Álomszigeten nem számít az államadósság

---

Görögország – Zakynthos szigetének meglehetősen viharos történelme van; aki arra járt, bizony elfoglalta. Nincs ezen mit csodálkozni, a klíma remek, a tenger a kék minden árnyalatát tudja prezentálni, a partok gyönyörűek. Bónusznak meg ott vannak a meglehetősen jópofa álcserepes teknősök. Útibeszámoló.

---

A Jón-tenger által körülvett Zakynthos ugyan a magyar turisták nagy örömére már repülővel is megközelíthető, nem volt ez mindig így (bár Ikarosz tett rá egy kísérletet, az ismert okok miatt ez meghiúsult). Zakynthost azonban már akkor szerették az utazók, amikor még csak hajóval lehetett elérni; aki erre járt, meg is szállta pár évszázadra vagy évtizedre. Rómaiak, frankok, velenceiek, franciák, angolok, tényleg olyan érzésünk lehet, hogy csak a magyarok és a cigányok kezében nem volt még ez a sziget. Amint azonban megpillantjuk a tengert Zakynthos körül, már nem csodálkoztunk a hódítók rajongásán.

Kicsit reméltük is, hogy hátha a nyaralás alatt dől be a görög gazdaság, s a magunkkal vitt pár ezer forintért megvesszük az egész hóbelebancot tengerpartostól, tavernástól, kabócástól, s felajánljuk a magyar népnek, kárpótlásul, amiért hosszú évek óta egy országban élnek Hamvai P.G.-vel.

Ha már a görög válság

Essünk túl gyorsan ezen a válság dolgon, mert csak nem lehet elmenni mellette. Egy Zakynthoson eltöltött hét után nem akarom eljátszani a haditudósítót, de azt azért nem volt nehéz észrevenni, amit Vida Gyuszi kollégám is kiszúrt Krétán. Számlát itt ritkábban kap az ember, mint a Mihály napi vásárban (ok, mint korábban a Mihály napi vásárban, mert ott már keményen ellenőriznek), és tényleg sokan nyújtják egész naposra a sziesztát. Én ezek mellett leginkább azon döbbentem meg, hogy évek vagy évtizedek óta a turistákból élő embereknek ennyire nem sikerült megtanulniuk angolul. Vajon hogyan boldogulnának ezek az emberek a tengerpartjaik nélkül, hány nap alatt vinnék menthetetlenül csődbe Magyarországot, ha valakik levezényelnének egy gyors lakosságcserét.

Tágra zárt szemek

Mert azt azért el kell ismerni, ami a zakynthosi embereknek megadatott, az ritka gyönyörű. Ott van mindjárt a sziget jelképévé vált Navagio-öböl, ahová egy tengeri csetepaté után egy hajóroncs is került díszletnek. Na, ezt érdemes megnézni fentről, a kilátóból is, és nem szabad kihagyni a helyszíni terepszemlét sem, amihez hajóra kell szállni, mert az öböl gyalogosan nem megközelíthető.

Szintén erősen ajánlom Xigia strandját… nem egy Hajdúszoboszló, de azért – higgyék el nekem – megteszi, ráadásul jön fel a kén, mint az istennyila, úgyhogy egyszerre lehet gyógyulni és búvárszemüveg, valamint pipa segédletével halakat hesszelni. A szigeten az egyetlen olyan település, melyről nem minden négyzetméterén az sugárzik, hogy a turistáknak épült, az Zakynthos városa, amit mi kölcsönzött kerékpárral jártunk be. Oda eljutni az igen komoly dőlésszöget bezáró utakon („little mounty” - mondta a fél órával később már elátkozott kölcsönzős) nem volt egyszerű, ott kerekezni viszont tényleg nagyszerű élmény. Ha pedig még maradt egy napjuk a nyaralásból, akkor irány Gerakas strandja, mert az is veszedelmesen szép, ráadásul itt teknőstojásokkal érlelődhetünk együtt a napon.

