Végigkilincseltük a várost - debreceni zármustra

---

Debrecen – Kicsi, nagy; törékeny, biztonsági; antik, modern; puhány, páncél; dísztelen, cizellált – legyen bármilyen is a kialakításuk, a záraknak egyaránt az illetéktelenek távoltartása a fő feladatuk. Napjaink Debrecenjében is megannyi lenyűgöző példát figyelhetünk meg a behatolók elrettentésére.

---

A zárak eleinte fából készültek, majd a fémek alkalmazása e téren is nagy előrelépést eredményezett. Bronzból és vasból ugyanis már sokkal erősebb szerkezeteket lehetett gyártani – tudható meg a szakmatörténeti feljegyzésekből. Értékeiket, pénzeiket, ékszereiket az ókor tehetősebb rómaijai is záras-fémveretes ládákban őrizték, a „széfek” kulcsainak tollai pedig már igen bonyolultak (többfogúak) voltak.

Az antikvilág mesterei annyira leleményeseknek bizonyultak, hogy gyakorlatilag a következő ezer évre meg is határozták a szakma fortélyait. A nagyüzemi zárelőállítás térhódításáig a lakatosoknak több mesterséget kellett érteniük és művelniük, hiszen termékeik egyúttal képzőművészeti alkotások is voltak. Mígnem, a technikai fejlődésnek köszönhetően, a XX. században megjelentek az elektronikus zárak.

Napjaink Debrecenjében is megannyi lenyűgöző, illetve különös példát figyelhetünk meg a behatolók elrettentésére. Mustránkat a Kossuth utcán kezdtük, ahol máris szembetűnő megoldást fedezhettünk fel, mégpedig azt, hogy a rendőr-főkapitányság főkapuján mennyire kicsi a kulcslyuk – még ha épeszű ember nem is akar betörni ide. A fémből domborított-kovácsolt, duplaszárnyú bejárat egyébként csodálatos munka, s a város jelképeit is feltünteti.

Tovább sétálva, megállapíthattuk azt is, hogy ugyancsak egyszerűnek látszó szerkezetek vannak a Nagyállomás, a volt Hatvani-kollégium és az egykori Vasutas Művelődési Ház ajtain. A Piac utca 39. szám alatti kapu maga a történelem, hiszen a kialakítása és a valamikori lakói (például a Nagysándor József seregét legyőző, cári parancsnok) révén egybeforrott az iparág és a város múltjával. Megnéztük a városi bíróság bejáratát is, ami többek között azért érdekes, mert az ehhez tartozó büntetés-végrehajtási intézet elítéltjei zárakat szerelhetnek össze…

A közeli Arany János utca sarkán található irodaháznak szintén káprázatos a zárja-kilincse, ugyanis a cégérként is funkcionáló alkotás annak ellenére remekmű, hogy napjainkban készült. Az átellenben lévő polgármesteri hivatal kapuja nem különbül megér egy tüzetesebb vizitet. Csodálatos a zár, és hihetetlen az is, hogy mennyire fent van… A belépőknek nyújtózkodniuk kell, hogy elérjék – talán azért csinálták ilyenre, hogy ezáltal is tiszteletet váltsanak ki az egyébként is megszeppent ügyfelekből.

Érdemes szemügyre venni a romkertben a felújított Sárkányos kapu zárszerkezetét, kicsivel távolabb pedig a postaigazgatóság és a Déri Múzeum kapuját. Az utóbbi intézmény bejárata is míves-patinás fémlemez, amihez miniatűr (de vélhetően annál fifikásabb) kulcslyuk dukál. Sajnos éppen egy sete hirdetmény éktelenkedik rajta. Gyönyörű kilincsek és zárfedelek pompáznak a Csokonai Színház és a Debreceni Egyetem épületein is, ám a leginkább lélegzetelállító kompozíciói a Nagytemplomnak vannak.

A reformátusság fellegvárának minden ajtaján ugyanis nagyon szép ábrázolások elevenítik meg az egyház és Debrecen múltjára, szerepére utaló szimbólumokat: a zárlemezen a Napot, a kilincsen a főnixet és az oroszlánt, a kulcslyuk védőlapján pedig a Holdat. Ezek közül az utóbbi onnan ered, hogy eleink a törökdúlásos időkben a félhold feltüntetésével védekeztek a hódító hordák ellen, mivelhogy az ozmánok békén hagyták az ilyen templomokat.

Az oroszlán a hatalomnak is jelképe – átvitt értelemben is, hiszen minél díszesebb és minél bonyolultabb egy zárszerkezet, annál drágább (és bizonyára annál nagyobb értéket őriz). Napjainkra az esztétikai rendeltetés háttérbe szorult, de manapság, amikor bankokon is szinte csak egy zár van, a rafinált működés se a legfontosabb szempont. A biztonságra ugyanis ma már sok helyen inkább riasztók és kamarák ügyelnek.