Hálásak lehetnek Klobusiczky Antalnak a mai debreceniek – és tudják miért?

---

Azt javasolta ugyanis a városi tanácsnak, hogy nyissák meg a Nagyerdőt a kikapcsolódni vágyók előtt. Mi pedig manapság nagy örömmel megyünk oda.

---

„Klobusiczky Antal, Debrecenbe rendelt királyi biztos, 1789. július 14-én még teljes értetlenkedést váltott ki a városi tanácsban, amikor a féltett Nagyerdő kikapcsolódás céljára történő megnyitását kezdeményezte. Ötletét, hogy a város felőli erdőszélen sétatér, továbbá közösségi bevétellel kecsegtető borospince és italmérő hely létesüljön, nem támogatták. Pedig a száraz, poros levegőjű városból akkoriban már egyre többen kirándultak a tiszta és hűvös Nagyerdőbe.”

Ezt olvashatjuk a CívisGIStory egyik cikkében, s ebből bizony nem nehéz azt a következtetést levonni, hogy sokat köszönhetnek a felvetésért a mai debreceniek is a királyi biztosnak. Bármilyen vita is volt annak idején a városi tanácsban, a Nagyerdő kedvelt helyünk manapság, sűrűn megfordulnak arrafelé a debreceniek, és azok is, akik kirándulni vagy vendégségbe érkeztek a városba.

Például azok is, akik idén nyáron kimentek a Békás-tóhoz borokat kóstolgatni és jazzt hallgatni: most is jó találkozása volt ez a fesztivál kíváncsi, lazítani, szórakozni, kortyolgatni és a zene hullámaiban elmerülni, vagy csak úgy bóklászni vágyóknak. 

A nagyerdei programok sorában egyébként idén újdonság is várt ránk: júniusban például piknikezésre hívta a Csokonai Nemzeti Színház a közönséget. De hatalmas tömegeket vonzott – ahogy megszoktuk már korábban is – a Debrecen Drive, a Campus Fesztivál, a pálinkák és kolbászok mellett a várost ezúttal világbajnok rántott hússal is meglepő Zamat Fesztivál.

Nem véletlen, hogy minden eddiginél több rekordszámot is hozott az idei, 15. Campus Fesztivál. Egy telt házas nappal és a négy nap alatt összesen mintegy 118 ezer látogatóval zárt a jubileumi rendezvény, ezzel hazánk legnagyobb, magyar közönséget célzó fesztiváljává nőtte ki magát.

S ha már Nagyerdő, ne felejtkezzünk el a víztoronyról, ahova nem lehet elégszer kimenni, a szabadtéri színpadról és a nyári színházról, az állatkertről és vidámparkról, de a virágkarneválról, vagy a régiségvásárokról sem, melyek mindig meglepetést kínálnak azoknak, akik szívesen böngésznek ebben a sajátos hangulatú forgatagban. Vagy a strandról (teljes nevén az Aquaticum Debrecen Strandról), ahol a végzős diákok idén is kaptak egy napot, s amelyet manapság a város egyik ékköveként is emlegetnek.

Visszakanyarodva Klobusiczky Antal úrhoz és korához, nem feledkezhetünk meg a 250 éve született Csokonairól sem, aki szintén szívesen múlatta idejét ezen a vidéken.

Ahogy Bertók László írta róla:

„Legszívesebben a Nagyerdő nyugati oldala, a Sexta-domb irányába indul fiatal barátaival. Annak közelében fekszik a Nyulas-rét, egy ’soha nem mívelt homokos és mocsáros föld, hol juhok, sertések, útazó vásári és mindenféle marhák legelnek’. A közepében forrás csergedez. Ha a forrás körüli szabad legelőből neki adnának akkora darabot, ’melyet száz ölnyi rádiusszal bekeríthet’, elvállalná a debreceni énekeskönyv átdolgozását, amelyre – úgy hírlik – fel akarják kérni.”

Nyilvánvalóan a Nagyerdőnek is szerepe van abban, amiről Duzs László természetvédelmi mérnök, a Future of Debrecen mozgalmat elindító zöld munkacsoport szakértői csapatának tagja nyilatkozott: „Debrecen erdősültsége jelenleg 34 százalékos, ehhez képest ugyanez a mutató Bécs esetében 25, míg Barcelona tekintetében 27 százalékos, és ez csak bővülni fog az Ültessünk 10 ezer fát Debrecenben! programnak és a véderdő telepítéseknek köszönhetően”. 

A Nagyerdő életében új fejezetet hozhat majd a Civaqua-program, melynek gondolata az 1970-es években született meg, így egy 50 éves álom vált valóra, amikor megérkezett a Tisza vize Debrecenbe. Papp László polgármester a projektzáró rendezvényen történelminek nevezte a pillanatot.

„Közös felelősségünk, hogy a gyermekeinkre jobb állapotban lévő világot hagyjunk, mint amilyet mi átvettünk. Debrecen az ország, és azt is mondhatjuk, hogy Európa legnagyobb erdősültséggel rendelkező városa, hatalmas zöldfelületekkel rendelkezik, melyek hosszú távú megóvása szempontjából rendkívül nagy jelentősége van annak, ami ezen beruházás keretében megtörtént” – hangsúlyozta.

Úgy tűnik, a Nagyerdő a cívisváros múltja, jelene – és jövője is. Egy kincs, ami nélkül el sem lehetne képzelni Debrecent.

Ahogy Lengyel Szabolcs tudományos tanácsadó (Biodiverzitási, Vízgazdálkodási és Klímaváltozási Koordinációs Kutatóközpont) fogalmazott a Zöld Őrváros címmel rendezett konferencián a Csokonai Fórumban: „a debreceniek azt tapasztalhatják majd, hogy visszatér az élővilág, lesznek majd mocsári teknősök, levelibékák, szitakötők, párásabbá válik a levegő."