’56 Dobó Kata nélkül

---

1956 valahogy meghal a filmvásznon, Vágvölgyi B. András Kolorádó Kidjében azonban végre embereket látunk. Magyar forradalom egy „amerikai”, de nem hollywoodi filmen. Kritika.

---

’56-ról az utóbbi egy-két évtizedben csak olyan filmek készültek, melyekhez legalább egy doboz antidepresszánst is illett volna adni, majd jött Andy Vajna, és az ő cukormázzal leöntött forradalma. Meglehetősen igazságtalan lenne azt állítani, hogy a Kolorádó Kid középen van, mert ez nem igaz; távol áll mindkettőtől. Vágvölgyinek sikerül élettel megtöltenie ’56-ot, valódi embereket látunk, akik nem szónokolnak irritálóan magas hangon, és nem sütnek el rossz vicceket kétpercenként.

Ebben nyilván nagy szerepe van annak, hogy szereplői a pesti flaszter nyelvén beszélnek. Vágvölgyi nagy szerelmese az 50-60 évvel ezelőtti szlengnek, talán túlságosan is odavan érte. Ahogy Hunter S. Thompson Pokol Angyalai könyvének fordításakor, itt is túlzásba esett egy kicsit, néha olyan érzése van az embernek, hogy ezt már feliratozni kellene. Az üdítő hatást azonban csak időnként öli a mértéktelenség.

Az sem kétséges, hogy a rendező látott már pár ezer filmet életében. Annak ellenére, hogy a grandiózus harci jeleneteknek híján vagyunk, a Kolorádó Kid roppant profi benyomást tesz. Nem csak a remek képek, de az igen ügyes, tarantinói időugrálós dramaturgiája révén is. Vágvölgyi filmje jó értelemben véve amerikai, de nem hollywoodi.

A forradalomba belekeveredő, balhés pesti melós szerepében látott Nagy Zsolt van annyira zsivány színész, hogy kisujjból oldja meg a feladatot. A különös az, hogy ahogy fárad meg a karaktere, ahogy tűnik el az ok a bohóckodásra, úgy lesz egyre jobb. Nem kétséges, Nagy Zsolt megérett arra, hogy kitörjön a skatulyából.

Persze Vágvölgyi filmje nem tökéletes, a ahogy haladunk előre, sokat veszít a lendületéből, a másfél óra végére már mocorog az ember, mégis olyan érzésünk lehet, mintha lenne valahol a dobozban jó pár hiányzó jelenet, melyekből igazán megérthetőek lennének a motivációk. Máskor meg mintha a rendezőt jobban érdekelnék ’56 kulturális vonatkozásai (például ahogy Elvis énekli a forradalmároknak a Peace in the Valley-t), mint a saját karakterei. Mégis, a Kolorádó Kidnél ebben az évtizedben nem készült jobb film a témában, frissebb meg talán még soha. Nagy kár, hogy a tanárok lesznek annyira szemérmesek, hogy a szereplők mocskos szája miatt nem viszik majd el a moziba az amúgy ugyancsak mocskos szájú diákjaikat.

(Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid című filmjét az Apolló mozi jóvoltából láttuk, ahol október 27-éig még önök is megnézhetik. A film díszbemutatója október 18-án, hétfőn 19 órakor lesz az Apolllóban. A vetítés után a nézők Vágvölgyi B. András filmrendezővel, valamint Sárosdi Lilla és Nagy Zsolt színészekkel találkozhatnak.)