Sokat idegeskedik? Inkább utazzon Norvégiába! – fotókkal

---

Oslo – A helyiek kedvessége és természetszeretete biztosan ellazítja. Oslóban töltöttünk egy feledhetetlen, esős hétvégét.

---

Mondhatnám, hogy Norvégiába csak az menjen, aki már a pénzével nem tud mit kezdeni, és képtelen dönteni a között, hogy egy égő katlanba lapátolja a bankókat, vagy épp több ezer forintot fizessen egy italért egy bárban.

Oslóban jártunk

De senkit nem akarok eltántorítani ettől

a csodálatos kis ékszerdoboztól, ahol az emberek természetközelisége és mosolygóssága már szinte a hihetetlen határát súrolja.

Ugyanakkor arra készüljünk fel, ha beülünk egy szimpla bárba, egy tízesből két kör ital sem fog kijönni, és a boltokban sem sokkal barátibbak az árak. Az élmény viszont mindenért kárpótol, és nyugati utazásokhoz mérve alacsony költségvetésből is minőségi kirándulást lehet kihozni. Budapestről például olcsó fapadossal alig két óra alatt elérhetünk a norvég fővárosba.

Oslo egyik legnagyobb erénye az, hogy viszonylag kevés turista látogatja: alapvetően nem dúskál látnivalókban, inkább egy olyan életérzést közvetít, amely a magyarok számára majdhogynem ismeretlen. Az emberek nem rohannak, az utcák nem zsúfoltak, a sorban állás is ritkának tűnik. A látványosságoknál sem sürögnek a turisták: nem kell attól rettegni, hogy fellöknek az ázsiai turisták úgy, ahogy az Eiffel-toronynál, vagy ahogy Prágában a Tyn templomnál tennék. Az általunk felkeresett múzeumokban is kevesen lézengtek: a város egyik emblematikus látványosságának számító Akershus kastélyban rajtunk kívül egy család és két nő nézelődött, és a Viking Hajómúzeumban sem volt tumultus. Ez igazán üdítő például a – nyilván más méreteket öltő – Rijksmuseum vagy a Louvre után. 

A számos legenda által övezett vikingek három, 9. századból fennmaradt, impozáns állapotban megmaradt hajóját tekinthetjük meg a múzeumban, valamint ékes használati eszközöket, vagy épp szánokat.

A páratlan hangulatú, busszal könnyen körbejárható Bygdøy-félszigeten további érdekes múzeumok sorakoznak, amelyek a hajós nemzet múltjába nyernek bepillantást. Sőt, még egy nyáron nudista strandként üzemelő partszakaszt is felfedeztünk: szerencsére épp esett, így senki sem érezte szükségét egy kis nyilvános meztelenkedésnek. (A környéken járva folyton a Beatles Norwegian Wood című dala járt a fejemben attól függetlenül, hogy a tartalma igen másra utal, mint a címe.) Az Akershus erődítményen belül található kastélyban megismerhetjük a norvég történelem fontos mozzanatait, az egykori uralkodót életét és hajdani lakótereit.

Az erőd a turista-, luxus- és menetrend szerinti hajók indulási és érkezési pontjául szolgáló impozáns kikötő felé magasodik, gyönyörű látványt nyújtva felülnézetből. Érdemes felszállni egy menetrend szerinti járatra, amely az apró szigeteket járja körbe:

ötven perc alatt láthatjuk, milyen nyugodt, színes házakkal tarkított, zöld világ veszi körbe a várost az Oslo-fjordban.

A legjobb választás 24 órás menetjegyet váltani, ezzel hajóra, buszra, metróra és villamosra is szállhatunk, de a legtöbb érdekesség gyalog is megközelíthető jó idő esetén.

Az erődtől egy karnyújtásnyira található a városháza, amely nem túl szép külsejétől függetlenül gazdag és izgalmas belsőt rejt:

az Edvard Munch festményeivel díszített aulában adják át például a Nobel-békedíjakat, egyszerűen kihagyhatatlan.

Amit viszont elhinni is alig tudtam, annak ellenére, hogy a saját szememmel láttam: az emberek ősszel egy kellemes szauna után simán beleugranak a tengerbe. Teszik ezt úgy, hogy a szaunák a hullámokon ringatóznak, bennük a lazítók jókat trécselnek, aztán zuhany híján a tengerben hűsítik le magukat: ők fürdőruhában táncolnak, én meg a parton állok nagykabátban. Az Operaház környéke szintén az egyik legtöbbet fotózott része a városnak: nem ok nélkül, a tenger partján magasodó, különleges formákat öltő épület egyszerre puritán és sokatmondó, szinte hív, hogy nézzünk be úgy is, hogy nem ülünk be hangversenyre, előadásra.

Vele szemben egy igazán hippi, parti piac terül el: vegán paradicsomnak is tűnhetne a maga fa berendezéseivel és a díszítésül szolgáló, rudakra húzott ruhákkal. Mellette hosszan padok, ahonnan a hullámokat figyelhetjük. Tökéletes nyugalom egy napfényes vasárnap délután, amely többet ér bármilyen előre kitervelt turistaútvonalnál. Legalább annyira szuper élmény volt, mint a Vigeland szoborparkban tett látogatás: látott már olyan parkot, ahol egymást érik a pucér, perverznek ható szobrok, mégsem érzi azt, hogy undorítóak? Na, ez pont ilyen: kicsit őrült, kicsit homoerotikus, mégis művészien ízléses. Ha visszagondolok Oslóra, vajon miért rendre ez ugrik be?