90 év múltával…

---

A trianoni békeszerződés (vagy békediktátum?) aláírásának 90 éves évfordulóján, június 3-4-5-én egy kis családi túrát szerveztünk, megnézni az elcsatolt részek egy kis szeletét, Székelyföld nevezetességeit.

---

Az út Debrecentől Csíkszeredáig közel 500 kilométer, de eltart 8-9 órát is, mert hétköznap nagy a forgalom, és a hegyekben nehéz előzni (főleg a sok kamiont), viszont kárpótol a látvány. Aki már volt ott, annak nem kell bemutatni, milyen csodálatos e táj. Aki pedig még nem látta, az feltétlenül nézze meg. Nagy szeretettel fogadják mindenhol az anyaországi turistát.

A kötelező látnivalókon (a Tordai hasadék, a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, ahol az Oltár kő magasodik, a Parajdi sóbánya) túl érdemes egy kicsit a természetben is elmélyülni, túrázni a hegyi ösvényeken, mert azt a klímát nem pótolja semmi. Vigyázni csak a vadállatok miatt kell, a nemzeti park erdeiben él barnamedve és hiúz is, igaz, szerintem ők jobban félnek tőlünk. Hargitafürdői szálláshelyünkön, mely a fenyves erdő közepén volt, gyermekeink tátott szájjal hallgatták vendéglátónk elbeszélését, hogy Pünkösdkor a lakhelyünk előtt folyó patakhoz jött inni a medvemama bocsaival. A rókák szinte mindennapos látogatók. Mesélte az idős székely bácsi, nemrég valami tévésorozatot nézett az asszony, s nem zárta be időben a tyúkokat; 9 szárnyas már nem élte meg a film végét.

Szép város Csíkszereda, itt tiszteletünket akartuk leróni a helyi híres jégkorongcsapat szentélyében, de zárva találtuk, így csak a Hockey Club étteremben étkeztünk. Csíksomlyón sok lány és a fiú népviseletbe öltözött. Tudakoltam is, hogy hol lesz a fellépésük, mire megadták a választ, hogy a ballagásukról jönnek. Mennyivel szebb is ez az öltözet, mint egy jó kis konfekcióöltöny vagy matrózblúz.

Kirándulásunk végén eltöprengtem, miért szeretnek sokan ide járni. Talán megtaláltam a választ: a vendégszeretetet, a jó ételeket és pálinkát leszámítva, bent, egy másik ország közepén, több száz kilométerre, gyönyörű tájakkal körülvéve élnek emberek, akik a 90 év elszakítás ellenére anyanyelvünkön beszélnek, és jobb magyarnak vallják magukat, mint sokan itthon.

Lipcsei László írása