Nagyszüleink örökösei vagyunk: nem muszáj eltörölni a múltat

---

Debrecen – A tegnap hat a mára. Sok mindent hordozunk magunkban, gesztusainkban, amit elődeinktől örököltünk, s amit gyermekként körülöttük lábatlankodva elsajátítottunk. Három nem hivatásos tollforgató kötete segít visszaemlékezni a mi 20. századunkra. Interjú.

---

Hajdú-bihari paraszti életutakat és családtörténeteket bemutató kötet jelent meg nemrégiben Ha kibontom az emlékezés fonalát címmel. Eredetileg a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága által meghirdetett néprajzi pályázaton került felszínre ez a három írás – tudtuk meg Magyari Márta muzeológustól, aki a kötetet szerkesztőként jegyzi.

Magyari Márta: Szerzőik nem hivatásos tollforgatók, elsősorban a maguk örömére, vagy szűkebb környezetük, családjuk számára jegyezték le emlékeiket. Ugyanakkor ezeket a szövegeket olvasva azt éreztem, hogy a megőrzés motívuma, a megörökítés erős gesztusa ott munkált mindegyik írásban.

Dehir.hu: Kinek szólnak ezek a kötetek? Egyáltalán: érdekes-e bárkinek ma a múlt?

Magyari Márta: Az írásokból kirajzolódik az alföldi parasztság jellemző mentalitása, az emberi kapcsolatok működése is. Három szövegről beszélünk, ezek mind egy-egy külön világot tárnak fel, ugyanakkor nagyon érdekesen egészítik ki egymást. Plasztikus képet rajzolnak a paraszti polgárosodásról, melynek fontos összetevője volt többek között az írásbeliség is. Az írni és olvasni tudás elsajátításával a korabeli olvasmányok, illetve az irodalom befogadására alkalmassá vált emberek megbecsült tagjai voltak a közösségeknek. Emellett természetes módon, ha más hangsúllyal is, de hírt adnak ezek a szövegek a paraszti világ felbomlásáról, a közelmúlt történéseiről is. Szerintem élvezetes olvasmány lehet ez a kis kötet bárki számára, akit érdekel, milyen volt a mi huszadik századunk, hogy élték meg a hétköznapokat a kisemberek.

Dehir.hu: Ha nem klasszikus értelemben vett néprajzi tanulmányokról beszélünk, akkor mi volt itt a szerkesztő feladata?

Magyari Márta: Egy ilyen típusú munka esetén fontos a szerzők egyéni stílusát tiszteletben tartani, még akkor is, ha cserébe esetleg lesznek akár egyenetlenségek is a szövegekben. Ugyanakkor ezek az írások könnyen elveszíthették volna hitelességüket, eredeti ízüket az igazítások következtében. A szövegeknek a szerzők által alkalmazott tagolását és a központozást is megtartottuk, csak a nyilvánvaló elírásokat, betűhibákat javítottuk ki, illetve a földrajzi nevek írását egységesítettük.

Dehir.hu: Nevesítsük, kik a kötet szerzői!

Magyari Márta: Györfi Péterné Zsupos Julianna (1944) a nagyhegyesi tanyavilágban nőtt fel, és a debreceni tanítóképző főiskolán szerzett diplomát: nyugdíjba vonulásáig első és második osztályos gyerekeket tanított a nagyhegyesi iskolában. Pál István (1920) balmazújvárosi paraszti családból származik. A téeszesítésig a katonáskodást és a hadifogságot leszámítva a paraszti munka illetve a fuvarozás volt a fő tevékenysége. Aztán felnőtt fejjel, munka mellett képezte magát, ács és kőműves mesterlevelet szerzett. Nem csak olvasni szeret, de a numizmatika is érdekli. A szentpéterszegi Szabó Jenőné Vadász Ida egy nagy család utolsó gyermekeként született (1943), és falujában, a Damjanich termelőszövetkezetben dolgozott bérelszámolóként dolgozott 28 évig. 1994-ben ment nyugdíjba, azóta írja családtörténetét.

Dehir.hu: A muzeológus szerint hogyan hat a tegnap a mára? Valóban örökösei vagyunk-e szüleinknek és nagyszüleinknek?

Magyari Márta: Sok mindent hordozunk magunkban, a génjeinkben, gesztusainkban, mentalitásunkban, amit elődeinktől örököltünk, amit gyermekként körülöttük lábatlankodva elsajátítottunk. Ennek sokszor nem is vagyunk a tudatában. Talán arra jó ez a kis kötet, hogy erre rádöbbenjünk.