A szerszámos dobozoktól az „ékszerdobozokig”

---

Debrecen - A Debreceni Old Timer Club hagyományos veteránjármű-alkatrészbörzéjén és járműkiállításán mindig lehet „kincsekre” bukkanni.

---

Az évente kétszer – tavasszal és ősszel – aktuális börze idei „második felvonását” szeptember 9-én rendezték a debreceni konzervgyárral szembeni „placcon”. Úgy tűnik, hogy ez az esztendő a veteránosok ezen eseményén a régi magyar robogók, illetve a hajdani szocialista járműipar termékeinek jegyében telt, néhány más érdekességgel fűszerezve. Tavasszal például volt itt többek közt a kínálatban Riga 16 és Karpati mopedek, MZ ES125, Simson Star, Pannónia T5-ös, Sachs segédmotoros kerékpár, Csepel 125-ös és Jawa 350-es blokkok, Puch szerszámos doboz, Pannónia szerszámos dobozból és MZ üzemanyagtankokból, valamint bukósisakokból egész gyűjtemények, harminc-negyven-ötven éves autós újságok, szerviz- és szakkönyvek, s számtalan hasznos apróság.

Néhány igazi érdekességet természetesen mindenképpen érdemes kiemelni e szinte tételes felsorolás után. Felbukkant egy Jawa 555 Pionyr csehszlovák kismotor, mely típust 1958 és 1963 között gyártották. Elődje az 1954-ben kifejlesztett Jawa 550 Pionyr volt, melyet sajátos ülésmegoldása miatt Parez-nak (Tuskó) is csúfoltak. Valószínűleg emiatt formálták át az 555-öst – burkolatot és csomagtartót téve a hátsó kerék fölé. Az ötven köbcentis, fekvőhengeres, három sebességes eredeti kismotor stíluselemeit megőrizve 2006-ban egy kis sorozatban gyártott nosztalgiamodell is készült.

Ugyancsak az 50-eseket képviselte egy Honda ST50 Dax minimotor. Az eredeti konstrukció még 1969-es, s 1998-ban lejárt a védettsége. Népszerűsége miatt azonban gyakorlatilag a mai napig gyártják az erre alapuló modelleket Kínában, például a Jincheng, Lifan, Panda és Redcat cégek. A börzén látott járművecske korát – adattábla híján – nem sikerült megállapítanunk.

Igazi gyönyörűség volt egy 1953-ban gyártott, 250-es oldalkocsis Csepel. A számtalan figyelemre méltó részlet közül most csak egyet hadd emeljünk ki. A gép hátsó rugózását a korábbi merevvázas Csepelek vezetőülését komfortosabbá tevő két „központi rugóstag” mellett szinte alig észrevehető, rövid teleszkópok biztosítják. Ugyanennek a megoldásnak egy másik szép példája egy a közelben álló, 1961-ben gyártott, 125-ös D-Csepelen volt megcsodálható, s részben ezt a mintát mutatta egy 1960-as, szintén 125-ös MZ is.

Egy Tünde R175-ös burkolat nélkül is megmutatta „bájait”. A ventillátoros kényszerhűtésű motor és a kúp-tányérkerekes hajtóműegység, valamint az első felfüggesztés félhosszú-lengőkaros Earles-villája külön tanulmányt ér meg. Ezt a modellt csak két évig – 1960-ban és 1961-ben – gyártották és összesen 2500 készült belőle, ezért is értékes.

A börzén nem csak motorkerékpárok láthatók, hanem autók is. A tavasszal kiállított egyik „gyöngyszem” egy 1967-es Mercedes-Benz 250 SE vászontetős kabrió volt, szemkápráztatóan restaurálva. Ezt a modellt mindössze 1965 augusztusa és 1968 januárja között gyártották. Ez a konkrétan amerikai piacra készült, 2496 köbcentis, mechanikus injektoros, soros hathengeres motorú, négyfokozatú automata váltós, 150 lóerős, eredetileg 193 kilométer/órás végsebességre képes, elől-hátul tárcsafékes autó maga a megtestesült luxus.

