Tönkrement libások, eltűnt milliárdok és rejtélyes dossziék – volt egyszer egy Hajdú-Bét

---

Debrecen – Családok százainak élete ment tönkre a Hajdú-Bét összeomlásának következtében. Ki a felelős a történtekért? Hogyan látják a károsultak? Tíz év után hol kereshetik az igazságukat?

---

Egy évtized múltán újranyitja a Hajdú-Bét aktáit a szaktárca. A Vidékfejlesztési Minisztérium május elején tárgyalni hívta a tíz évvel ezelőtt kisemmizett gazdákat, s néhány nap múlva kiderült, kárpótlást kapnak a károsultak. Pósán László fideszes országgyűlési képviselő Debrecenben jelentette be, hogy várhatóan a nyár elején kezdődhet meg a pénzek kifizetése, s a gazdák fejenként kétmillió forintra számíthatnak.

Időközben megszólalt a témában Karsai József volt szocialista országgyűlési képviselő is, aki titkos aktákról, és Bajnai Gordon felelősségéről is beszélt a köztelevízióban. Az új fejlemények kapcsán a Dehir.hu feleleveníti a Hajdú-Bét károsultjainak történetét.

A dicső múlt

Még működött, de már a végnapjait élte a nagy debreceni cég, a Barnevál, amikor megszületett a Hajdú-Bét Rt. Az alapítók először egy kis hajdúvidi baromfi-feldolgozó üzemet vettek meg, innentől aztán nem is volt megállás. A részvénytársaság egyre csak nőtt, olyannyira, hogy a „kis hal” hamarosan a „nagy halat”, a végképp csődbe menő Barnevált is be tudta kebelezni. S már nem volt messze az az idő, amikor hazánk legnagyobb magánkézben lévő, a baromfi-feldolgozás teljes egészét kézben tartó feldolgozó és forgalmazó cégének mondhatták magukat. A Hajdú-Bét Rt. része lett például a Conavis Rt. és a Hungavis Rt. is, sőt a részvénytársaság Hungavis GmBh. néven német, Oaksmare Food néven pedig angol leányvállalatot hozott létre. A cég öt baromfi-feldolgozót és további feldolgozó gyáregységet, három keltető, egy takarmánykeverő üzemet és húsz – csirke, liba, kacsa szülőpár tartására alkalmas – telepet működtetett. A Hajdú-Bét részére közel tízezer kistermelő állította elő az alapanyagot. A cégcsoport fénykorában több mint háromezer alkalmazottat foglalkoztatott, a magyar baromfiexport ötödét és a belföldi forgalom csaknem húsz százalékát produkálva – idézi fel a Debrecen hetilap 2004. január 28-i száma a Hajdú-Bét sikertörténetét.

 

Ónodiné Demeter Éva és családja egyike volt annak az ötszáz családnak, amelyek 2003-ban a Hajdú-Bét csődjével a szakadék szélére kerültek. 1992-ben kezdtek el libával foglalkozni Hajdúböszörményben. Toll-libákat tartottak, ezeket tavasszal és nyár elején vitték ki a legelőre, majd hathetente megtépték őket, amikor már érett a toll, s késő ősszel adták le az állatokat a Hajdú-Bétnek. A család általában 5000 libát, azaz egy csapatot tartott, de volt olyan év is, amikor két csapatuk volt. Mint mondja, nem volt mindig nyereséges a vállalkozás, de legalább minden évben kifizették az embert. Az 1998-as válság során, amikor az orosz piac összeomlott, a gazdák is nehéz helyzetbe jutottak.

- A ’98-as évben volt egy nagy válság. Akkor mi maradtunk adósak a cégnek 1 millió forinttal. De mi nem léptünk le a pénzzel. A következő évben is kihoztuk a libákat – akkor két csapatot –, s az első csapat árából törlesztettük tartozásunkat. Eszünkbe sem jutott, hogy lelépjünk az adóssággal a cégtől, esetleg átmenjünk egy másik céghez, vagy ne adjuk meg, amivel tartozunk a Hajdú-Bétnek – mesélte Ónodiné Demeter Éva.

