyi finanszírozási biztonságot, ami például a stadionberuházáshoz szükséges, a bankok szolgáltatásának igénybevételével mindig meg tudtuk teremteni.

Dehir.hu: Akkor akár két stadiont is fel tudnának egyszerre építeni?

Szűcs Gyula: Nyilván ez egy elméleti kérdés, de azt hiszem, rendelkezünk azzal az erővel, amely akár ezt is lehetővé tenné. Talán túlzott magabiztosságnak tűnhet ez, de azért vagyok ebben biztos, mert azok a kollégáim, akik jelenleg kisebb projekteken dolgoznak, alkalmasak arra, hogy részvételükkel felállítsunk egy másik olyan teamet, mint amelyik a stadionrekonstrukciót irányítja. A stadionépítés kapcsán azt tudni kell, hogy a konzorciumban 75 százalékos a HUNÉP, és 25 százalékos az ÉpkerService aránya, ez azt jelenti, hogy mind a kockázatokban, mind a háttér biztosításában a társaságunk vállalta magára a háromnegyed részt.

Dehir.hu: Ezt jelenti, hogy vannak még szabad kapacitásaik, s el tudnának vállalni újabb munkákat is emellett a két nagyberuházás mellett is?

Szűcs Gyula: Igen, vannak, hiszen most szabadulnak fel olyan kollégáink, akik alkalmasak nagyobb projektek levezénylésére. Egy példa: a Műszaki Kar egymilliárd forint értékű bővítése július végén befejeződik. Az eddig azon a beruházáson dolgozó kollégáink ott lesznek startra készen, amennyiben a most folyamatban lévő pályázatok valamelyikén nyerünk.

Dehir.hu: Szó esett a HUNÉP stabil pénzügyi hátteréről. Feltételezem, hogy ez az egyik legfontosabb feltétel ahhoz, hogy a legjobb alvállalkozókat meg tudják nyerni egy-egy munkára.

Szűcs Gyula: Rettenetesen fontos a pénzügyi háttér, a cégnek az imidzse, a cégről kialakult vélemény a szakmán belül. Egyszerűen azért, mert ma a feladatokat alvállalkozók és beszállítók bevonásával valósítjuk meg, s ha egy cégről az a hír terjed el, hogy nem fizeti vagy nem időre fizeti a számlákat, oda félnek menni dolgozni az alvállalkozók. Szerencsére a részvénytársaságunkról az a kép alakult ki a szakmán belül, s mi is ezen elv alapján dolgozunk, hogy velünk ugyan nem könnyű megállapodni és szerződéses pozícióba kerülni, mert aránylag kemény tárgyalópartner vagyunk, viszont amiben megállapodunk, az nálunk kőbe van vésve.

Dehir.hu: Az építőiparban a körbetartozást tartják az egyik legnagyobb problémának. Nemrégiben fogadta el a parlament a körbetartozások mérséklését célzó törvényt. Ön hogy látja, eredményes lesz a jogszabály?

Szűcs Gyula: A törvény legfontosabb eleme megítélésem szerint az, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara mellett július 1-jétől működnie kell egy úgynevezett teljesítésigazoló szervezetnek. Az sajnálatos, hogy ez a szervezet még nem állt fel. Ettől a szervezettől várja a szakma és a kormány, hogy ez a körülbelül 400 milliárd forintos körbetartozás szűküljön, és ne termelődjön újra. Nagyon elterjedt a szakmában, hogy a vállalkozás elvégzi ugyan a feladatot, de az ő megrendelője azt a módszert választja, hogy ne kelljen fizetnie, hogy nem igazol teljesítést. Amíg egy vállalkozásnak nincs igazolt teljesítése, addig nincs megalapozott követelése, így még a bírósághoz sem tud fordulni. A bíróságon ugyanis először azt fogják kérdezni, hogy hol van a teljesítést igazoló okirat. A törvény tehát jónak tűnik, én magam is optimista vagyok, de majd meglátjuk, hogy válik be a gyakorlatban. Hozzá kell azonban tennem, hogy a HUNÉP még soha nem került ilyen sziturációba, sem vállalkozói, sem megrendelői oldalon. Mi nem tudjuk, mi a körbetartozás, legalábbis a saját bőrünkön nem érezzük. Azt gondolom, ez nagy dolog, hiszen kevés cég mondhatja el magáról, hogy nem vesz részt a körbetartozásban.