Az ősz egyik érdekessége egy nagyon szépen helyreállított HMW 50-es moped volt. A HMW (Halleiner Motoren Werke) a névadó ausztriai Halleinben majd Kottingbrunnban 1949 és 1962 között gyártott robogókat – összesen közel 130 ezret –, igen széles modellválasztékkal. A most látott csöppséget – szinte hihetetlen – Springer-villával szerelték.

Amint azonban arról korábban szó esett, ez az esztendő részben a hazai robogóké volt a börzén és az ahhoz kapcsolódó kiállításon. Míg tavasszal a Tünde, ősszel a Panni bukkant fel. Bár a zöld kalapácslakkal bevont burkolatú „törperobogó” külleme hagyott némi kívánni valót maga után – a trepnikről például „ordított”, hogy nem eredetiek –, megejtő volt például a kétsebességes markolat-váltó körüli patina, a másutt nem látható kézi berántókar (amely a pedálokat, illetve a berúgókart helyettesítette), vagy éppen azok az első és hátsó dobfékek, melyek olyan vékonyak, hogy első látásra hihetetlennek tűnik, hogy ezek képesek voltak megállítani a 145 kilogrammos „megengedett összsúlyú” járművet, utasával együtt. A látott példány külön érdekessége, hogy adattáblája szerint a sorozatgyártás első esztendejében, 1958-ban készült, még a Csepeli Kerékpárgyárban. A gyártást 1960-ban aztán a felnémeti Finomszerelvénygyárba költöztették át, míg 1962-ben sajnos be is fejezték.

Apropó: Felnémet. Azt tetszenek-e tudni, hogy miért kapta az itt előállított Berva moped közmondásossá vált nevét? Mert az eredetileg hadiüzemként funkcionáló Finomszerelvénygyárat a Berva-völgyben építették fel. A Bervák gyártása is négy évig tartott csupán – 1958-ban kezdődött, s a KGST „parancsára” 1962-ben ért véget –, ugyanúgy, mint a Pannié. A két motorocskát azonban nem csupán a négy esztendőből két évig közös gyártóhely fűzte össze, hanem az erőforrásuk is. A székesfehérvári Vadásztölténygyárban a Bervákba a VT50-es, a Pannikba pedig a VT50R-es motorokat készítették. Az őszi veterán-börzén ott jártunkkor helyreállított Bervát ugyan nem láttunk, de több, különböző állapotban lévő példány is felbukkant.

S aztán ott voltak az MZ-k! A hajdani híres „éjszakai kanyarvadász” – mivel az üzemanyagtankkal „egybeforrasztott” fényszóró nem fordul ám a kormánnyal együtt – ES125/1 Trophy-ból már volt szépen restaurált példány a kiállítási részen, de a börzén két másikat is láthatott – felújításra érdemes állapotban – a figyelmes szemlélő. A régi NDK-s csodák közül azonban egy 1975-ös TS250-esre egyenesen gyönyörűség volt ránézni. Gazdája szerint egyedül a kipufogó-könyök nem eredeti alkatrész rajta! Az egykor szép napokat megélt MZ – ki hitte volna, hogy állítólag egy időben a világ legnagyobb kapacitású motorkerékpár-gyára volt – többszöri feltámasztási kísérletet követően napjainkban ismét halódik…

Fejezzük be az őszi kínálat ismertetését is egy autóval – ahogyan azt összefoglalónkban a tavaszi kínálat zárásaként is tettük. Most a négykerekűek között egy 1962-es Moszkvics 407-es vitte szépségével a prímet. A négyhengeres, 1360 köbcentis motorral szerelt, 45 lóerős, négyszemélyes kocsi közvetlen elődjét még a második világháborúban hadizsákmányként szerzett Opel Kadettekről koppintották a szovjetek. Az autó orrán látható vörös csillagos emblémában olvasható MZMA felirat a Maszkovszkij Zavod Malolitrazsnih Avtomobilej kifejezés rövidítése, ami magyarul annyit tesz, mint a Kislökettérfogatú Autók Moszkvai Gyára. A kicsi – mondjuk – mihez képest az? Egy 650 köbcentis „kispolskihoz” viszonyítva nagy, de egy  ZIL 41047 Limuzin 7,7 literjéhez képest valóban kicsi…