Művészet, strand és egyetemi buli: ilyen egy pörgős hétvége Szegeden – fotókkal

---

Szeged – Alig több mint három óra alatt eljuthatunk Debrecenből a gyönyörű Tisza-parti városba, ahol a halászlé és a strand aranyat ér.

---

Egy kellemesen meleg őszi hosszú hétvége ideális helyszíne Csongrád megye székhelye: a Tisza és a Maros találkozásánál elterülő városban annyi látnivaló van, hogy három napon át tuti nem fogunk unatkozni. Mi egy napsütötte pénteken érkeztünk a városba, pont ebédidőben, így első utunk a folyó partján elterülő népszerű halászcsárdába, a Kiskőrössybe vezetett. Roppant hangulatos környezetben lehet itt csemegézni,

a Tisza a kerítéstől alig néhány méternyire folyik, a kellemesen meleg napon még kenun edző férfiakat is láttunk.

A kerthelyiség pedig fél egyre már meg is telt a munkából kiszakadó, fehér inges vendégekkel, akik egy ízes, hagymával bőven megpakolt szegedi halászlevet vagy épp lazacszeletet kívántak. Az étterem egyik legérdekesebb részlete viszont az, hogy minden áradás után megjelölik az újrafestett falon, hogy az adott évben hány méter magasan öntötte el a Tisza a csárdát.

A szegedi dómot talán senkinek sem kell bemutatni: a Magyarok Nagyasszonya székesegyház fenségesen tornyosul a város fölé, impozáns látványt nyújt éjjel kivilágítva is, mi az egyik hídról csodáltuk meg a 81 méter magasba nyúló tornyokat egy jó pohár bor előtt.  A templom remek kiindulópont egy városnéző sétához: néhány perc alatt eljuthatunk a Szegedi Nemzeti Színházhoz, a gyönyörű Móra Ferenc Múzeumhoz, vagy

a Dugonics térre, amely egy bájos szökőkúttal terül el a Szegedi Tudományegyetem előtt.

Ott jártunkkor épp fesztivált tartottak a placcon: mindenféle fából készült kézműves terméket, paprikát vagy épp házi szappant is lehetett vásárolni, és kórusok léptek a színpadra. Innen tovább sétálva a villamossínekkel tűzdelt és egyirányú, szűk utcákkal tűzdelt óvárosban lyukadunk ki, ahol egymást érik az ínycsiklandó fagyikat kínáló cukrászdák és hangulatos bárok, na meg az ember nagyságú, vidám szobrok sem.

Egyik kedvencünk a Kárász utcai Köszöntő szobrok: egy maciját szorongató kislány, egy elegáns fiatal nő és egy puli állnak itt együtt.

Este persze a bárok és koncertek felkeresése sem maradhat el: ott jártunkkor a Tisza partján épp egy hangos és zúzós összegyetemi partit tartottak, a környező hidakon pedig csak úgy kerülgethettük a törött borosüvegeket.

Személyes kedvencünk a Regionális Összművészeti Központ, más néven Reök-palota szecessziós épülete, ahol épp a Prágából érkezett művekből összeállított

Salvador Dalí kiállítás grafikáiban, litográfiáiban, rézkarcaiban gyönyörködhettünk az első emeleten.

A tárlatot kevesebb mint egy hónap alatt 12 ezren nézték meg egyébként. A második emeleten a Magyar Képzőművészeti Egyetem: Best Of Diploma 2017 című kiállítás megrázó és elgondolkodtató képeivel,installációival és videóival ismerkedhettünk meg. A fiatal fővárosi alkotók, akik idén végeztek, kendőzetlen őszinteséggel mutatták meg betegségeiket, rögeszméiket, hobbijaikat. A Reök-palotába egyébként szinte minden hónapban jó lenne visszatérni egy művészetkedvelő számára: idén már Jan Saudek és Alfons Mucha tárlat is látogatható volt ott.

Aki szaunában, gyógyvízben vagy épp kacskaringós, meredek csúszdákon töltené el a délutánját, a Napfényfürdő Aquapolisban kapcsolódhat ki: az intenzív erejű gyógyvízben elég 30-40 percet ücsörögni ahhoz, hogy érezzük, jólesően feltöltődtünk, de azért szundítanánk is egy jót. Akik pedig egyenesen imádják a fürdők a világát, azoknak a visszaút során útba eső Gyopárosfürdőt és Gyulát ajánlom: utóbbiban szuper szaunaszeánszokra is benevezhetünk.