Dehir.hu: Önök hogyan választják ki az alvállalkozóikat? A pénz, a korábban elvégzett munka színvonala az elsődleges, vagy szerepet játszhat a döntésben a lokálpatriotizmus is?

Szűcs Gyula: A felsorolt szempontok mind közrejátszanak, de az is igaz, hogy ez üzlet, és az első számú szempont az üzleti érdek érvényesülése, ugyanakkor nem minden körülmények között. A cégünkön belül működik a minőségbiztosítási rendszer, minden alvállalkozó munkáját minősítéssel kell ellátni, s akinek nem megfelelő a minősítése az előző munkáról, az már nem is kap felkérést a következőre. Arra is oda kell figyelnünk, hogy ne minden munkára ugyanazon cégektől kérjük az ajánlatot, hiszen akkor túlzottan leterheljük őket, lévén náluk van a fizikai munkaerő. Az egyes munkáknál bekérünk egy körtől egy ajánlatot, melyben műszaki, pénzügyi és szerződéses paraméterek szerepelnek. A kör szűkítésével jutunk el odáig, hogy a végén két-három vállalkozóval tárgyaljuk végig részletesen a feltételeket. Végül pedig azzal szerződünk, akinek a feltételsora leginkább megfelel nekünk, melynek az egyik eleme az ár. Ugyan érdekeltek vagyunk a számunkra leginkább kedvező ár elfogadásában, hiszen nagyon vékony nyereségtartalom van a mi szakmánkban, de az ár nem lehet minden. Ha csak az ár alapján választanánk meg az alvállalkozóinkat, rengeteg olyan szituáció fordulhatna elő, hogy a munka közben az alvállalkozó alkalmatlanná válna a feladat elvégzésére, mert nem tud finanszírozni, nem megfelelő minőségben dolgozik, nincs megfelelő szakembere, és még sorolhatnám. Mi ezért minden üzleti és minden szakmai szempontot igyekszünk figyelembe venni az alvállalkozók kiválasztásánál. Az, hogy helyi alvállalkozóval dolgozzunk debreceni munkákon, az evidens több szempontból is. Nyilvánvalóan a meghívott vállalkozások közül az ár-paramétereiknek jobbaknak kell lenniük azoknál, akik száz kilométerről hoznak ide munkaerőt. A stadion rekonstrukciójára beadott pályázatunknál több mint harminc helyi vállalkozót jelöltünk meg alvállalkozóként, akik részt vettek velünk a pályázatban. Azokban a szakmákban, amit ők művelnek, a versenyeztetés során ők megkapják az utolsó hívás lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy munkamenet versenyeztetése során nem a debreceni vállalkozás ajánlata a legkedvezőbb, akkor mielőtt döntünk, az általunk kiválasztott nyertes feltételsort a debreceni vállalkozásnak még megajánljuk. Ha ő azzal a paramétersorral is el akarja végezni a munkát, akkor vele szerződünk, megilleti őt ez az elsőség. Sok olyan debreceni alvállalkozó partnerünk van, aki már több mint tíz éve itt dolgozik a HUNÉP körül.

Dehir.hu: Beszéljünk a két nagyberuházásról! Hogy áll most a stadion?

Szűcs Gyula: A legfontosabb, hogy a pályázatunkban szereplő ütemtervhez képest folyamatosan - átlagosan - tíznapos előnnyel bírunk. Kedden a harmadik olyan munkafázis is elkezdődött, mely döntő lehet az egész beruházás megvalósítását illetően. Amikor elkezdtük, akkor is azt mondtam, hogy három olyan fázis van, ami a beruházás létét meghatározza. Az előre gyártott és monolit vasbetonszerkezet építése, az acél tetőszerkezet építése, valamint az acél tetőszerkezetre kerülő membrán borítás felhelyezése. Ez a harmadik kezdődött most el.

