Debrecentől Debrecenig: toljanak le 300 kilométert és látogassanak várakat! – fotókkal

---

Szerencs, Prügy, Sárospatak – Ne nyomjuk tövig a gázt: inkább gyönyörködjünk szép magyar tájakban. Jó időt és sok-sok látnivalót ajánlunk olvasóinknak.

---

A fagyosszentek igen kíméletesek voltak velünk, s ha szerencsénk lesz, és igazi kirándulóidőt hoznak az elkövetkező hétvégék, s kimozdulnának otthonról, jó szívvel ajánljuk Sárospatakot. Tudjuk, Debrecenhez közel van a Zemplén, ez a vidék csak a pestieknek, meg a dunántúliaknak messzi, nem nekünk, így ha nem akarnak nagyobb útra vállalkozni, tehetnek egy újabb kört arrafelé.

Patak hangulatos hely

A változatosság kedvéért mi az irányt előbb Szerencs felé vettük. Ám előtte ebédeltünk egyet a szokásos tokaji vendéglőben, ahonnan jó a kilátás a vízre és a partra, rendszerint mindig van hely és választék is. Ez utóbbi persze inkább a jobbféle menzákat idézi, mint az olasz éttermeket. Viszont most beépítettek a számlába egy tíz százalék feletti szervizdíjat is, amiről szerényen hallgatott a főúr, csak utólag raktuk össze, miért nem akart vaskosabb borravalót elfogadni.

Tokajban ittunk még egy jó kávét is, aztán úgy döntöttünk, ebéd után nem szeretnénk túl nagyot gyalogolni, ezért autóval mentünk fel a Kopasz-hegyre. Ezt Tarcal felől tehettük meg egy kanyargó, igen keskeny úton.

Itt nem érdemes száguldani, mert bármikor jöhet szembe egy másik autó

és valószínűleg senki nem szeretne gyalogosokat vagy kerékpárosokat sem elcsapni! Minek is rohanni, ha élvezhetjük a tiszta hegyi levegőt, a tavaszi, nyár eleji erdő sűrű illatát. Az 512 méter magas hegyen 1960 óta tévétorony magasodik: igazi, klasszikus kilátó nincs, de a panoráma anélkül is pazar.

Innen gurultunk tovább Szerencsre. Hogy mi van ott? Természetesen van vár. De mielőtt leparkoltunk előtte, átsuhantunk a világörökség kapuzat alatt.

A Gyűrűk Ura világát idéző két torony már messziről látszik.

Arról viszont, ahonnan mi érkeztünk, gyakorlatilag nem a Hegyalja hangulatos világába vezetett be, hanem egy áruházi parkolóba. Együtt a kapuzat, az üzlet meg a mellettük emelt templom sajátosan eklektikus látványt nyújt. A Munkás Szent József nevét viselő templom sátor formája utalás az 1100 éves honfoglaló Árpád vezér sátrára, a földtöltés pedig a közeli Takta földvárat idézi, előtte a téren pedig hatalmas kő fekszik a tízparancsolattal.

Nem véletlen, hogy a Hegyalja vidékén rendre feltűnik a Rákóczi név

Szerencs, mint falu már a középkorban létezett, s állt itt egy bencés apátság is. Részben ennek az anyagát felhasználva emelt itt reneszánsz kastélyt Némethy Ferenc tokaji kapitány. A birtok 1580-ban Rákóczi Zsigmondé lett, aki újabb nagyszabású építkezésre adta a fejét. Szerencs vára utóbb osztrák kézre került, majd I. Rákóczi György fejedelem birtoka lett. A 19. században a Szirmay család szerezte meg a várat (nevükkel Tolcsván is találkozhatunk), ám ez már bizony az alkonyat volt. A II. világháború további pusztítást hozott, a felújítás időszaka csak 1979-ben jött el, akkor késő reneszánsz stílusúvá formálták az építményt (jó tizenkét év alatt).

A vár mögött hangulatos tó, virágokkal teli park van. Sajnos, némi szemét is akad itt, pedig nem kellene messze vinni az üres üvegeket, flakonokat és csikkeket hogy azt érezzük, tényleg a szerencsiek szíve csücske ez a hely.

Nem feledkezhetünk el a település kapcsán a csokoládégyárról sem: az eredetileg 1923-ban alapított üzemet 1948-ban államosították, 1991-ben, a privatizáció korában pedig külföldi kézre került.
Akinek van kedve, innen fordulhat Taktaföldvár felé is, mi viszont inkább

Prügyre tettünk kitérőt. egy hajdani debreceni diák kedvéért: ott gyerekeskedett ugyanis Móricz Zsigmond.