A csőd első jelei

A következő években 2000-ben, 2001-ben jól ment a családoknak, jó pénzt kaptak a libákért. 2002-ben már voltak figyelmeztető jelek, de a jó tapasztalatok miatt a gazdák nem hittek a pletykáknak. Időközben a Wallis csoport többségi tulajdonosa lett a Hajdú-Bétnek. (2000 és 2005 között Bajnai Gordon későbbi miniszterelnök volt a Wallis csoport vezérigazgatója.)

- 2002-ben is kifizettek bennünket, sőt megerősítettek, hogy ha 2003-ban is hozunk libát, akkor azt is rendesen kifizetik majd. Amikor hallottunk ilyen-olyan kósza híreket, akkor a tulajdonos újságcikkekben biztosított minket arról, hogy megkapjuk a pénzünket. Már tudjuk, ez csak azért volt, hogy ezt a 4 milliárd forint értékű libát szállítsuk be, de ők már vélhetően tudták, hogy mi viszont egy fillért nem fogunk belőle látni – folytatta a libatenyésztő.

A fizetési problémák 2003 nyarán lettek széles körben ismertek, a böszörményi gazdálkodók is akkor hallottak először a problémáról.

- Voltak, akik májusban leadták az első csapatot, így harminc napon belül, júniusban már meg kellett volna kapniuk a pénzt, de a Hajdú-Bét nem fizetett még júliusban sem. Augusztus elején megjelentek az első nyírmártonfalvai termelők, akiknek tartoztak. Akkor már különböző csatornákon keresztül lehetett hallani, hogy nincs minden rendben ennél a befektető csoportnál. Az egyik termelő kiláncolta magát a Hajdú-Bét kapujához, s hallottuk, hogy a nyírmártonfalvai termelők is elégedetlenkednek, és tüntetést szerveznek, mivel a libákat leadták, viszont hónapok óta nem kapták meg a pénzüket. Ekkor egy cikket jelentetett meg a Wallis PR-cége a megyei napilapban, amiben biztosították a gazdákat, hogy kifizetik őket – elevenített fel a történteket Ónodiné Demeter Éva.

Öngyilkosság és felszámolás

Emberéletet is követelt a csőd 2003 őszén. Egy hajdúnánási asszony, akinek 16 millió forinttal tartozott a cég, öngyilkos lett. Decemberben a Hajdú-Bét budapesti székháza előtt tartottak tüntetést a termelők – eredménytelenül. Ónodiné Demeter Évától 13 ezer libát vittek el 2003-ban, de a szerződésben foglalt 420 forintos ár helyett már az elszámolásban is csak 310 forint szerepelt, ám azt sem kapta meg. Ha ezt az árat kifizették volna, akkor is vesztesége lett volna, de végül egy forintot sem kapott. 2004 januárjában megkezdődött a Hajdú-Bét felszámolása. Bár kezdetben azt mondta a felszámoló, hogy ki tudják fizetni a termelőket, később változott a helyzet.

- Amikor elkészítették az első mérleget, akkor már lehetett tudni, hogy nagyon kicsi a cég vagyona. A Hajdú-Bétnek kölcsönadó bank ugyanis élt opciós lehetőségével, és értékesítette a jelentősebb ingatlanokat, így ezek a vágóhidak, telephelyek, és modern feldolgozó berendezések kikerültek a felszámolásból – sok esetben nyomott áron. Tudunk arról, hogy nagyobb cégek, akik beszállítói voltak a Hajdú-Bétnek, feljelentést tettek. Ekkor újraértékeltették a vagyontárgyakat, és a bíróság több mint egy milliárd forintos árkülönbséget állapított meg – árulta el a termelő.

