Az a csodás 66-os – 14. rész – Bye bye Monica

---

Los Angeles, Santa Monica, Kalifornia (USA) – Óceánparti mólón ér véget a közel négyezer kilométeres út. Stílszerűen egy vízparti vidámparkban pihenheti ki fáradalmait a turista. Megérkezett hát, de ha visszafordul a parton, akár ismét elindulhat. Vissza a 66-os úton…

---

Will Rogersről, a neves amerikai humoristáról keresztelték el rajongói az „Anyautat”. Ahogy a parti sétányon lefektetett emlékkőre írták: „ez, Amerika főutcája vezette Rogerst a karrier útjára és ezzel együtt honfitársai szívéhez”. Hiába, Los Angeles már csak ilyen: aki itt megtalálja számításait, és csillag lesz a szórakoztató iparban, hálás rajongói sohasem felejtik el. Ha pedig szerencsés fickó, egy legendás utat is elneveznek róla.

Santa Monicába Los Angelesen keresztül vezet az út. A kaliforniai metropolisz több mint 1200 négyzetkilométeres területével, valamint 17 és fél milliós lakosságával (az agglomerációt is beleértve) nagyobb New Yorknál és Chicagónál is. Ha végigautóznánk az összes utcáján, körülbelül 130 kilométernyi távot kellene megtennünk. Hollywoodtól, Beverly Hills-en át a Santa Monica-i partig. Nyolcsávos autópályán, pálmafákkal szegélyezett elitnegyedben, vagy éppen turistákkal zsúfolt „csillagos” központi utcában. Ez az a város, ahol másutt nem tapasztalt közlekedési dugók vannak nap mint nap – ugyan mi ehhez képest, ha itthon csak a negyedik lámpaváltásnál jutunk át egy kereszteződésen? Mondjuk egy péntek koraesti megérkezés? Pontosan az az a helyzet, amikor igazán azonosulni lehet Michael Douglas-nak az Összeomlás című kiváló film elején bemutatott érzéseivel.

Vasárnap délutánra hivatalosak vagyunk egy focimeccsre. Pontosabban football mérkőzésre. No, nem a nálunk ismert, „messis” változatra kell gondolni – ezt a játékot modern gladiátorok űzik, tojás alakú labdával. Tekintve a már emlegetett nehézkes közlekedést, taxiba ülünk. És jól döntünk, mert nyolcvanezren keresik fel rajtunk kívül az olimpiai stadiont. 1932-ben, majd 1984-ben rendezett Los Angeles nyári olimpiai játékokat, ez volt a központi aréna. Ma a USC, azaz a University of Southern California Trojans nevű egyetemi focicsapata játssza itt bajnoki mérkőzéseit. Egy egyetemi football mérkőzés, nyolcvanezer szurkoló előtt!

Már a stadion környéke sem „európai”, családok és baráti társaságok piknikeznek körülötte, kora reggeltől. Sütés-főzés, sör és üdítő minden mennyiségben. Ami viszont egységes, az a bordó-sárga mez és egyéb harci díszek. Mindenkin. Csodálkozni nincs időnk, mert menni kell intézni a sajtóakkreditációt. Hamar bejutunk, és döbbenten bámuljuk az arénát. Egyszerűen nem hisszük, hogy ez egy egyetemi csapat meccsére megtelhet. Hát, megtelt! A felvezető show-műsor káprázatos: rezesbanda és lovasok a Trojans bordójának megfelelő színű egyenruhában. És bár a harci szerelést egy korszakkal „eldátumozták” – inkább római légiósokra, mintsem a görög korból ismert Trója városának katonáira emlékeztettek a kivont karddal nyargalászó lovasok -, csak ámulunk az európai szemnek szokatlan produkción.

