Az a csodás 66-os – 13. rész – út a csillagokba?

---

Los Angeles, Kalifornia (USA) – Forrest Gump padja egy udvaron, a Bates Motel egy domboldalon, a veszedelmes cápa pedig egy kerti tóban várta Tom Hanks, Anthony Perkins, illetve Roy Scheider urakat, hogy tovább acélozzák hírnevüket. Rajtuk kívül milliók szerették volna átlépni az „álomkapuk” egyikét, sokaknak sikerült is. Egy Los Angeles közeli tanyán…

---

Ki gondolná, hogy Hollywood összlakossága alig haladja meg a százötvenezret? És ki tudja, hogy bizonyos Wilcoxné asszony találta meg 1886-ban azt a dombos-legelős nagy területet, melyen csupán nyugdíjas éveit kívánta eltölteni? Néhány év múltán aztán kiparcellázta és eladta a föld egy részét, hogy 1903-ban már Hollywoodlandként ismerjék a helyiek az így kialakított kis falut. Aztán jöttek a filmesek, és gyakorlatilag száz éve egyfolytában dollármilliárdokból álmodnak vászonra mindent, amit csak lehet. Hollywoodnak köszönhetően a filmgyártás fő vonalát az amerikai film képviseli.

Universal, Paramount, MGM, Warner Brothers, United Artist. Néhány stúdiónév a világszerte ismertek közül. Szuperprodukciók, kasszasikerek, nagy bukások, örömök és könnyek: mindegyik egy-egy külön sztori, híres rendezőkkel, színészekkel, operatőrökkel – köztük jó néhány magyarral. Mert ne legyen senkinek kétsége: a „mieink” közül is sokan átléphették az álomgyár kapuit. Sőt, az első filmgyárosok között is olvashatunk magyar nevet, Adolph Zukorét.

A huszadik század első éveiben az amerikai filmgyártás központja még New York volt. Akkoriban alig néhány produkció elkészítéséért utaztak Nyugatra. Néhány esztendő elteltével aztán megélénkült Kaliforniában a filmgyártás, elkezdődtek a nagy stúdióépítések. Jól jöttek hát Wilcoxék telkei. Zukor úr az elsők között alapított stúdiót, a Paramount Picturest. A Melrose Avenue-n felépített hatalmas gyárból olyan sikertörténetek kerültek a mozivásznakra, mint a Római vakáció (1953), a Háború és béke (1956), a Volt egyszer egy Vadnyugat (1968) vagy az a Keresztapa-trilógia, amely Oscar-díjaival kihúzta az anyagi csávából a stúdiót.

Negyvenes évei elején járó, hosszú fekete hajú férfi Varga Árpád. Az egyik Los Angeles-i magyar cserkészcsapat vezetője. Hitvallással és nagy odaadással beszél kameránk előtt magyarságról, hazaszeretetről. Másodgenerációs amerikai magyar, kiválóan beszéli anyanyelvét. És ha már érdeklődünk cserkészmunkája iránt, vajon kíváncsiak vagyunk-e mindennapi munkahelyére? –kérdezi, majd vasárnap délutánra meghív egy látogatásra, a Paramount Pictures filmvállalatának telepére.

Szívesen megyünk, és bár az ellenőrzés szigorú a kapunál, egy idő után a két őr is barátságosra vált: útleveleinkből végre kisilabizálják, hogy Árpi valóban leadta nevünket, szóval bemehetünk… Civilben érkezik, beugrunk az egyik kiskocsiba (tele van velük a gyár, hiszen óriási távolságra vannak egymástól a stúdióépületek) és elhajtunk munkahelyére. A Dr. Phil című, rendkívül népszerű orvosi reality-talk show előzeteseit vágja. Nagy átéléssel beszél munkájáról, magáról a műsorról és annak óriási nézettségéről. Megmutatja munkaeszközét, a digitális vágópultot, majd kocsiba vágódunk: irány a filmgyár. Igaz, csak kívülről, mert vasárnap délután alig dolgozik itt valaki…