Találkozás Bajnai Gordonnal

A libások sokáig nem is tudták, hogy valójában milyen befektető csoport volt a baromfi-feldolgozó vállalat tulajdonosa.

- Mi nem is tudtuk, hogy mi az, hogy Wallis. Én 2003. november 20-án hallottam először ezt a nevet, amikor egy libás társunk egy műsorban beszélt róla, akkor kezdtem el jobban utánanézni, hogy mi az és milyen cégek tartoznak alá, ekkor derült ki számomra, hogy ez lényegében egy holding számtalan tagvállalattal. A cég vezetőivel 2004-ben találkoztunk, ott volt Bajnai Gordon is, aki a Wallis csoport vezérigazgatójaként elmondta, hogy nagyon sajnál bennünket, és megérti a helyzetünket, mert „az ő szülei is csirkét tartanak vidéken”. Kérdeztük Bajnai urat, miként lehet az, hogy 2001-ben még nyereséges volt a cég, majd 2003-ban már felszámolás alá került, amikor évente 30-70 milliárd forintos árbevétele volt, és stabil termelés állt mögötte. Erre csak annyi választ kaptunk, hogy „nem értettünk hozzá” – idézte fel Ónodiné Demeter Éva.

A családnak a felszámoló 11 millió forint veszteséget ismert el, de a termelő szerint a káruk a 20 millió forintot is elérte. A gazdálkodó soha nem kapott kártérítést a Wallis-tól.

- A Wallis-nál elmondták, hogy ők a felszámolással kivonultak a Hajdú-Bétből – saját maguk kérték a felszámolást –, fizetni nem tudnak, várjuk meg a felszámolást, innentől a felszámoló üzemelteti a céget, mondták nekünk – emlékszik vissza Ónodiné Demeter Éva.

Székhelyek és szakértők

A gazdálkodók azonban nem hagyták annyiban, s mivel a felszámolás után sem kaptak pénzt, a rendőrséghez fordultak, de a hatóság szerint nem történt bűncselekmény.

- Amikor elindult a felszámolási eljárás és még itt volt Debrecenben a cég székhelye, akkor tudomásunk szerint a felszámoló csődbűntett miatt tett feljelentést a bíróságon. Ekkor azonban áthelyezték a Hajdú-Bét székhelyét Bács-Kiskun megyébe, így másik felszámolót neveztek ki az új eljáráshoz, s ezzel megszűnt a csődbűntett miatti eljárás. Később büntető feljelentést tettünk Debrecenben a városi rendőrkapitányságon, a szakértő ekkor megállapította, hogy a cég már 2002-ben fizetésképtelenné vált. Néhány hétre rá a Nemzeti Nyomozóiroda felkérte az ügyet, az új szakértő pedig azt állította, hogy az adott időszakban már válság volt a baromfipiacon. A szakértő azt is leírta, azt lehet látni, hogy hova adták le a libákat, de azt nem lehet követni, hova ment a pénz. A nyomozást megszüntették, ám az iratokba belenézhettünk, és kiderült, hogy például decemberben, amikor már rég fizetésképtelen volt a cég, akkor több száz millió forintot utalt át a Hajdú-Bét a Wallis más cégének. Amikor legközelebb mentünk, akkor volt olyan dosszié, amit már nem hoztak ki – idézte fel Ónodiné Demeter Éva.

A kormányzatot 2003-ban értesítették a válságos helyzetről, de a szaktárcánál azt mondták, hogy mivel magántulajdonú cégről van szó, így segíteni nem tudnak. Később kamatmentes hitelt ajánlottak fel, ami éppen csak arra volt elég, hogy „a fuldokló embert egy pillanatra a víz fölé emeljék”. Később kétszer kaptak állami támogatást – 2005-ben és 2008-ban –, de ez lényegében csak arra volt elég, hogy a kormány által adott hitelek törlesztésébe besegítsen, hiszen az első összeg a korábbi hitelállomány 10 százalékát, a második támogatás pedig 20 százalékát fedezte.

