Szívügyek: javítanának a statisztikai adatokon a szakemberek

---

Hajdúszoboszló – A szívelégtelenség és a keringési rendellenesség is téma a Magyar Kardiológusok Társaságának konferenciáján a fürdővárosban.

---

Fáradékonyság, csökkent fizikai terhelhetőség, nehézlégzés, lábdagadás a jellemző tünetek. Magyarországon 250-300 ezer ember szenved szívelégtelenségben. A szakemberek szerint 2030-ra ez a szám akár 25%-kal nőhet. Ahhoz, hogy a szomorú statisztikai adatokon javítani lehessen, nagyon fontos, hogy a betegek megfelelő szintű ellátásban részesüljenek – erre hívja fel a figyelmet Magyar Kardiológusok Társasága (MKT) a Szívelégtelenség Napokon, melyet Hajdúszoboszlón tartanak január 23-án és 24-én.

Magyarországon évente mintegy 30-35 ezer az újonnan diagnosztizált esetek száma. A statisztikai adatok szerint a páciensek egyéves halálozása meghaladja a 25 százalékot. Ugyanakkor 15-25 százalékra tehető a korábban szívelégtelenség miatt kórházi felvételre kerülő betegek körében az újabb kórházi kezelés aránya. Minél idősebb valaki, annál nagyobb az esélye a betegség kialakulására, amely megfelelő kezelés nélkül fokozatosan romlik, végül halálhoz vezet. A súlyosabb stádiumban a betegek életminősége nagymértékben megromlik, egyre nehezebben tudják napi tevékenységüket ellátni.

A szívelégtelenségnek azt a kardiológiai betegséget nevezzük, amikor a szív valamilyen oknál fogva képtelen arra, hogy megfelelő vérmennyiséget továbbítson a test szervei és szövetei felé, ezáltal a szövetek oxigén ellátása megromlik. A szívelégtelenség okozta panaszok és tünetek általában fokozatosan alakulnak ki, és az évek alatt súlyosbodnak. Általában azokat a betegeket érinti, akiknek korábban már ismert szívbetegsége volt. A szívelégtelenség számos kardiológiai kórkép végstádiuma. Ezért érdemes nagy hangsúlyt fektetni a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére, hiszen azok elkerülésével a szívelégtelenség kialakulására sokkal kisebb az esély - hangsúlyozza dr. Nyolczas Noémi, a Szívelégtelenség Napok szervezője.

A szívelégtelenség kezelése napjainkban meglehetősen összetett kezelési stratégiát kíván, ami az optimális gyógyszeres kezelésen túl magában foglalja a különböző eszközös kezelési módok alkalmazását. Ezek a kezelési módok javítják a betegek panaszait, életminőségét, s meghosszabbítják élettartamukat. Azokban az estekben, amikor a betegeknél a gyógyszeres, illetve az eszközös kezelés ellenére továbbra is súlyos panaszok állnak fenn, válogatott esetekben lehetőség van szív transzplantációra.

Ugyanakkor egyre nagyobb szerepet kap a korábbi csak a kórházban használatos rövid távon alkalmazott műszív terápia mellett a hosszú távú, a beteg otthoni tartózkodását is lehetővé tevő műszívkezelés. Ezzel az eljárással javítható a végstádiumú szívelégtelen betegek esélyei a későbbi szívátültetésre, de bizonyos esetekben arra is alkalmas, hogy végleges terápiaként szolgáljon, amivel segíti a donorkrízis megoldását is. Világviszonylatban is sikernek számít, hogy Magyarországon megtörtént az első néhány sikeres tartós műszív terápia alkalmazása.

Mint dr. Kiss Róbert Gábor, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke hangsúlyozza, ahhoz, hogy a fent említett szomorú statisztikai adatokon javítani lehessen, nagyon fontos, hogy a betegek megfelelő szintű ellátásban részesüljenek, ez azonban - tette hozzá - leghatékonyabban és legmagasabb szakmai színvonalon csak egy jól szervezett gondozási program keretében az úgynevezett szívelégtelenség ambulanciákon valósítható meg. A gondozás sarkalatos pontja a betegoktatás, amelyet a diagnózis felállítását követően azonnal meg kell kezdeni, ugyanakkor a beteg gondozása során végig folytatni kell.

Az elmúlt években az egyetemi klinikákon, kardiológiai centrumokban, számos megyei kórház kardiológiai osztályán alakultak meg szívelégtelenség ambulanciák, amelyből egyrészt profitálnak a betegek, akik ezáltal magas szakmai színvonalú ellátáshoz jutnak, ugyanakkor az intézmények, amelyekben csökken a szívelégtelenség miatti a kórházi felvételek egyébként növekvő számából adódó nyomás. nem beszélve a finanszírozóról, hiszen az ambulanciák működtetésével szignifikánsan csökken a szívelégtelenség következtében a kórházi felvételekből származó költség, ami nem kevesebb, mint az egészségügyi költségvetés 1-2 százaléka, ami hazánkban több milliárd forintot jelent.

A szívelégtelenség a legtöbb szívbetegséghez hasonlóan jól kezelhető, jól gyógyítható betegség, van értelme ezzel foglalkozni, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy nem kevés minőségben eltöltött életévet nyerhetünk betegeink számára, ha a szívelégtelenségben szenvedő betegek gondozására is kellő figyelmet és időt fordítunk – hívja fel a figyelmet az MKT elnöke.