Úristen, zseni a gyerek! Akkor most mi legyen?

---

Debrecen – 2008 óta minden 4. osztályos debreceni diák diagnosztikai mérésen vesz részt. Mit kezdjen a szülő, ha kiderül a gyerekéről a szűrés során, hogy tehetséges? Essen pánikba? Keressen különtanárt? Vegyen fel kölcsönt? Pappné Gyulai Katalin szerint nem elég felfedezni a tehetséges gyereket, hanem foglalkozni kell vele.

---

Édes teher a tehetség, de nem mindig könnyű vele bánni – mondja Pappné Gyulai Katalin, a város oktatási osztályának vezetője, aki azt vallja, nem elég felfedezni a tehetséges gyereket, hanem foglalkozni kell vele. Végig, amíg az oktatási rendszerben van.

Pappné Gyulai Katalin: A jó szemű pedagógus felfedezheti, hogy szépen rajzol a gyerek, vagy jó a mozgása. Vannak viszont területek, melyeket csak pszichológiai mérések segítségével lehet feltárni. Egy szélsőséges példa erre, amikor egy kisgyerek nem azzal hívja fel magára a figyelmet az osztályban, hogy szépen jelentkezik, hanem hogy a pad alatt mászkál. Mi az oka ennek? Akár az is lehet, hogy előrébb tart, mint a többiek. Mondjuk már tud olvasni, csak ezt még nem vette észre a környezete. Mi a debreceni példaként ismert tehetséggondozó programban az alulteljesítő tehetségek felismerése, azonosítására is hangsúlyt fektetünk. Ebben a folyamatban sokat segíthetnek a mérések, hiszen ezeknél a gyermekeknél valamilyen módon rejtve van az a plusz, amit felszínre kellene hozni.

Dehir.hu: Nem köthető minden tehetség valamilyen tantárgyi területhez?

Pappné Gyulai Katalin

Pappné Gyulai Katalin: A magyar oktatás nagy hibája, hogy mindent tantárgyi szemlélettel néz. Pedig ha jó szervezőképessége van egy gyereknek, arra igaz az, hogy sokféle területhez köthető, viszont nem konkretizálható egyetlen tárgyra sem. A mi tapasztalatunk, hogy a pszichológiai mérésen akár 85 százalékos eredményt is elérhet olyan gyerek, akit magyarból és matematikából esetleg át kellett tolni a léc felett, annyira alacsony volt a tantárgyi teljesítménye. Általános iskolák vonatkozásában alapvetően tehetségígéretekről lehet beszélni, így a tehetség kibontakoztatásában a szülőnek, az iskolának és a kortárs csoportnak is lényeges szerepe van, hiszen önmagától a gyerek ugyanis nem fog fejlődni. Ha egy gyerekről kiderül, hogy többet tud a társainál valamiből, akár ellenállásba is ütközhet az osztályon belül emiatt. A felnőttek felelőssége elfogadtatni a kortársakkal ezt a helyzetet. S ezért fontos a szülő hozzáállása is: ha valaki a sportban tehetséges és nem hordja el a szülő edzésekre, akkor nagy valószínűséggel nem lesz belőle úszóbajnok, hiába állapították meg róla, hogy gyorsan úszik. Ezek az első lépések, mert a gyerek magától mindig a gyengébb ellenállás felé fog elmozdulni.

Dehir.hu: Mi a debreceni példa lényege?

Pappné Gyulai Katalin: 10 éves korban beválogatjuk a tehetségeket egy fejlesztő programba. Az országban egyedülálló módon a város önkormányzati fenntartású általános iskoláiban diagnosztikai mérésen vesz részt minden 4. osztályos: a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás, a matematika és a magyar nyelv területeit vizsgáljuk, emellett pedig tanári jellemzés is készül a gyerekekről. 2008 óta közel ezer negyedikes került be a városi tehetséggondozó programba. Felső tagozaton megkínáljuk a gyereket az összes olyan területtel – anyanyelv, matematika, mozgás, képzőművészet stb. –, amiben kipróbálhatják magukat. A gyerekek két éven keresztül a saját intézményükben kapják a fejlesztést, s amikor látjuk, miben igazán jók, akkor jöhet a tudatos fejlesztés 7-8. osztály környékén, majd a középiskolában.

Debrecenben egyedülálló módon megteremtettük a továbblépés lehetőségét is azzal, hogy létrehoztunk a Medgyessy-gimnáziumban egy olyan hat évfolyamos osztályt, ahol tehetséggondozással foglalkoznak. Minden tantárgy esetén nívócsoportos – 8-10 fős – bontásban, délután kiegészítő programokkal, sport- és közösségfejlesztő foglalkozásokkal. Emellett pedig segítettük kialakítani a középiskola és az egyetem közötti kapcsolatot is. A Hatvani István tehetséggondozó szakkollégium jóvoltából már a kiemelkedően tehetséges középiskolások is bekapcsolódhatnak a fizika, az agykutatás, az irodalom, a zene és a többi terület világába, bejárhatnak egyetemi előadásokra, találkozhatnak mentortanárokkal. Ez óriási lehetőség a diák számára, aki továbblépést keres magának, az általa választott/kedvelt terülten.

