Mit tanulhatnak a debreceni emberek a törököktől?

---

Debrecen – A török ember török zenét szeret hallgatni, török ételt szeret enni. S tudják, mit üzennek a törökök a világnak? Azt is, hogy ne csak bőrkabátért, meg műemlékeket nézni menjünk Törökországba: azért is, mert a török gasztronómia csodálatos.

---

Van mit tanulni a törököktől, ez nem is kérdés. Bár a 150 éves megszállást némileg másképpen ítélhetik meg az isztambuli meg a magyar történészek, annak a másfél évszázadnak a ránk gyakorolt a hatása kétségtelen. A törökök nem csak pusztítottak és romboltak Magyarországon: több szóval is gazdagították a magyar nyelvet, és a magyar gasztronómián is nyomot hagytak. Tudjuk, hogy többek között a Debrecenben annyira kedvelt töltött káposzta is török eredetű? S azt, hogy a kávé, a paprika és a dohány használata is török hatásra terjed el nálunk – hasonlóan a törökbúzának is nevezett kukoricához?

Izgalmas előadást, s egyben könyvbemutatót tartott nemrég Debrecenben Szentesi Zöldi László. Bár az ismert politikai újságíró – aki  Csokonaihoz, Kölcseyhez hasonlóan a debreceni Református Kollégium padjait koptatta diákként –, ezúttal a török gasztronómia világát idézte meg. Korábban a székelyföldi finomságok világában tett utazásait és kalandjait írta meg, ezúttal a török konyhával kapcsolatos élményeiről jelent meg szép kiállítású, fotókkal gazdagon illusztrált kötete, az Isztambuli vendégség. Mint viccesen megjegyezte, valószínűleg ez a szerencsésebb változat: talán jobb az, ha a politikai újságíró ír konyháról és szakácsművészetről, mintha a szakácsok írnának politikai témájú cikkeket...

Az egyik legfontosabb, amit megtanulhatunk török barátainktól, hogy lehet egészségesen étkezni a 21. században is. A törökök nagyon sok zöldséget és tejterméket esznek. Az utóbbiak sorából kiemelkednek a különböző joghurt- és kefírféleségek, melyeket nem csak natúr változatban vagy gyümölcsösen, édesen fogyasztanak, hanem fűszeresen, zöldségekkel is. A nálunk is népszerű, és hozzánk elsősorban görög közvetítéssel érkezett, a gyroshoz tartozó tzaziki mártás is ilyen: némi uborkával és fűszerekkel ízesítve. Itt jegyezzük meg, a gyros eredete sem egyértelműen török vagy görög, legalább olyan viták övezik származását, mint azt, hogy a bikavér szekszárdi, vagy inkább egri.

Ha már bor! Bort és sört is lehet Törökországban vásárolni. Egy jó hűvös Efez sört bizonyára szívesen megisznak a debreceni turisták is egy-egy forró nyári napon a Boszporusz partján, ám mint Szentesi Zöldi László megjegyezte, azért itthon ez a sör nemigen lenne ott a kedvencek sorában... Mint felidézte, abban a vallásnak is nagy szerepe van, hogy az átlag törökökre nem jellemző az alkoholizmus. Bár a nagyvárosokban hozzá lehet jutni mindenféle italhoz, de a vidéki Törökország egyáltalán nem tartozik a jellemző tevékenységek közé az szeszfogyasztás. Olyan nincs, hogy elmegyünk egy faluba, ahol a férfiak egész nap isznak, legfeljebb teát, azt viszont sokat, sokfélét.

Ha már sör és tea, akkor itt említsünk meg a kávézást. A török kávé másképpen készül: eleve sűrűbbre darálják és cukorral főzik fel, s egy olyan – számunkra zaccosnak tekinthető – sűrítmény készül, amit utólag forró vízzel öntögetnek fel. A tipikus török kávét mi, magyarok nemigen kedvelnénk, de valószínűleg a török édességekkel is megküzdenénk: a baklava mellett például – aminek nagyon sok változata van: mézes, mákos, diós, gyümölcsös – az édes íz tekintetében nem rúghat labdába egy átlagos magyar rétes.

