Málta – a meglepetések és az élő történelem szigete

---

Nincs egy ismerős sem, aki járt ott, vagy mesélni tudna róla. Így indult. Októberi utazás az ismeretlenbe, ahol vagy hideg lesz, vagy meleg, vagy van mit nézni, vagy nincs. A sziget végül nem okozott csalódást. Érsek Kitti útibeszámolója.

---

Pontosabban a szigetek nem okoztak csalódást. Merthogy Málta nem egy sziget, hanem mindjárt három (Málta, Gozo és Comino). Ez volt az első meglepetés. Otthonról 5 fokban indultunk kora reggel – Máltán 25 fokban szálltunk ki délelőtt. Ragyogó napsütés, pálmafák, útszélén virító leanderek, ahogy az ember elképzeli a megkésett nyaralást. Az aprócska reptér épületén arab és mediterrán stílusjegyek fedezhetők fel. Ez is – csakúgy, mint minden máltai ház - sárgásbarna színű és kőből épült. A szigetcsoport ugyanis nem más, mint egy nagy mészkőtömb a Földközi-tengeren. (Meglepetés No2.). A házakat jóformán be sem vakolják, de még a legújabb apartmanokat sem. A harmadik újdonság, hogy a máltaiak - ki hitte volna - máltaiul beszélnek. Meg angolul is. Hogy megértsük, miért a britek majmolása, álljon itt egy rövid (de tényleg rövid) történelmi áttekintés, amiből az is kiderül, mit érdemes errefelé megnézni.

Az ember első kéznyomát a megalitikus templomokon lehet felfedezni. Soktonnás, szentélyt formázó kődarabok, melyek a híres Stonehenge-nél, de még a gízai piramisoknál is több száz évvel korábban kerültek a helyükre. Lenyűgöző látvány, több helyen is építkeztek így a szigeteken. Málta stratégiailag fontos helyzetéből adódóan sokan megfordultak itt: föníciaiak, rómaiak, aztán arabok, spanyolok, olaszok, míg végül a 16. században a lovagoknak ajándékozták a szigeteket. Ők voltak a kereszténység vitéz hírvivői, a törökök elleni küzdelem hősei, több európai nemzet válogatott, erényes és igazságos fiai. A legkiemelkedőbb lovagot nagymesternek választották. Máltán alig van település, ahol nem hagytak örökséget maguk után. A legnagyobb gyűjteményt a volt központban, Mdinában, és a Vallette Nagymester által alapított új fővárosban, Vallettában találjuk, a Nagymesterek Palotájában. A lovagrend működésének Napóleon terjeszkedése vetett véget, 1798-ban. A franciák csak fosztogatni jöttek, két év alatt el is vették, amit akartak.

A máltai turista feltétlenül felkeresi… … a vallettai Szent János Társkatedrálist. Magas társadalmi és egyházi rangú személyeket temettek el a gazdagon díszített, monumentális falak között. Az egyik teremben Caravaggio értékes festményeit őrzik. … a délen fekvő természeti csodát, a Blue Grottot. A színes korallokkal díszített kék barlangot a tenger alakította ki mészkőből. Pár euróért, csónakkal viszik be a turistákat a hatalmas sziklaszirtek közé. … a mostai rotundát. A második világháború idején bombatalálat érte a dómot. A lövedék a kupolán keresztül esett le, éppen egy mise alatt. A bomba végiggördült a sorok között, de csodával határos módon nem robbant fel. A lövedéket kiállították, a becsapódás helye ma is látszik. … a rabati katakombarendszert. A labirintusban még a 4. században is temetkeztek. Vicces fényképek készítésére és ijesztgetésre kiválóan alkalmasak a földbe vájt lyukak és a szűk folyosók! … a régi fővárost, Mdinát, a gozoi Victoria város citadelláját és Valletta Nagy Kikötőjét. Vigyázat, szemkápráztató kilátás!

1800-ban a Brit Birodalom felszabadította Máltát. Az ország csak 1964-ben nyerte el függetlenségét. Hát innen az (egyébként akcentusos) angol nyelvtudás, meg a rengeteg brit turista. A bő másfél évszázados külső befolyást saját bőrünkön tapasztaltuk. A szállodában tipikus angol reggelit szolgáltak fel, vacsorára is igyekeztek a szigetországiak kedvében járni. Az éttermet szekciókra bontották. Megtudtuk: az angolok miatt, szeretnek együtt étkezni. Kizárva a keveredés más népekkel. Isten óvja - a máltaiak figyelmességét! Őket is meg lehet persze érteni. Szimpatikus nép, egyszerűen élnek, hivalkodás nélkül. Látszik, megbecsülik, amilyük van. Mezőgazdaságuk például nincs. A mészkövön alig terem meg valami. Az ágyásokat is úgy kell kővel körbevenni, nehogy egy hirtelen eső elvigye a földet a lábuk alól. Számukra maradt tehát a turizmus.

Turistaszemmel Máltán minden az idegenforgalomra épül. Hálás dolog erre kirándulni. A párszáz négyzetkilométeres fő sziget egyik feléből a másikig alig fél óra alatt el lehet jutni. Egyszer érdemes kipróbálni a sűrűn közlekedő, „hop on – hop off” panorámabuszokat, de ezek meg sem közelítik azt az élményt, amit a 40-50 éves, sárga tragacsbuszok nyújtanak. Az ócska menetrendszerű járatok alapvetően egyformák, mintában, feliratban, díszítésben mégis különböznek. Muzeális darabok az egyébként baloldali forgalomban (sokadik meglepetés). Alig egy euróért elvisznek a legtávolabbi látnivalóhoz is.

Máltai Köztársaság Főváros: Valletta Hivatalos nyelv: máltai, angol Terület: 316 km2 Pénznem: euró (Málta 2004 óta EU-tag) Népesség: 404 039 fő Népsűrűség: 1298 fő/km2 Időeltolódás: nincs Repülőút tartama Budapestről: kb. 2 óra 30 perc

Homokos tengerpart magától nem terem Máltán. Néhány helyen azért kialakítottak pár száz méteres, lassan mélyülő szakaszokat büfésorral és vízi sportolási lehetőségekkel. Aki azonban a természetesség híve, annak a csipkézett sziklaszirtek felé vagy a húszperces kompútra lévő, termékeny Gozo szigetére érdemes vennie az irányt. Aki pedig egy jót vacsorázna, szeretné megkóstolni a jellegzetes ételeket (például a borban párolt nyúlsültet) vagy a helyi borokat, nem kell mélyen a zsebébe nyúlnia. Egy olcsóbb tengerparti étteremben fejenként 20-25 euróért megteheti.

Hó erre sosem esik. A helyiek azt mondják: tavaly télen rekord hideg volt a szigeteken. Plusz 7 fok. Valószínűleg nyár elején és kora ősszel a leghálásabb felkeresni Máltát. Mi 27-28 fokban érkeztünk, 24 fokos volt a tenger vize. Azok azonban messze kerüljék el, akik szerint csak a medence szélén lehet feltöltődni!