Dehir.hu: Ha tető alatt lesz a stadion, jöhet bármilyen kemény tél?

Szűcs Gyula: Ez az építkezés nem egy tipikus beruházás az időjárás-függőség tekintetében. Az alapozási munkálatokhoz kellett a jó idő, de azzal nagyon nagy szerencsénk volt, hiszen akkoriban a tél gyakorlatilag megállt a Dunánál; a Dunántúlon hófúvás volt, mi meg alig láttunk havat. A monolit vasbetonszerkezet építése szintén időjárásfüggő, de már kevésbé, hiszen a mai technológiával mínusz 3-4-5 fokig lehet betonozni. Amikor a befejező munkákhoz jutunk, lesz jelentősége annak, hogy tető lesz az építményen. Ugyanakkor a vasbeton-szerkezet alatt kialakítandó funkciók – étterem, konferenciaközpont, öltözők stb. – munkálatai október végére el fognak készülni. Kívülről a stadiont október végére üvegfallal lezárjuk, s innentől kezdve helyi temperáló fűtéssel a munkavégzés folyamatosságát lehet biztosítani. Egy másik dolog azonban inkább időjárásfüggő. Ez a pálya rétegrendjének, azon belül is az utolsó rétegnek, a gyepszőnyegnek az elhelyezését befolyásolhatja. A műszaki átadásra a fűnek kiváló állapotban kell lennie, ezt pedig nem lehet úgy elérni, hogy az átadás előtt két héttel terítjük le a gyepszőnyeget. Két lehetőség van. Az egyik az, hogy még idén olyan állapotba hozzuk a stadiont, hogy a pálya kontúrján belül október végén már ne legyen más munkavégzés a pályaszerkezeti munkákon túl. Így november első hetében leteríthetjük a gyepszőnyeget. Ha az időjárás ezt nem teszi lehetővé, mert már október végén beáll a tartós hideg, vagy a készültségi fok miatt még gépeknek kell mozogniuk a pálya területén, akkor ezt át kell tolnunk jövő évre, március első felére. Arra is megvan a technológia, hogy másfél-két hónap alatt olyan állapotú legyen a gyep, amilyet elvárnak tőlünk. Ez drágább megoldás lenne, de persze a többletköltséget nekünk kell viselni. Igyekszünk azonban még idén leteríteni a gyepszőnyeget.

Dehir.hu: Említette a szűk nyereséget és most az esetleges többletköltségeket. Amikor kint voltam a stadion alapozásánál, elcsíptem egy félmondatot, mi szerint valamivel drágább technológiát alkalmaznak a szokásosnál, hogy gyorsabban haladjanak. Sok ilyen döntést kell hozniuk?

Szűcs Gyula: Egy vállalkozásnak mindig összességében kell értékelnie egy beruházást, mielőtt egy döntést meghoz. Valóban nagyon szerény nyereséghányaddal dolgozik az építőipar, sajnos 3 és 6 százalék előtti adózás előtti eredményt érnek el a cégek. Természetesen fel lehet tenni azt a kérdést is, hogy nem kellene-e megnézni a költségoldalt. Nálunk állandóan nagyító alatt vannak a költségek, bizonyos időszakonként átvilágítjuk a gazdálkodásunkat, s ha kell, drasztikus döntést is hozunk. Mindezekből adódóan, amikor arról döntünk, milyen technológiát választunk, milyen többletköltséget vállalunk magunkra, akkor előre is gondolkodunk. Ha az elején valamivel többet áldozunk a betonozásra, nem megyünk bele a következő télbe egy olyan munkafolyamattal, amit a hidegben még nagyobb többletköltségekkel lehet elvégezni. Ráadásul egy építőipari vállalkozás feje fölött fenyegető pallosként mindig ott lebeg a kötbér.

