Vidám, retró hangulatú előadással zárult a Nagyerdei Szabadtéri Játékok sorozata

---

Debrecen - Közel telt ház előtt játszotta az Orlai Produkciós Iroda a Kaktuszvirágot. Színes és gazdag szezont tudhat maga mögött a népszerű szabadtéri rendezvénysorozat.

---

Az idén 70 éves Nagyerdei Szabadtéri Színpadon izgalmas csemegéket láthatott a közönség, tánc- és bábelőadás, musical, romantikus zenés komédia és vígjáték is a kínálat részét képezte. Hétfőn este az utolsó előadáshoz érkezett a népszerű rendezvénysorozat: a Kaktuszvirág című vígjáték főszerepeiben Ötvös András és Kovács Patrícia remek párosát láthattuk, a nagy poénok és a nevetés pedig nem maradhatott el a kellemesen meleg kora őszi estén.

A Kaktuszvirág című vígjáték volt a Nagyerdei Szabadtéri Játékok utolsó idei előadása

Mint arról korábban Bálint Albin, a Nagyerdei Szabadtéri Játékok szervezője beszélt, elég nagy kaland volt az idei évad megszervezése, ám a siker nem maradt el: az előadások jelentős része közel telt ház előtt ment.

Többek között fergeteges hangulatú vígjátékok várták az érdeklődőket, mint a Legénybúcsú, a komoly témákat feszegető musical, a 9-től 5-ig című, s olyan legendás, romantikus alak is megelevenedett, mint Liliomfi. 

Szeptember 14-én este a poénoké, a kusza félreértéseké és a szerelemé volt a főszerep a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon: Ötvös András színművész nem ok nélkül ajánlotta úgy a Dehir olvasóinak az előadást, mint egy estét, ahol a nevetéstől a térdünket csapkodjuk majd. Ugyanis ütős, kicsit fanyar, máskor gúnyos viccekből nem volt hiány, a közönség nagyrésze dől a kacagástól, és az előadás részleteit megtárgyalva sétáltak el a nézőtérről, amikor minden szálat elvarrtak hőseink.

A kaktusz virága című 1969-es, Oscar-díjjal jutalmazott film színpadi adaptációjában egy lókötő fogorvos történetét kísérhettük figyelemmel, aki barátnőjének már egy éve azt hazudja, hogy házas és három gyermek édesapja. Toni mindezt egy ideig elfogadja, ám mégis szeretné teljesen a magáénak tudni kedvesét, így találkozna a válásra készülő, csalfának titulált feleséggel. A szerepet Julian asszisztense, a karót nyelt Stephanie vállalja el, ám a szerelmi szálak egyre jobban összekuszálódnak...

A 70-es évek vidámságát és gondtalanságát idéző díszletek között színes, retró jelmezekben folyt a komédiázás, a színészek egymásnak passzolták a labdát, amelyet rendre valamilyen mulatságos élcelődéssel csaptak le. 

Nosztalgikus érzések öntötték el még azokat is, akik nem is éltek ebben az évtizedben: szórakoztatóak a harsány árnyalatokban pompázó ingek, blézerek, a túlméretezett szárú nadrágok és a „vagányra belőtt” frizurák egyaránt.

Külön kiemelném Kovács Patríciát, aki a savanyú vénkisasszony szerepében egyszerre volt maróan epés és hihetetlenül üde. Szinte arisztokratikus testbeszéde élesen szembenállt a karcos beszólásaival, ami még inkább szórakoztatóvá tette színpadi jelenlétét. A bohókás barátot, Harvey-t alakító Schruff Milánnak is sok vidám pillanatot köszönhettünk: a kedvenc részem az volt, amikor dalra fakadt és mellé a diszkókorszak legjavát idéző csípőmozgást adott elő. 

A találó zeneválasztás tette még magával ragadóbbá a vígjátékot: diszkóslágerek és Beatles-dalok is felcsendültek, a szórakozóhelyen játszódó jeleneteknél pedig azon kaptam magam, hogy a ritmusra mozgatom a lábam, beleélve magam a közel fél évszázaddal ezelőtti szertelen buliba.

Közel két hónapon át válogathattak a hazai felhozatal legjavából a debreceniek, jövőre pedig folytatódnak a játékok, amelyek évről évre lázba hozzák a színházkedvelőket.