Felvették a Magyar Értéktárba a hajdúnánási szalmafeldolgozást

---

Hajdúnánás - Hajdúnánás - A Hungarikum Bizottság 25. jubileumi ülésén, csütörtökön született döntés értelmében ezentúl a Magyar Értéktár gyűjteményt gazdagítja a hajdúnánási szalmafeldolgozás mint tradicionális háziipari tevékenység.

---

A hajdúnánási szalmafeldolgozás legjelentősebb időszaka a 19. század közepétől a 20. század közepéig tartott és máig hatással van a város életére. A búza szárát felhasználó ipari tevékenység keretében készültek a szalmakalapok Hajdúnánáson, amely gazdasági és társadalmi fellendülést is teremtett a városnak. 

Az otthon előállított szalmafonatokat eleinte házilag varrták össze, majd a polgári divatban is elterjedő kalapok iránti igény megnövekedett, a kereslet hatására létesültek a szalmafonásra épülő gyárak, üzemek, az első 1860-ban.  

Megnőtt a kereslet a szalmából készült használati tárgyakra

A kalapok mellett papucsokká, szatyrokká, szőnyegekké dolgozták fel a szalmát. A szalmaipar fénykorában évente 450 000 db szalmakalapnál is több készült a városban, amelyet a Monarchia területére, és azon kívül Romániába, Szerbiába, Törökországba, Orosz- és Lengyelországba is szállítottak.

A szalmafeldolgozás nagymértékű fejlődése az 1920-as évekig tartott,

amikor Trianon következtében piacai nagy részét elvesztette.

Innentől kezdve néha megújulva, átalakulva, szövetkezetté válva az 1960-as évekig tart a szalmafeldolgozás, egyre csökkenő mennyiségben és termékválasztékkal.

Máig hatással van a város életére

Szólláth Tibor Hajdúnánás polgármestere elmondta, hogy a 21. századi kihívásokra válaszolt a város a Helyi Sajátosságok szalmafonó programmal, amely keretében ismét készülnek szalmatárgyak immár turisztikai jelleggel. 

„Jelenleg nyolc szalmafonó asszony keze munkáját dicsérik a szalmából készült tárgyaink - ebből három népi iparművész minősítéssel rendelkező munkatársunk van. Azt gondolom fontos kiemelni, hogy asszonyaink saját akaratukból, önszorgalom útján jutottak el ehhez a kiemelkedő szakmai teljesítményhez.”

A polgármester hozzátette: az előző évben augusztus 20-i nemzeti ünnep előtt pár nappal került elhelyezésre a Szent István Bazilikában az a míves kivitelű, csigaformájú búzakoszorú, mely a hajdúnánási szalmafonó asszonyok keze munkáját dicséri.

Kárpát-medence aratókoszorúját öt hajdúnánási asszony - Bata Sándorné, Nagy Sándorné, Fejesné Szebenyi Éva, Kutronné Balogh Andrea, Pongor Gáborné - napi nyolc órában, két hétig készítette. Az aratókoszorú súlya mintegy másfél kilogramm, amelyet több száz méternyi szalmából fontak meg az asszonyok.

A bizottság a Magyar Értéktárba vette még az 1568-as vallásszabadság-törvényt, a Tavaszi emlékhadjáratot, az újfehértói fürtös meggyet, a beregi keresztszemes hímzést, az aracsi templomromot és az aracsi követ, a Kocs községben gyártott kocsit, illetve a balatonfüredi Anna-bált.

A bizottság a hungarikumok közé emelte – mint kiemelkedő jelentőséggel bíró nemzeti értéket – a csíksomlyói pünkösdi búcsú és kegyhely, a klasszikus magyar szablyavívás, a szőregi rózsatő és a tiszavirágzás is bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe.
    
A Hungarikumok Gyűjteménye jelenleg 75 értéket foglal magába, a Magyar Értéktárban található kiemelkedő nemzeti értékek száma pedig 175-re emelkedett.