Prügyi élményei ihlették például a Hét krajcár című novellát, s innen került a cívisvárosba, a Református Kollégiumba, amit aztán 1894-ben elhagyott, hogy pataki diákként folytassa tanulmányait.

Prügyről mi is Sárospatak felé vettük az irányt. A felső úton, ahol az ember szívesen tövig nyomná a gázt, de nincs értelme, olyan szép a táj. Présházak, szőlőültetvények, a zöld ezer árnyalata a lágy lankákon, szikrázó kék ég: simán versenybe szállhatna Toszkána vidékeivel is a látvány alapján.
Mi egy kicsit csaltunk, mert nem egyetlen nap alatt toltuk le ezt az utat: Tolcsván volt egy jó esténk barátokkal, borokkal, grillezéssel.

Kicsike, de igazi gyöngyszem Sárospatak

A már az őskorban is lakott Sárospataknak nem akármilyen múltja van. Várát I. András király építtette, és itt született II. András lánya, a később szentté avatott Erzsébet. Patak 1201-ben városi kiváltságokat kapott Imre királytól. 1531-ben megalapították a híres református kollégiumot, 1650-től pedig itt tanított a nagyhírű Comenius mester is.

Ha van kedvünk, akár órákon át sétálgathatunk hangulatos utcáin, lombos fák, virágos kertek, villaszerű épületek között. Aki a muzeális látványosságokat szereti, ne hagyja ki a Kollégiumot, a nagykönyvtárat, a Szent Erzsébet templomot. Ez utóbbi mellett található a Sárospataki Képtár, ahol egy kedves, jól felkészült fiatalember kalauzolta társaságunkat. Ha erre járnak, nézzék meg Andrássy Kurta János szobrait illetve Domján József szintén életmű nagyságú gyűjteményét.

Vasárnap kora délután igen csendes volt a környék. Mi a Fekete Macska nevét viselő, kissé retrós hangulatú éttermet és kávézót választottuk ebédelési célból, s néztük, a kerthelyiségből látható épületeken milyen nyomot hagyott az idő. Sajnos régen élte legszebb napjait Patak, dicsősége megkopott, pedig adottságai káprázatosak.

Hegy, völgy, víz, vár, híres iskola, egykori szép polgárházak – minden van itt.

Bár akadtak rajtunk kívül is bámészkodó idegenek, találkoztunk debreceniekkel, és persze szlovák szót is hallottunk, mégis hiányoltuk a turisták százait, ezreit.

A Rákóczi-vár olyan látványosság, melyet bármely évszakban jó megnézni, de talán ilyenkor a legszebb. Még 1534  és 1542 között építtette Perényi Péter, 1573-ban a Dobó-családhoz, 1605-ben Bocskaihoz került, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányaihoz. 1616-ban Lorántffy Zsuzsanna hozományaként lett Sárospatak Rákóczi-birtok. Az építkezés folytatódott, felépült a legendás Vörös-torony: Hollós Korvin Lajos történelmi regénye annak idején generációk kedvenc olvasmánya volt a vár, s a torony kincseiről.

1670-ben itt robbant ki a Wesselényi-összeesküvés, melynek leverése után császári katonaság szállta meg a várat. Aztán 1683-ban Thököly szabadította fel, majd ismét osztrák kézbe került. Rákóczi kurucai 1703-ban foglalták el, ekkor leégett a kastély. 1708-ban itt tartották az utolsó kuruc országgyűlést, így talán az sem véletlen, hogy a patakiak lelkesen részt vettek az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban is. A Rákóczi-szabadságharc leverése után viszont osztrák és német családok tulajdona lett a várkastély, akik alaposan átépítették.

Eljátszhatunk a gondolattal, mire elvégzi az általános iskolát, milyen helyeket kellene látnia egy átlagos magyar gyereknek. Tegyük kötelezővé a Balatont? Buda, Eger és Sárospatak várát? Az aggteleki cseppkőbarlangot? A debreceni Nagytemplomot? A Hortobágyot? Ha komolyan vennénk, igen hosszúra nyúlna a lista – pedig ez egy igen kicsi ország. Maradjunk annyiban, ha lehet, vigyük a gyereket, s menjünk mi magunk is, nézni, látni, tapasztalni. Élvezni az életet, az utazást, a kirándulást – nem csak repülővel, meg hetedhét országon túl, de minél gyakrabban azon innen is.