Lényegibe itten jártunk - barangolás Székelyföld legszebb tájain

---

Végre eljön a megérdemelt körutazás napja, felszállok a buszra és elámulok: az ülésekről legalább 70 éves, fehérhajú mamik és papik köszönnek vissza mosolyogva. Sosem jártunk Székelyföldön. Tényleg csoportos kiránduláson akarjuk látni először? Útibeszámoló.

---

Nagyváradon kezdődik a kaland

Az első állomáson rá kell jönnünk: jó döntés volt. Nem lehet a látnivalókkal betelni. Ahogy Nagyváradon felrobogunk a püspöki székesegyház lépcsőin és ütemterv szerint befejezzük a látogatást Szent László hermájánál és szobránál, megszületik az elhatározás: ide még sokszor vissza fogunk jönni. Már csak azért is, mert az öt napba legalább kéthavi programot terveztek be az utazási iroda bölcs munkatársai. Nem bánjuk.

Bánffyhunyadon megindító a hagyományos, kazettás mennyezetű kalotaszegi református templom, mégsem azt fotózzuk a legtöbbet. A város határában cigány uzsorások soha be nem fejezett giccses palotái sorakoznak. A felkészült, székely-lokálpatrióta idegenvezető minden településen felhívja a figyelmet a román vallás szentélyeire, ahogy mi nevezzük: a „sajnos-ortodox-templomokra”. No, meg a Romulus és Remus szobrokra. Szomszédaink sokféle, nagy múltú néptől eredeztetik magukat. Kolozsvárott például, Mátyás szülőházánál emléktáblán ferdítik el igazságos királyunk származását. A csúsztatásokhoz hamar hozzászokunk, még hamarabb első szálláshelyünk, a kis magyarlakta falu, Magyarlóna éjszakai csendjéhez. No, meg az áfonyapálinka és a kürtöskalács fenséges ízéhez.

Aranyosszéktől Szentlélekig

Torockón szinte belefájdul az ember szíve, hogy nem tölthet el legalább három napot ebben a világtól elzárt, csodálatos aranyosszéki faluban. Az egyforma, fehérre meszelt házak mögött a Székelykő sziklái kalandos túrákat ígérnek. Itt már kizárólag magyarok laknak. A parajdi sóbánya kissé csalódás: a felső szinteket allergiás gyerekeknek rendezték be, nem a látványra éhes turistáknak. No, meg korosodó útitársainknak. Valahogy furcsán kevés a levegő, sok a lépcső. Segítünk az időseknek felkapaszkodni, fényképet csinálni. Aha, kezdünk emberséget tanulni. Muszáj is alkalmazkodni, hiszen körutazásunk sarkalatos pontja: a faluturizmus. A szállásról és a betevőről gondoskodó székely családok a lelküket is kiteszik kényelmünkért. Pálinkával kezdődik és végződik a nap, de nem a pohár tartalma a lényeg. Errefelé egyszerűen szívesen beszélgetnek az emberek.

Az asszony nem ember, a medve pedig nem játék

Hamar rákapunk a székely anekdoták ízére. Szellemes helyi idegenvezetőnktől megtudjuk például, hogy Torda település a férfi lakosok szerint három P-kezdőbetűs dologról nevezetes: a paprikáról, a palacsintáról és a ... hasadékról. Persze Erdélyben sem mindenhol örülnek egymás közelségének. A debreceniek és a nyíregyháziak viszonyára emlékeztet az a kapcsolat, amit a székelyudvarhelyiek ápolnak a csíki polgárokkal. A legenda szerint Udvarhelyen sírfelirat hirdeti: Itt es jobb, mint Csíkba. Esténként sok hasonlót mesélt a házigazda (a sosem-volt décsfalvi vonatról, a „meggonoszodó” kutyáról, meg a Dacia Logan és a lócitrom találkozásáról). Nem győztünk jegyzetelni.

Sziklák, szentek, székelykapuk

Az erdélyi táj áprilisban alpesi. Akár egy képeslap. Zöld pázsiton tehenek legelésznek, a háttérben havasok merednek az ég felé. Sokat hallottunk korábban a Gyilkos-tóról, fényképen is láttuk már; élőben mégis félelmetes látványt nyújt a vízből alattomosan kikandikáló fenyőcsúcsaival. A Békás-szoros sziklái között kicsinek érezzük magunkat, a mohos tőzeglápban sétálva pedig védtelennek. A Szent Anna-tó partján csodálkozunk: a krátertó vize még vérfagyasztóan hideg, a bátrabb kirándulók viszont már fürdenek benne. A tavat csak messziről csodáljuk, a rendkívül egészséges, „mindenrejó” bórvizet viszont meg is kóstoljuk.

Nagy hírű településeken is járunk, de csak fél órákra. Több időt nem enged a szűk ötnapos körutazás. Bekukkantunk a búcsújáról nevezetes Csíksomlyóba, a sokudvarú Kézdivásárhelyre, a legmagyarabb székely városba, Székelyudvarhelyre és a román ízléssel elrondított főterű Marosvásárhelyre.

Utolsó állomásunkra, az épen maradt váráról híres Segesvárra tartva már megszokta a szemünk a szebbnél szebb székelykapuk látványát (induláskor még nem értettük, mi olyan nagy szám ezekben, már a sajátunkat tervezzük)

A kirándulás végén telefonszám és email (!) csere a legkedvesebb útitársakkal. Majd azt a fotót, tudod, amit ott a hegyen csináltatok, légyszi. Meg a cigányházasat is! Még idén jönnénk vissza Székelyföldre. Csoportban, busszal, ha lehet.

Anyagiak

Az utazási iroda kiadványa szerint Romániában az árak hasonlóak a magyarokhoz. Nem egészen ezt tapasztaltuk. Körülbelül harmadával fizetnek kevesebbet a boltban. Egy kiló kenyér és egy üveg sör falun és városban is 200 forint körül van. A benzin is olcsóbb kb. 20-30 forinttal, de ez kutanként változik. Az átlagkereset 80 ezer forint. Sokan mellékállást vállalnak, hogy kiegészítsék szerény jövedelmüket. Télen nemigen fogadnak vendégeket magánházaknál, nyáron viszont bármelyik székely faluban könnyű szállást találni (kivéve Csíkban, a búcsú idején). Célszerű a falu - jellemzően nőnemű – koordinátoránál érdeklődni, akit minden lakos ismer. Egy éjszaka félpanzióban fejenként 4-5000 forint. A reggeli és a vacsora kiadós, a fürdőszobán és a konyhán azonban sok helyen osztozni kell a háziakkal.