Dehir.hu: Sokszor mondjuk magunkról, hogy tehetséges nép vagyunk. Valóban így van ez?

Pappné Gyulai Katalin: Nagyon sok tehetség él ebben a kis országban, és nagyon jó eredményeink vannak Debrecenben is. Az országos középiskolai versenyeken az első tízben szinte mindig van debreceni. De a nemzetközi versenyeken, és a szakmai megmérettetéseken is rendre jó helyezéseket érnek el diákjaink. A programunkban nagyjából fele-fele arányban vannak tehetséges fiúk és lányok. Azt pedig, hogy bekerül-e a programba egy gyerek, nem a származása, vagy a családi háttér határozza meg, nem az, hogy járt-e magánórákra, hanem amit a mérés mutat. Összességében igaz, hogy nem mindig könnyű a sorsa a tehetséges diáknak. Óriásiak ugyanis a különbségek: akinek van szabálytudata, az talán könnyebben éli meg a helyzetet, ha azonban az alulteljesítőket nézzük, látni kell, hogy a gyerek folyamatosan harcban áll önmagával és a környezetével. Sokáig sokan azt hitték, azok az igazán tehetségesek, akik színötösök. Ez úgy igaz, hogy vannak kitűnő tanulók, de nem minden tehetséges diák kitűnő tanuló. Egy-egy területen akár a pad alatt mászkáló gyerek is lehet zseni. Volt olyan tanítványom, aki magyarból és matematikából bukdácsolt, a diákolimpián viszont első volt az úszásból.

Dehir.hu: A tehetséges gyerekekhez milyen pedagógusok kellenek? Olyanok, akik átlagon felül teljesítenek, vagy mást tudnak, mint a többiek?

Pappné Gyulai Katalin: Csermely Péter professzor fogalmazott úgy, hogy Magyarországon a tehetséggondozás fővárosa Debrecen. Az egyetemen itt alakult meg az első tanszék, mely ezzel a területtel foglalkozott. Az öt éve indult tehetséggondozó programhoz együttműködő szakemberekből álló munkaközösség is kell: Debrecenben vagy tehetségfejlesztő szakirányú diplomával rendelkező vagy a tehetséggondozáshoz kapcsolódó továbbképzésen részt vett pedagógusok dolgoznak benne. Számos tehetségpont is található a városban, s 2011 szeptemberében létrejött a Debreceni Tehetséggondozó Központ Városi Pedagógiai Szakszolgálat, ami segítséget kíván nyújtani a tehetségazonosítás és gondozás terén a gyermekeknek, a szülőknek, a pedagógusoknak egyaránt.

Dehir.hu: Merre lehet továbblépni a tehetséggondozásban?

Pappné Gyulai Katalin: Úgy gondolom, édes teher kell, hogy legyen a tanárnak a tehetséges gyerek, akivel többet és olykor másképpen szükséges foglalkozni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogyha a gyerek nem motivált, bármennyire szeretnénk fejleszteni, nem fog sikerülni. Ha azt látja, hogy itt ülök a tanárommal, aki a kémia rejtelmeibe vezetne be, miközben a többiek kint fociznak, és én is inkább ott lennék velük, akkor nem fog menni. A gyereknek érezni kell, hogy szívesen csinálja, és neki is fontos ez.

A mai gyerekek nem ritkán már előrehozott érettségit tesznek. Ha levizsgáznak, akkor viszont keletkezik egy űr az életükben. Németországban, Hollandiában viszont, ahol én is továbbképzéseken vettem részt, úgy működik ez, hogyha a diák levizsgázik egy tárgyból, akkor a felszabaduló időt arra fordítja, azzal foglalkozhat bővebben, ami őt jobban érdekli. A másik nagy álmom, hogy amikor valamely területen kiemelkedő gyerekhez mentortanárt rendelünk, alakítsuk úgy az órarendet, hogy a tanár tudjon vele külön foglalkozni, s bizonyos tárgyakból akár felmentést is adhassunk a gyereknek ennek érdekében. Az új köznevelési törvény alapján lesz majd osztályonként heti egy óra tehetséggondozásra fordítandó idő, ha pedig heti 32 órát kell majd kötelező jelleggel a pedagógusoknak az intézményben tartózkodni, akkor ebbe a mentortanári munka és egyéni fejlesztések is beleférhetnek.