Új élet parki retró – az élet Debrecen felett

---

Debrecen – A város egyik legmagasabb lakóháza nemcsak az emeleteinek száma miatt különleges, hanem azért is, mert akkora nyílást hagytak benne, hogy azon teherautók is simán átférnek.

---

A Petőfi téri 22 emeletes és a Bethlen utcai 16 emeletes betonházak mellett egy talán ezeknél is furcsább építmény tör az égbe az Egyetem sugárút 11/A. szám alatt (valójában az Abigél utcában). Ez a monstrum ugyanis 11 emeletes, tehát lakóház-kategóriában párját ritkító. (Minden tekintetben viszont már nem, hiszen ekkora a Hotel Nagyerdő és a DOTE Elméleti Tömb is.) Szokatlan a kialakítása amiatt is, hogy ez a gigász gyakorlatilag két tömzsi lábon áll, azok között pedig termetes gépjárművek is ki-bejárogathatnak.

A két városrész, a Libakert és a Péterfia határán álló – futurisztikus diadalívhez is hasonlítható –  épület eredetileg a HÁÉV-munkásszálló volt, ma pedig „szimpla” lakások vannak benne. Az összesen 84 otthon lakóinak közlekedését három lift is segíti a lépcsőházak mellett. Az említett HÁÉV-et pedig (azaz a Hajdú–Bihar Megyei Állami Építőipari Vállalatot) a tömeges lakáshiány felszámolása érdekében hozták létre, mivel hatékony, viszonylag kevés élőmunkát igénylő, iparosított eljárásra volt szükség.

A betonpaneles módszerrel elsőként a Fényes udvari lakótelep épült meg, 1972-ben. Debrecen első igazi kolóniája azonban nem ez, hanem a szomszédos Libakertben az Új Élet Parki Lakótelep. Mondanunk sem kell, a volt HÁÉV-szállóból kiváló rálátás nyílik erre a városrészre is. Az egykoron itt elterült vizes élőhelyet libaúsztatónak és -legelőnek használták. A városi tanács jegyzőkönyvei először 1664-ben említették ilyen néven a környéket. Hosszú ideig tartott a feltöltése a XIX. században.

Előbb konyhakertészet lett itt, csaknem 40 holdnyi területet vontak be a termesztésbe, majd megépült a lakótelep. (Akkor még arra számítottak, hogy a város népessége 2000-ig csaknem 300 000-re nő, és emiatt 86 700 lakásra lesz szükség.) A városrész egyik legismertebb létesítménye az oktatási intézménye. A visszafogottan (és szocreálosan) díszített iskolaépületet 1962-ben adták át, s a tanulók javaslatára – 1994 óta – Ibolya Utcai Általános Iskola a neve.

Nem különbül érdekes a Péterfia története is. A terület főutcájának, a Péterfia utcának a neve ugyanis az 1290-es évekig eredeztethető, amikor is Debrecenen három férfi osztozkodott: Rofoyn bán, Dózsa mester és Péter. Közülük Péter fia is a Péter nevet viselte, akinek a gyermeke Jakab volt. Ő a Szentlászlófalvát birtokolta, s ennek a főutcáját nevezték Péterfia Jakab utcájának. A „Jakab”-ot a XVIII. században hagyták el, az egyszerűbb használat érdekében.

Ebben az utcában húzódik az egykori honvédgyalogsági laktanya, amiben ma a toborzóiroda és a nyomozó ügyészség is működik. Lenyűgöző látványt nyújt a „szállóból”. Emiatt pedig egyszersmind elgondolkodtató is. Hiszen a toronyház mégiscsak egy katonai objektum mellé épült, aminek a sebezhetősége ezáltal fokozódott. És persze ugyanígy a környéken élő emberek esetleges háborús kiszolgáltatottsága is.

Remélhetőleg persze csakis békés célból fognak körbepillantani, akiknek megadatik. Mindenesetre a panoráma remek, hiszen látszik innen a Debreceni Egyetem főépülete (1932), a környékére vezető Simonyi út, a konzervatórium (1974), valamint a város első bevásárlóközpontja is, ami 1998 októberében nyílt meg. Átellenben az első bevásárló- és szórakoztatóközpont hajótestalakú üvegkupolája is jól kirajzolódik; ez a komplexum két hónappal fiatalabb az iménti társánál. Mellette azonban a Csapó utcai óriás is magával ragadja a tekintetet.

A nyugati horizontot a vénkerti és az újkerti lakótelepek uralják, velük szemközt pedig a Csapó utcai és a dobozikerti panelsorok zárják a látómezőt. Szerencsére nem tudnak elbújni a fürkésző tekintetek elől a Szent Anna Székesegyház (1746), az egykori Református Főgimnázium (1913), valamint a régi víztorony (1912) káprázatos épületei sem.

Ez utóbbi mögött pedig már egyre markánsabban ölt testet a város új jelképe, az új nagyerdei aréna. Ennek belső megismerésére pedig már csak fél évet kell várnia a közönségnek.