Dehir.hu: Gondolt már arra, milyen érzés lesz ott állni a megnyitón?

Szűcs Gyula: Ezt már akkor elképzeltem, amikor elnyertük a munkát. Sokszor feltették nekem a kérdést, hogy elkészül-e a stadion ilyen rövid idő alatt. Mi minden reggel úgy ébredünk, hogy szemünk előtt lebeg az az időpont, amikor ezt a stadiont át kell adnunk. E szerint dolgozunk, e szerint haladunk, így biztos vagyok benne, hogy a szerződésben vállalt befejezési időpontban ott fogunk majd állni, s azt mondhatjuk, hogy tessék, erre vállalkoztunk.

Dehir.hu: Munkatársain, alvállalkozóin lát büszkeséget?

Szűcs Gyula: Igen, úgy látom, mindenki nagyon büszke, hogy ezen a beruházáson dolgozhat. Nem is annyira a volumen nagysága - hiszen volt már ekkora beruházásunk -, hanem a tartalma miatt.  Stadion nem épül minden évben. Ez az aréna sok-sok évtizedre készül. S azt mondani majd az unokának, dédunokának, hogy ennek felépítésében én is részt vettem, biztosan örömteli dolog lesz minden résztvevőnek.

Dehir.hu: Az ismert, hogy ez az első stadion-beruházása a HUNÉP-nek. Tavat építettek már?

Szűcs Gyula: Még tavat sem építettünk. Ez a kihívások éve. Valóban, a Tudományos Élménypark egyik különlegessége az lesz, hogy egy 800 négyzetméteres tó közvetlenül kapcsolódik az épülethez. Nagyon fegyelmezetten és átgondoltan kell a beruházás ezen részét megcsinálni, hogy hosszú távon se fordulhasson elő, hogy esetleg az épület pincéjéből is tó legyen.

Dehir.hu: A Tudományos Élménypark sem egy szokványos épület lesz. Ott miből adódnak a legnagyobb kihívások?

Szűcs Gyula: A tervezők (Kovács Péter és Lengyel István - a szerk.) épületei általában nem szokványosak. Mindig nagy energiát fektetnek az általuk elvégzett feladatukba, s igyekeznek egyedit, különlegeset tervezni. Ezek az épületek nehezen építhetők, a végeredményt viszont elismeri a szakma. A Tudományos Élménypark nagy közösségi tere nem szokványos geometriai paraméterekkel rendelkezik. A vasbeton-szerkezet előállítására körülményes is volt alvállalkozót találni. A gazdasági válság miatt sokan inkább a könnyebb munkát keresik, a szakmai kihívást annál kevesebben, pedig nekem meggyőződésem, hogy az ilyen munkákkal lehet kivívni a szakma elismerését.

Dehir.hu: Végül, ha megenged egy személyes kérdést, hány órát dolgozik egy olyan vezérigazgató, melynek cége egyszerre épít stadiont és egy kétmilliárdos tudományos élményparkot?

Szűcs Gyula: Nem szoktam órában mérni. Kétféleképp tudom élni az életem, vagy dolgozom, vagy nem dolgozom. Amikor bent vagyok, nincs időkorlát, ameddig az energiám engedi, teszem a dolgom. Ez azért általában a 10-11 órát eléri. Amikor viszont elfogy az energia, akkor nem dolgozom. Dolgozgatni én nem tudok. Hál’ Istennek olyan munkatársakkal vagyok körülvéve, akikkel bátran vállalkozom nagy feladatok elvégzésére is. Jól képzettek, jó a munkabírásuk, szorgalmasak, és ami nagyon lényeges, itt nevelődtek a cégen belül. Nagy energiát fordítunk arra, hogy frissen végzett diplomásokat hozzunk a HUNÉP-hez, hogy itt tanulják meg a szakmát, s aki ezek közül itt marad, arra hosszú távon lehet számítani.