Karsai József és dossziéi

Ónodiné Demeter Éva azt is elárulta, hogy az idei kárpótlásoknak köszönhetően lesznek olyan libások, akiknek a teljes kára megtérül, de van olyan, akinek mára több tíz millió forintra rúg a tartozása. A termelő bízik benne, hogy végre pont kerülhet a történet végére. A most említett titkos akták kapcsán pedig megjegyezte, hogy Karsai József már 2006-ban is a libások mellett volt, így lehet, hogy most akár az eltűnt pénzekről is kiderülhet valami. A volt szocialista képviselő, Battonya polgármestere néhány napja a köztelevízió reggeli műsorában beszélt az ügyről.

[caption id="attachment_276171" align="aligncenter" width="560" caption="Fotó: illusztráció"]

Karsai József már az ügy kirobbanása óta azt mondja, hogy Bajnai Gordon cégvezetőként felelős volt azért, ami a Hajdú-Béttel történt. Az egykori szocialista képviselő szerint az a minimum, hogy Bajnai Gordon bocsánatot kérjen a károsultaktól, mert ezt a mai napig nem tette meg.

- Akkor engem behívattak a frakcióirodába, ahol nagyon kemény dolgok hangzottak el. A kezemben volt a dosszié, s mondtam, akkor előveszem a dossziéból a papírt, hogy igaz-e, vagy nem – idézte fel a polgármester a történteket a köztévében. Karsai szerint ezek után a volt kormányfő a szocialista frakcióirodában elismerte, hogy a dossziék tartalma fedi a valóságot. A volt szocialista képviselő azt is elárulta, hogy van nyolc féltve őrzött dossziéja a Hajdú-Bét-ügyben, amelyeket három helyen adott le közjegyzőnek, ezeket most sem meri elővenni, mert még most sem biztos abban, hogy „nem kapják el érte”.

Az Együtt 2014 weboldala külön foglalkozik a Hajdú-Bét üggyel. Ott az alábbi magyarázatokat találtuk. Arra a kérdésre, hogy a Hajdú-Bét-ügyben Bajnai Gordon a felelős-e, azt állítják, nem, mivel Bajnai Gordon másfél évvel azt követően került a Wallis Zrt-hez, hogy a cégcsoport beruházott a Hajdú-Bétbe. A Wallis emellett még száznál több vállalkozásban szerzett tulajdonrészt. A Wallis abban volt érdekelt, hogy rendbe tegye és a korábbiaknál jobban üzemeltesse ezeket a vállalkozásokat, e cégek vesztesége ugyanis a Wallis vesztesége volt. Állításuk szerint Bajnai Gordon a Wallis vezetőjeként közvetlenül nem vett részt a Hajdú-Bét irányításában, üzletpolitikájának alakításában: soha nem volt a Hajdú-Bét vezetője, vagy igazgatósági tagja.

A Hajdú-Bét vesztét is megmagyarázza az Együtt 2014. Azt mondják részben „természeti” csapások okozták a cég vesztét, mint a madárinfluenza, valamint a forint váratlan megerősödése, ami az egész magyar exportágazatot nehéz helyzetbe hozta, így a döntően exportra termelő Hajdú-Bétet is. Részben viszont politikai csapások a felelősek: a Fidesz kormányzat 2001-ben és 2002-ben két lépcsőben a minimálbért közel duplájára emelte, amitől a Hajdú-Bét bérköltségei az egekbe szálltak, hiszen a cégnél a legtöbb munkás a minimálbér környékén dolgozott. Az így legyengült Hajdú-Bét legnagyobb vetélytársának, az állami tulajdonú Bábolnának ugyanakkor a magyar állam összesen több mint 35 milliárd forintnyi veszteségpótlást adott: ezzel egy magáncég nem tudhatta tartani a lépést.[/doboz]