Megnézzük a „Keresztapa” stúdiót, majd sorban a többit. Mindegyik falán egy-egy tábla, melyen felsorolják az ott készült sikeres filmeket. Az udvaron autózva a messze távolban észrevesszük a világszerte ismert hegyet, melyen a Hollywood felirat olvasható. A régi főbejárat közelében aztán kiszállunk, és egy kis padot kezdünk el bámulni. Pontosabban a rajta lévő táblát, melyen a felirat elárulja, hogy ez az a pad, melyen Forrest Gump várt a buszra. Ja, ha az, leülünk egy kicsit mi is…

Los Angeles központjától jó félórás autóútra van szükségünk, hogy Hollywood egy másik híres filmgyárát, a Universal Pictures-t meglátogathassuk. Ez az a stúdiókomplexum, amely nem csak filmkészítésből, hanem látogatóiból is él. 1912-ben alapította Carl Laemmle, aki a Universal Cityvel gyakorlatilag a világ legnagyobb filmvállalkozását hozta létre. Az első jelentős sikert a Nyugaton a helyzet változatlan (1930) című film hozta, majd a Lugosi Béla főszereplésével készült Drakula (1931) futott be a filmszínházakban. A 60-as és 70-es évek sztárrendezője Alfred Hitchcock (Madarak, Psycho) volt, később aztán George Lucas és Steven Spielberg vitte tovább a hírnevet. Michael Cimino Szarvasvadász című, Oscar-díjas filmjét a magyar Zsigmond Vilmos fényképezte (1978, főszerepben Robert De Niro-val).

A Universal City nyitva áll az érdeklődők előtt, számos filmjének díszleteit felhasználva gyakorlatilag vidámparkként működik. Egy körülbelül 80 dolláros belépőt kell váltani, és gyakorlatilag az egész napot el lehet tölteni a filmek (és filmes emlékeink) bűvöletében. Hullámvasutak, 3 és 4D-s vetítések, produkciók és hihetetlenül sok ajándéktárgy kínálja magát a látogatóknak. A legnagyobb sláger talán a stúdiótúra: egy gumikerekű kisvonattal bő félóra alatt mutatják meg a stúdiótelepet. Megnézzük a filmforgatások híres helyszíneit, így például a domboldalon álló Bates Motelt (Hitchcock: Psycho), a Cápa „nyugalmas” tengerpartját, egy repülőgép katasztrófa helyszínét, valamint sok üresen álló díszletépületet és teret.

Az élőben bemutatott show-műsorok legjobbja az 1995-ben Kevin Costner főszereplésével készült Waterworld. Maga a film a mozikban óriásit bukott, de ez a jó húsz perces bemutató egészen kiváló. Víz alatti és feletti harcok, bámulatos kaszkadőr jelenetek, káprázatos műsor. Egyszerre legalább ötszáz ember nézheti meg félkörben ülve a showt, miközben alig hiszi, hogy szinte itt forgatták le az egész filmet. A bemutató csúcspontja, amikor az előttünk álló vízi világba becsapódik egy lángoló repülőgép. Egészen hihetetlen jelenet.

A House of Horror szellemházán végigmenni csak erős idegzetűeknek ajánlott, míg a Múmia filmek hullámvasútjához erős gyomor szükséges. A Jurassic Park vízi hajózása a különféle „Rexek” között laza felüdülés, egészen a végéig, amikor csónakostól zuhanunk jó száz métert a mélybe! A Special Effects stúdióban pedig beavatnak a filmes trükkökbe. Itt a bátor vállalkozó látogatók felléphetnek a színpadra, hogy – többek között – kipróbálhassák, hogyan repdesett (ugyanitt!) a súlytalanság mímelt állapotában Tom Hanks, az Apollo 13 főszereplőjeként.

Arra természetesen aligha van esélyünk, hogy összefussunk egy-egy sztárral, de a bejáratnál azért kifüggesztik az aznapi felvételmenüt. Ott jártunkkor a Született feleségek egyik epizódját, a Parenthood című filmet és egy reklámot forgattak a Universalban. Az elmúlt száz évben milliók ábrándoztak arról, vajon valaha kaphatnának-e egy kis epizód- vagy egy nagy főszerepet valamelyik „álomgyárában”. Csak töredéküknek sikerült elindulni a csillagok útján – köztük jó néhány honfitársunknak. Ők aztán később kaphattak egy-egy csillagot Los Angeles belvárosában, a Hollywood Boulevardon. De erről majd később…

Széles Tamás írása