Caretta-caretta

Az álcserepes teknősök (caretta-caretta) a rómaiaknál is hamarabb beleszerettek Zakynthosba. Ezek a meglehetősen jópofa állatok a szigeten kelnek ki a tojásból, akkor egy szelet párizsinál nem nyomnak többet a mérlegen, pár év és párszázezer leúszott kilométer után, amikor már jól megnőttek, valami furcsa radar révén visszamennek oda, s egy szezonban leraknak háromszor 100-120 tojást. Ha már így alakult ez a furcsa természet, azért illik rájuk vigyázni, egyes strandokon a fészkeket a lelkes önkéntesek körbekerítik, azokon áttrappolni, a közepükbe napernyőt leszúrni rosszallást fog kiváltani. Ne tegyük, akárhány ouzót is ittunk meg előtte!

A szigeten egyébként jó pár korlátolt felelősségű társaság szervez teknőslest, mind a felszínen, mind olyan hajókkal, melyeknek üveg az alja, s általában Sárga Tengeralattjáróknak nevezik őket, nem túl szellemes módon. Érdemes azonban óvatosnak lenni; ha fúj a szél, a sziget körül úgy hullámzik a víz, mint Havas Henrik kedélyállapota, s akkor biztosan több rókát látunk majd, mint teknőst. Mivel mi berezeltünk a hasonló esetekről szóló rémtörténetek hallatán, lélekvesztők helyett egy jó nagy hajóra vettünk jegyet, amivel egy nap alatt megkerültük Zakynthost. Teknőst ugyan nem láttunk, viszont remekül bírtuk még jelentősebb mennyiségű sör elfogyasztása után is, sőt, egyre jobban.

Nem baj, ha tudják

A legfontosabb: ha nem akarunk egy héten keresztül a fejünk tetején pörögni, véletlenül se Laganas városában foglaljunk szállást, az ugyanis a helyi partypokol, azzal a sok szimpatikus angol tinédzserrel. A klíma amúgy remek a szigeten, egy kicsi szél szinte mindig fúj, így nem akar az ember a nap minden percében elpusztulni. Naptejet azonban vigyünk egy vödörnyit, mivel Zakynthos eléggé délre van, tűz a nap piszkosul. A közbiztonság nevetségesen jó, a strandon ott lehet hagyni a Nikont, éjszakára pedig a kulcsot is a nyitott kocsiban, senki emberfia nem nyúl hozzá. Pénzt viszont érdemes pakolni bőven, Zakynthoson majdnem minden legalább másfélszer annyiba kerül, mint itthon. Egy fogyasztható sör boltban 400 forint, étteremben 6-900, egy liter benzin 500 forint, ha igazán élvezhető halvacsorára vágyunk egy kis helyi borral, 12 ezer alatt nem ússzuk meg.

Autót lehet bérelni egy napra 8 ezer forintnyi euróért, de annyiért egy olyat kapunk, ami nem megy fel a hegyre. Mi inkább 11 ezer forintért egy Suzuki Jimnyt (Jimmy, Jimmy Jaguár - ahogy hívtuk) választottunk, melyben ugyan annak ellenére volt 100 ezer kilométer, hogy a kölcsönzős „brand new” jelzővel merte illetni. Viszont ment, mint egy isten, na, meg a Pampalini-érzés is megér 3 ezret. A sziget nem nagy, két nap alatt autóval mindent meg lehet nézni, amit érdemes, bár lesz jó pár olyan közlekedési helyzet, amivel Palik László sem nagyon tudna mit kezdeni. Kerékpár 4 ezer egy napra, a robogó a kettő között. Ja, még valami a pénzről. Rendben, húzósak az árak, viszont nekünk egy pillanatig sem volt olyan érzésünk, mintha lehúznának minket, Zakynthoson ugyanis az olyan dolgokért, mint a pisilés, a parkolás (kivéve a Zakynthos város) vagy egy látványosság megtekintése, nem kérnek pénzt.

Konklúzióként csak annyit mondhatok, ha nem semmizte ki önöket teljesen a megtébolyodott svájci frank, s valami jó kis last minute-útban gondolkodnak, én adtam egy tippet.