Mint ahogy magán a mérkőzésen is. Az ellenfél a San Francisco környékén lévő Stanford egyetem csapata. A Trojans az esélyes, hiszen kiváló a csapat, sok egyetemista kerül innen az NFL elitligájába. A mérkőzés is egészen érdekes, pláne, ahogy stábunk tagjai menetközben ismerkednek a játék szabályaival. A végén ránk esteledik, a Stanford pedig egy utolsó futással megnyeri a csatát. Egyetlen ponttal. És bár a nyolcvanezer helyi szurkoló nem örül a vereségnek, de a mosoly csak pillanatokra fagy le az arcokról. Mert ne feledjük, hogy az USA első számú nemzeti sportja az amerikai futball. Itt viszont nincs NFL csapat (ellentétben San Diegóval, ahol a Chargers, míg Friscóban a 49ers és az Oakland Raiders is az elitligában vitézkedik), ám a Trojans mégis képes megtölteni hétről hétre az olimpia stadiont.

Az igazat megvallva, Los Angeles nem egy szép város. Mégis van benne valami felemelő, amikor egyébként eléggé koszos turistacentrumában az ember az első „csillagra” lép. A Hollywood Walk of Fame (a Hollywoodi hírességek sétánya) a szórakoztatóipar sztárjainak nevét örökíti meg egy-egy, a járda kövezetébe öntött csillagba írva. A sétány központja a kelet-nyugati irányú Hollywood Boulevard és az északról délre tartó Vine Strret kereszteződése. Innen indulhatunk felfedezőútra, hogy megkeressük kedvenc rendezőnk, színészünk vagy zenészünk csillagát. Előre szólunk, ez egyáltalán nem könnyű feladat, tekintve, hogy több mint 2000 név szerepel már a sétányon. Az első csillag 1960. február 9-én került az utca kövezetére, Joanne Woodward tiszteletére.

A sztárok nem csupán az utcacsillagokon hagytak és hagynak nyomot maguk után a híres Hollywood Boulevardon. A Grauman’s Chinese Theatre - Hollywood egyik első mozija – előtti kis téren a filmes szakma közel kétszáz nagyságának kéz- és lábnyoma található. Itt az ember elcsodálkozhat azon, hogy a filmvásznon látható hírességek közül kinek mennyire kicsi vagy nagy a lába, a tenyere. Mondanunk sem kell, hogy a látogatók ezrei nagy előszeretettel fényképeztetik magukat egy-egy sztár lába vagy keze nyomában… Nem messze van innen a Kodak Theatre, a filmszínház, ahol minden februárban fergeteges show keretében adják át az előző évben készült filmalkotások után az Oscar-díjakat.

Ha már LA-ben járunk, érdemes végigautózni a pálmafákkal szegélyezett, több kilométer hosszú Beverly Hills-i főutcán. Csodálatos környezetben, lenyűgöző házak sorjáznak mindkét oldalon. Itt élnek a nagyon gazdag emberek. Érdekesség, hogy külön térkép készült a legismertebb sztárok lakhelyeiről. Kívülről tehát megnézhetjük, hol lakik például Tom Hanks vagy Jay Leno, arról viszont ne is álmodjunk, hogy közel mehetünk ezekhez a szerénynek éppen nem mondható otthonokhoz.

És akkor Santa Monica. A Csendes-óceán partján épült kis település (nagy) Los Angeles része, a városközpontból jó tízpercnyi autóútra van. Az 1926-ban épített 66-os út eredetileg LA városközpontjában ért véget. 1936-ban hosszabbították meg Santa Monicáig. A Palisades Parkban helyezték el a névadó, Will Rogers humorista bronz emléktábláját. A Chicagóból érkező majd’ 4000 kilométeres 66-os út végét jelző táblát azonban a Santa Monica híres mólóján állították fel. Itt egy patinás vidámparkban ünnepelhetjük meg a hosszú utunk befejezését. Mellettünk az óceánpart, ahol április végén is százak süttetik magukat az erős napon, vagy merészkednek be az elég hűvös óceánba. Hogy aztán a naplemente után a park különböző színekben pompázó óriáskerekét bámulva elégedetten konstatáljuk: végül is szép helyen fut az óceánba az a híres 66-os.

Széles Tamás írása