Varázslatos vízi világ – az élet Debrecen felett

---

Debrecen – Azúr, smaragd, arany, látszódjanak bármilyen színűeknek is a medencék, csábítóak. A Nagyerdei strand és az Aquaticum élményfürdő a magasból.

---

Több generáció óta, egész évben sokrétű szolgáltatást nyújtanak a Debreceni Gyógyfürdő Kft. létesítményei a vendégeiknek. A nagy múltú komplexum történetét a pallagi út felőli emléktábla is megidézi. Eszerint a fürdőtelepen az első fürdőházat Simonyi óbester kezdeményezésére a városkapun kívül építtette a város 1822-ben Povolny Ferenc, debreceni építőmester klasszicista tervei alapján. A fürdő 1896-ban gőzfürdővel, 1925-ben hideg vizes úszómedencével bővült.

A Pávai Vajna Ferenc geológus eredményes kutatása alapján feltárt, 70 fokos hőforrásvíz hasznosítására 1932-ben meleg vizes medencék épültek, 1933-ban fedett fürdő létesült. A nagyerdei termál gyógyfürdő 1959-ben készült el. A létesítményegyüttes legújabb korszakai a négycsillagos Aquaticum Debrecen Termál- és Wellness Hotel, majd pedig a mediterrán élményfürdő 2003-as átadásával köszöntöttek be.

Látogatásunk során alkalmunk nyílt arra is, hogy a különleges magaslatokról vegyük szemügyre a terület nevezetességeit. Így megállapíthattuk például, hogy a szálloda elnöki lakosztályának erkélyéről és a szomszédos, régi épület tetőteraszáról körbepillantva szinte ösztönösen hátrahőköl az ember, amint szemmagasságban és testközelben feltárul előtte az élményfürdő 66 méter átmérőjű kupolája. Szépen látszanak innen a régi kádas fürdő és a fedett uszoda épületeinek nemes vonalai, valamint a füves parkban kikapcsolódó vendégek tarka forgataga is.

Ezen a helyen egyébként 2002-ig a dögönyözős és a négyméteres medencék voltak, a közelükben pedig többek között kabinsor, a boltíves átjárók és a tejivó (ahol felejthetetlen berlinerkockákat is lehetett kapni). Most nemcsak erőteljes meleg és páratartalom uralkodik az üvegbura világában, hanem a játékszerek és a növények megannyi élénk színei is semmihez sem fogható atmoszférát kölcsönöznek a vidám fürdőzőkkel teli, óriási félgömbnek. A vízi paradicsomban csúszdák, hullámmedence,  jacuzzik, barlangfürdő és sodrófolyó is gondoskodnak a felhőtlen szórakozásról.

A szállodát és a termálfürdőt egyébként várhatóan hamarosan – kétmilliárd forintba kerülő munkákkal – felújítják, ugyanakkor félmilliárd forint ráfordításával korszerűsítik a gyógyfürdő egészségügyi szolgáltatásait is. Mindezek révén a Debreceni Gyógyfürdő a régió legszínvonalasabb és legmodernebb egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó komplexuma lehet. Elkészültek a strand felújításának tervei is, de ennek a rekonstrukciónak még nincsen meg az anyagi fedezete.

A debreceni, 65 °C-os gyógyvízről azt is érdemes tudni, hogy olyan alkáli-kloridos, hidrogén-karbonátos, jódos, brómos, nátrium-kloridos hévíz, ami számottevő kalciumot, magnéziumot, metabórsavat és metakovasavat is tartalmaz. Értékes szerves és szervetlen anyagokban gazdag gyógyvizünk különösen alkalmas egyebek mellett csontritkulás, kopásos ízületi betegségek, isiász, érszűkület, sőt pszichoszomatikus kórképek és vegetatív zavarok kezelésére is.

A Pallagi úti tetőnapozón nézelődve az új CAF-villamost is láthattuk, hiszen éppen az épület alatt van a modern járművek gyakorlóhelye. A túloldalban még áll az 1960-as évek közepén elkészült Új Vigadó és a csónakázó-tó medencéje (1934), amiket hamarosan lebontanak az új stadion építése miatt. Átmentünk a Nagyerdei körúti öltözőépület tetejére is. Sajnos ez a placc is elkeserítő állapotban van, a mindenfelé kinőtt vadvirágok ezúttal nem az élet burjánzását tükrözik.

Ennek ellenére a kilátás páratlan, hiszen például innen látszik a legkiválóbban, hogy mennyire lenyűgöző a klinika főépülete. Fellopóztunk a hullámmedence gépházán kialakított női napozóba is, amit most nádfal övez, ám így is merőben új perspektívából követhetők figyelemmel a lenti strandolók mozdulatai és mondatai – amelyek sokszor bizony igen mulatságosak. De hát elvégre egy fürdőhelyen ez így is van rendjén! Ottjártunkkor nem volt banánérlelő hőség, de így is sokan vállalták, hogy bevetik magukat a hideg hullámok közé.

A kinti csúszda még zárva volt, azonban a kirándulásaink során alkalmunk nyílt arra is, hogy még magasabbról, a régi víztorony kupolateraszáról vehessük szemügyre az alant ragyogó vízi világot és zöld környezetét. Tréfásan meg is állapítottuk, hogy aki a toronyból lenézve sem érez vágyat arra, hogy megmártózzon a szivárvány minden színében ragyogó vízben, az valószínűleg hamar berozsdásodik – mint a bádogember az „Óz”-ban. Jóllehet, bármennyire is szép fentről e táj, az igazi élvezet azért mégiscsak az, amikor már lubickolunk a habokban!