100 ezerbe került önöknek az én mozizásom

---

Mundruczó Kornél új, 120 milliós állami támogatásból készült filmjét eddig nagyon kevesen láttuk. A Szelíd teremtés - Frankenstein-terv valóban nem kecsegtet könnyed szórakozással, s hogy nem Mundruczó főműve, az is hétszentség. Szépnek persze szép. Kritika.

---

Emlékeznek a Kontroll elejére? Amikor megjelenik Aba Botond egykori BKV-vezér, és elmondja nekünk, hogy a mozifilm az nem híradó. Valami ilyesmi érzésem volt itt is. A Frankenstein-terv első perceiben egy autóban ülő rendező (maga Mundruczó Kornél alakítja) telefonál, s gyakorlatilag bediktálja nekünk az ars poeticáját: mondván nem akar profi színészekkel dolgozni, az amatőrökben van meg ugyanis a gyúanyag. Hopsz. Ekkor ért az első ijedelem. Ez azért így elég direkt volt. A Mundruczó alakította filmbéli rendező didaktikusan belemondja az arcunkba Mundruczó hitvallását, nehogy ne vegyük észre, mit szeretne elmondani a filmjével.

Rendezőnk egy lerohadt, kiürült bérházban próbálja megtalálni a főszereplőt készülő filmjéhez. A válogatásra véletlenül téved be egy az anyját kereső, intézetből szökött fiú. A reakciókból rögtön tudjuk, megvan a hős. A szereplőválogatás azonban balul sül el, meghal egy fiatal lány. A „szörny” elszabadult, hullanak a mikroklíma sakkfigurái, miközben egyre több titokra derül fény.

Erdély Mátyás operatőr fantasztikus képeivel igazán mélyre nyom minket ebben a borzalomban (ezekért a képsorokért mondjuk egy percig sem sajnálom a filmre szánt időt), csak a – talán szándékolt, talán nem tervezett – sutaság ebből rendre kirángatja a nézőt.

Ironikus, hogy épp Mundruczó filmje cáfolja meg az elején belénk vert ars poeticát. Az amatőr színészek nem életre keltik ezt a mozit, épp ellenkezőleg, inkább ölik. Sokszor megzakkannak a mondatok, mintha nem lett volna idő még egyszer felvenni azt az átkozott jelenetet. A fiú szerepében látott Frecska Rudolf valóban tud szomorúan nézni, kétségkívül van a létében erő, de szerepe olyannyira lecsupaszított, hogy azt képtelen működtetni. Nyilván szándékolt, hogy a végletekben gondolkodik (akit nem szeret, azt megöli, akit szeret, azt feleségül venné), de ez olyannyira életidegen szituációkat eredményez, ami egy filmben (még magyarban is) nehezen tolerálható.

Tény, hogy Mundruczó filmjét a Cannes-i Filmfesztiválon perceken át tapsolva, állva ünnepelték, s az is tény, hogy itthon nagyon keveseket érdekel annak a rendezőnek a mozija, akit korunk talán legtehetségesebb magyar direktorának tartanak. Eddig körülbelül 800-an váltottak rá jegyet, talán 1200-an be is ülnek rá. Így ha azt nézzük, hogy 120 milliós állami támogatást kapott, kijön, hogy egy néző élménye 100 ezer forintba kerül a magyar adófizetőknek. Régóta vita tárgya, hogy egy ilyen rendező, mint Mundruczó (de sorolhatnánk még a nagy neveket) filmjét vakon támogassa-e az állam, vagy 120 milliórét esetleg legyen beleszólása a produkcióba (például a rendező elismert ún. script doktorok segítségével formálná olyanra a forgatókönyvet, amitől az egy kicsit nézőbarátabb lenne). A Frankenstein-terv inkább az utóbbi véleményt vallók táborának ad muníciót.

(Mundruczó Kornél Szelíd teremtés - Frankenstein-terv című filmjét az Apolló mozi jóvoltából láttuk, ahol október 6-áig még önök is megnézhetik.)