Ugyanakkor is elgondolkodtató az tény, hogy a törökökre nem annyira jellemző az elhízás, mint ránk, magyarokra, akik az Európai Unióban egy 2012-es statisztika szerint listavezetők vagyunk ezen a téren. (A magyar lakosság 28,5 százaléka túlsúlyos!) Az okok bizonyosan a táplálkozásban is keresendők. Nem mindegy, mit és mivel eszünk, s persze, az sem, hogy mennyit. Meglepő viszont, hogy míg itthon egyre több mindenből lehet kis kiszerelésű, egyszemélyes változatot is kapni, a török vásárló igényli azt, hogy nagy tételben vehesse meg a főzéshez szükséges alapanyagokat. – Miközben én kis adag fűszerekkel álltam sorba, a török asszonyok 15-20 kilós zsákokban vitték haza a rizset, a lisztet – idézte fel Szentesi Zöldi László. Míg Európában – és nálunk is! – egyre több a magányos, egyedül élő ember, addig a törökök nagyon családszeretők és társaságkedvelők. Ha jön a hétvége, óriási étkezésekre készülnek. Az más kérdés, tudtuk meg, hogy a török vendéglátás nagyon nagyvonalú tud lenni, de van egy sajátossága is. Egy-egy komolyabb lakomán akár 100-150 -féle ételt is felszolgálnak, de alig hozzák be, nagyon gyorsan viszik is kifelé, s ha mondjuk a magyar vendég nem figyel oda, azon kaphatja magát, hogy elviszik az orra elől a tányért, és máris jön a következő fogás...

A liszt szintén előkelő helyet foglal el a török konyhában. Nagyon finomak a török pékáruk. Egy szezámmagos péksüteménnyel és egy kefírrel gyakorlatilag jól lehet lakni – jegyezte meg Szentesi Zöldi László, hozzátéve, hogy a pékáruk tekintetében a törökök nem ismernek pardont: csakis a frisset hajlandók megenni. (Ebben nagyon hasonlítanak a franciákra!) De a szintén lisztből készült száraztészták is népszerűek náluk. Sok rizset fogyasztanak, de az ahhoz hasonló bulgurt is, amit török rizsnek is neveznek – valójában azonban búzából készül.

A törökök a töltött ételeket különösen kedvelik. A már említett töltött káposzta mellett (amit persze ők nem debreceni párossal, s nem feltétlenül disznóhússal készítenek) bármit szívesen töltenek: paprikát, paradicsomot, padlizsánt...

Mit tehet az, aki igazi finom török ételeket szeretne enni? A legjobb, ha elutazik Isztambulba. De ha erre nincs mód – idő, pénz hiányában... –, azért annál kicsit közelebb is lehet török éttermeket találni. (Budapesten a nagykörút tele van velük...) De az sem tilos, hogy otthon, a saját konyhánkban kísérletezzünk török ételekkel. Mint Szentesi Zöldi László megjegyezte, a törökök nagyon szeretik a saját kultúrájukat, a zenéjüket, a saját ételeiket: ahol megjelennek és letelepednek, ott bizonyos, hogy nyílnak török éttermek is, mert erre van igényük. Ezt szintén érdemes lenne átvenni tőlük, mert ma már a hajdan hentesek és kifőzdék városának számító Debrecenben sem könnyű igazi magyar ízekkel találkozni. Hány olyan éttermet tudunk, ahol emellett még igazi magyar muzsika is szól? (Amivel kapcsolatban e sorok szerzője gyorsan megjegyzi: s amit nem kellene egybemosni azzal a lakodalmas hangulatú magyar nótával és cigányzenével, ami alapvetően a műdal kategóriájába tartozik...) Az is üzenetértékű, ha kiderül, azért nincsenek ilyen vendéglők, mert nincs rájuk igény. Ha mi, magyarok nem akarunk magyaros ételeket enni, ugyan kitől várnánk ezt el, s mire fel? S visszakanyarodva a törökök gasztronómiai önérzetességéhez, kell-e azon csodálkozni, hogy Törökország nincs tele kínai gyorsétkezdékkel? Vannak kínai éttermek a nagyvárosokban, de a felsőbb kategóriában... Aki Törökországban olcsón, jót és finomat akar enni, az egyen török kosztot – ezt üzenik a törökök a világnak. S ezt akár a jelenleg Törökországban edzőtáborozó Loki-játékosoknak is érdemes megfogadniuk!