17 év alatti fiatalok mutatták meg a debrecenieknek, milyen a modern Júlia

---

Debrecen – Szellemes, friss, mégis a hagyományokhoz is hű előadást láthattunk középiskolásoktól: Shakespeare legendás művét idézték meg sok humorral.

---

Szerda este ismét megtelt a Páholy Lakásszínház nézőtere: 19 órától a Júlia című előadás bemutatóját láthattuk, amely még attól is szórakoztatóbb volt, amilyennek az előző napi beszélgetésünk alapján megismertem (a cikket a hét végén olvashatják a Dehiren). A vállaltan diákelőadás pedig a közönségnek sem okozott csalódást: bár a szöveg és az atmoszféra a fiatalok világát idézi leginkább, bármely korosztály számára üdítő élményt nyújt, mutatta ezt a vastaps és a sok nevetés is.

A fiatalok és tanáraik (Fotó: a Páholy Facebook-oldala)

Egy igazán 21. századi Júlia állt ki elénk a színpadra: a roppant bájos, alig 14 éves Antal Rebeka remekül hozta a vívódó, lázadó és szabad szájú szerelmest, akit zsarnoki anyja (Lengyel Fruzsina, aki szintén nagyon jól hozta szerepét) folyton azzal macerál, hogy takarítsa ki a szobáját és igyekezzen jobban a testnevelés órákon.

Nem csak felfogásában modern ez a főhősnő: Snapchatel, vlogol és Facebookozik, ez pedig ahelyett, hogy belerondítana az összeképbe, inkább még vidámabbá és önironikusabbá teszi azt. 

Csáki Benedek – aki Shakespeare Rómeó és Júliája nyomán a szöveget átdolgozta és az előadást rendezte – két egészen eltérő szerepkörben is megmutatta tehetségét. Ő volt a ripacskodó szépfiú, Páris, aki bugyuta villamosos viccekkel fárasztotta választottját, s Rómeó szerepében is ügyesen hozta a hősszerelmest, aki egy anyai telefonhívásra mégis riadót fúj a szerelmi légyott után. Az én személyes kedvencem a cserfes dadus, Péntek Petra volt, aki roppant szórakoztatóan hozta szerepét.

Az előadás utáni beszélgetést Végh Veronika, a Páholy háziasszonya és férje, Csáki Szabolcs vezették: a tanítóként és édesanyaként elérzékenyülő Veronika a könnyeivel küszködve dicsérte meg tanítványait. Az előkészületekről a fiatalok elmondták: közös elv vezérelte őket, szerettek volna valami újat üzenni a darabbal. Először improvizálni kezdtek, több órát beszélgettek a műről és az ötleteikről, majd a legkülönfélébb helyeken próbáltak, míg össze nem állt a Júlia.

13 és 16 év közötti fiatalok rendezték az előadást, szerepeltek benne, és bonyolították le az egész szervezést.

A rengeteg jópofa ötlet ellenére is volt pár kezdetleges megoldás – például a zenei betétek hangosítása, lezárása –, amelyek csiszolásra várnak, de bemutató lévén az előadás is még kísérleti fázisnak tekinthető.

Az alapanyag és a színészek ígéretesek, néhány finomítás után már garantáltan bárhol bemutatható eredmény születik.

Az egyik legjobb pedig a megfelelő hosszválasztás és a végén elhangzó üzenet volt, amelynek komoly jelentése lehet a mai tizenévesek számára.

A darab egyébként az ODE fesztiváljaira, és a derecskei Kótsi Patkós János diákszínjátszó fesztiválra készült, úgyhogy aki szeretné látni, lesz rá alkalma (valószínűleg a Páholy Lakásszínházban is).