Mit nézzenek meg a debreceniek, ha Hollandiába repülnek? – fotókkal

---

Rotterdam – Röviden: mindent. Bővebben: amit csak tudnak. A piacot, a csatornákat, a szélmalmokat és főképpen a tulipánokat is.

---

Nem véletlenül érezhetjük azt, hogy kinyílt a világ a debreceni repülőtér jóvoltából. Ha nem kell Budapestre autózni-vonatozni a cívisvárosból a felszálláshoz, hanem csak kigurulni az itteni légikikötőbe, mindjárt sokkal közelebb lesz Hollandia is.

Erika és családja (férje, fia, menye) úgy határoztak, tesznek egy néhány napos tavaszi látogatást ebben a különleges hangulatú kis országban. Debrecenből indultak, Eindhovenben szálltak le, s innen mentek tovább Rotterdamba, Amszterdamba és a csodás Kinderdijk vidékére. S voltak olyan kedvesek, hogy tapasztalataikat – s persze, hangulatos fotóikat – megosztották a Dehir.hu olvasóival is. (Az út egyébként bő kétórás volt, vagyis, rövidebb, mint a cívisvárosból a Nyugatiba vonatozni.)

Amikor valaki megérkezik egy másik országba, mintha egy új, egy különlegességekkel teli világ tárulna fel előtte. S nem kell nagyon messzire menni, ne kontinensek közötti kalandozásra gondoljunk: ha csak Nagyváradra ugrunk át, vagy Prágába, már akkor is ilyen érzésünk lehet.

A debreceni turistáknak is sok olyan részlet feltűnt, ami nagyon más, vagy nagyon meglepő az itthoni tapasztalatokhoz képest. Ilyenek például az a 30-as táblák Eindhovenben, ami szinte láthatatlan a mi szemünk számára. Ám az ottani autósoknak ki kell szúrniuk, mert a holland rendőr nem lesz kíméletes a szabályszegőkkel. Márpedig a 30-as tábla még a lámpaoszlopra bűvölve is azt jelenti: itt csak ennyivel lehet menni. Ez persze sehol nincs ahhoz a megoldáshoz, amit a hollandok a kisdolguk végzésére áhítozó férfiaknak kínálnak. Mielőtt kinevetnénk őket, vagy szörnyülködnénk, képzeljük el, mennyivel jobb, ha a falra járdára, bokorba vizelés helyett a debreceni urak is így könnyíthetnének magukon pár sör után. (Más kérdés, hogy nálunk milyen tempóban firkálnák össze, rongálnák meg ezeket a városi vizeldéket… S akkor még szót sem ejtettünk arról, hogy az egyébként szemérmesebb cívisvárosiak mit szólnának a konstrukció nyitott jellegéhez…)

Ahol sokan kerekeznek, ott sok parkolóra van szükség: lenyűgöző, hány száz (de még inkább: hány ezer) kerót tesznek le egy-egy ilyen helyen. (El sem tudjuk képzelni, hogy találják meg a sajátjukat…)

Ahogy ezek a példák mutatják, Hollandia elég laza országa a vén kontinensnek. Ezt tovább erősíti az a látvány, ami az erotikus tárgyak múzeumában fogadja a látogatókat. Maradjunk annyiban, hogy az olyan visszafogottabb látványosságok is, mint ami a mosdóban fogadja a betérőt, egészen eltérnek attól, amit itthon megszoktunk. (Az pedig, hogy milyen a holland éjszakai élet, vagy milyen a vigalmi negyed, az egy külön cikksorozatot megérne, úgyhogy ebbe inkább bele sem kezdünk.) S ha már meglepő dolgokról beszélünk, ne menjünk el amellett sem, hogy aki szereti a hideg édességeket, az vehet cannabis ízű jégkrémet is.

Sokat tudhatunk Hollandiáról: azt is, hogy a szélmalmok és csatornák országa is. E mesebeli építmények nem pusztán muzeális darabok: nagyjából ezer működő példány színezi Kinderdijk környékét. Ha közelebbről is szeretnénk látni a szélmalmokat, bérelhetünk biciklit, és nekivághatunk egy remek kétkerekes túrának. Vagy hajózhatunk egyet a csatornán: április és október között Rotterdamból és Amszterdamból is indul sétahajó.

Bármerre járunk, azt láthatjuk: a táj rendezett, akár vidéken suhanunk keresztül, akár nagyvárosi környezetben kóborlunk. Ez utóbbi környezetben jól megférnek egymás mellett a modern épületek és a klasszikus, ódon hangulatú városrészek is. Ha azt mondjuk, hogy az ördög a részletekben lakik, akkor azt is mondhatjuk: a csodák is ott lelhetők fel. Könnyen tévedhet gyönyörű városi parkokba az idegen, vagy olyan különleges hangulatú piacra, mint ami Rotterdemban található: a fordított U-alakú épület eladóterét a padlótól a plafonig nyújtózó, a hely szellemének megfelelően zöldségekkel és gyümölcsökkel teli óriásfotó ékesíti.

Szintén látványos (bár jóval szerényebb méretű) a fehérneműbolt kirakata, ahol éppen csokifürdőt vesz egy dekoratív próbababa.

A debreceni turisták számára az egyik leginkább várt program a virágokkal való találkozás volt. Hollandiában található ugyanis a világ legnagyobb virágoskertje: Keukenhof, mely a Lisse nevű városka mellett található. Ebben hatalmas, 32 hektáros parkban évente nagyjából 7 millió virághagymát ültetnek el. Keukenhof minden évben március utolsó hetétől május közepéig látogatható. Nem véletlen, hogy sokan kifejezetten ezt az időszakot célozzák meg, s úgy időzítik hollandiai látogatásukat, hogy láthassák a kis ország jelképének számító tulipánok varázslatos virágzását. Több millió látogató megfordul itt ebben a néhány hétben: ennek ellenére bátran rácsodálkozhatunk, hogy egy fia szemetet sem hagynak maguk után. Nem kell a szemétszállító cég takarítóinak felvonulni, hogy eltüntessék a turisták hagyta romokat: azok ugyanis nincsenek. A park tiszta és rendes – ahogy tulajdonképpen az egész királyság. (Mert Hollandia hivatalosan annak számít.)

Hollandia kis ország, ám nagyszerű élményeket kínál a debrecenieknek is. Aki egyszer már megfordult itt, valószínűleg úgy lesz vele, mint Erikáék: szeretne mihamarabb újra visszatérni ide, s még több mindent megnézni.