Világbajnok dékánja van a Debreceni Egyetemnek

---

Debrecen - A teniszező orvosok világbajnokságáról aranyéremmel tért haza Bágyi Kinga. Nem ő az egyetlen, aki az intézmény egykori diákjaként, vagy jelenlegi dolgozójaként az egyetem hírnevét öregbíti.

---

A napokban zárult a litván fővárosban a teniszező orvosok világbajnoksága. Ez volt a 49. a sorozatban. A magyarok hagyományosan jól szerepelnek e seregszemlén, s az is tradíció, hogy a debreceni teniszezők is rendre ott vannak a dobogósok között.

Ebben az évben (is) Bágyi Kinga vitte a prímet: a 45+ korosztályban három versenyszámban indult, s mindháromban dobogóra került. Aranyat, ezüstöt és bronzot is hozott haza a vébéről.

S a Debreceni Egyetem sportéletének erősségét jelzi, hogy a többi magyar éremkovács között is több olyan teniszező van, aki egykoron a DEAC, vagy a Tatár TC színeiben játszott, s a hazai bajnoki Szuper Ligáig is eljutott, miközben sikeresen végezte orvosi tanulmányait.

 

 

Degrell Isván a németországi Ludwigsburg szülész-nőgyógyász főorvosa (korábbi három világbajnoki címe mellé ezúttal 2 ezüstöt és 1 bronzérmet rakott). Rák Péter Sopronban dolgozik fogorvosként (most 2 bronzérmet nyert), de az elmúlt esztendőkben is voltak olyan világbajnokaink, akik a debreceni orvosegyetemen szereztek diplomát, mint például Móritz András, a korábban DEAC-futballistaként is ismert Mályi Imre, vagy Klekner Álmos, a Debreceni Egyetem idegsebésze, aki négy világbajnoki érem tulajdonosa.

Orosz László a debreceni Sebészeti Intézet dolgozójaként 2017-ben szintén Bágyi Kingával volt aranyérmes a vébén vegyes párosban, illetve tavaly Máltán Rák Péter oldalán párosban, valamint egy osztrák partner társaként vegyes párosban szintén aranyérmes lett.

A Debreceni Egyetem fehérköpenyes teniszbajnokainak példája is bizonyítja, hogy igenis összeegyeztethető a tanulás és a sport.

Erről beszélgettünk a Vilnius-ban párosban világbajnok, egyesben ezüstérmes, vegyes párosban pedig bronzérmes Bágyi Kingával, aki „civilben” a Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Karának dékánja. Két ifjú ember édesanyja, akik ugyan közelítenek a felnőttkor felé, hiszen Klekner Hunor harmadik gimnazista lesz, Klekner Hanga pedig immár egyetemista, ám – mint minden gyermek, függetlenül a kortól – törődést, figyelmet éppen ugyanannyit igényelnek a szülőtől, mint életük bármely korábbi szakaszában.

– Megfordítom a felvetést, nem azt kérdezem, hogy összeegyeztethető-e a sport és a tanulás, hanem inkább úgy fogalmazok, mit veszítenénk, ha nem sportolnánk. A sport, miként a zene is, rendre, fegyelemre, önismeretre neveli az embert. A pályán, s a pályán kívül, így az életben, a munkában is. Én úgy érzem, hiányérzetem lenne a sport nélkül. Megnyugtat, ellazít, oldja a napi stresszt, lelkemet egyensúlyba hozza, testemet felfrissíti. Gyermekkorom óta sportolok, s amit onnan hoztam, beépült az életembe, komoly segítséget nyújt a napi munkámban, a fizikai és lelki egyensúly fenntartásában. A gyermekeim is ezt viszik magukkal az életbe. A szabadságokat, nyaralásokat mindig úgy terveztük, hogy lehessen sportolni, leginkább teniszezni. Hanga lányom, aki a budapesti Károli Gáspár Egyetemen pszichológiát tanul, „átpártolt” ugyan a rúdugráshoz, s a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola atlétájaként szép hazai és nemzetközi sikereket ér el, fiam viszont egyelőre maradt a tenisznél. Mindketten nagy büszkeségeim.

Bágyi Kinga Nyíregyházán ismerkedett meg a tenisszel, miután előtte már kijárta a próbálkozás iskoláját a balett, az atlétika és a torna edzéseivel, egy nyári tenisztábor után, 10 esztendős korában kötődött végleg ehhez a sportághoz.

– Az NYVSC-nél akkoriban igen erős női szakosztály volt, a csapatunk az I. osztályban játszott, s fiatalként én is szerepet kaptam alkalmanként – tudjuk meg, milyen volt az indulás.

A debreceni egyetemi felvételi után a fogorvosképzés első két kőkemény évében valóban nem jutott ideje a teniszezésre, de azóta, kisebb nagyobb megszakításokkal, állandó látogatója a Dóczy József utcai sporttelep pályáinak.

– Nemrégiben egy sportsérülés és egy baleset miatt rövid időn belül kétszer is műteni kellett a jobb térdemet, s volt, aki azt mondta a második operáció után, hogy el kéne felejtenem a teniszt… Nos, ez az opció természetesen nem szerepelt az én terveim között. Szép lassan, óvatosan, nagy türelemmel gyógyultam, s kezdtem játszani is, először inkább párost. Fel kellett készülnöm a világbajnokságra, erőnlétileg is.

Vilnius-ban például öt nap alatt 12 meccset kellett játszani, adódott, hogy hármat is egyetlen nap, úgyhogy szükség volt a jó kondícióra.

A vébé előtt így a sérülésem miatt plusz speciális erősítés is szerepelt a penzumomban, melyben gyógytornászom, Gyurcsik Zsuzsanna, aki szintén a Debreceni Egyetem alkalmazottja, nagyon sokat segített. Nagy hálával tartozom neki, a műtéteket követően ő vitte végig az egész rehabilitációmat. Nélküle nem tartanék most itt. Itthon hetente 2x2 órát szoktam edzeni a DEAC országos bajnokságban szereplő női csapatával, s ezen kívül rendszeresen futok és erősítek. Ha jut idő rá, akkor elindulok egyéni versenyeken. Nemrégiben például a Debrecenben rendezett szenior vidékbajnokságon, vagy a megyei bajnokságban, ahol a DEAC-hölgyek, szétszóródva a különböző férfi csapatokban, lehetőséget kapnak további játékra, én például az Old Boys együttesét erősítem.

S hogy van-e idő a sportolásra, az elhatározás, akarat, hozzáállás kérdése – térünk vissza a beszélgetés kiindulásához.

– Jó szervezéssel mindenre jut idő, s a sport segít fellazítani a munkából hozott fáradtságot, ugyanakkor erőt, friss energiát ad a következő napi munkához.

Ami a sportbeli eredményeket illeti, van mivel büszkélkednie Bágyi Kingának, aki 1998-ban indult először orvos-világbajnokságon, s azóta alig hiányzott e versenyekről. Az évek során a különböző kategóriákban rengeteg ezüstöt és bronzot, s pontosan húsz vébéaranyat nyert, 2016-ban Peruban például mindhárom számban, ahol elindult, ő állhatott a dobogó legmagasabb fokára.

Jövőre a törökországi Belekben lesz a jubileumi, 50. orvosvébé.

Mondani sem kell, hogy a Debreceni Egyetem teniszező dékánja már azt tervezgeti, miként léphet előre a húszról a huszonegyre…