A dán lányt, aki igazából férfi, Debrecenben is láthatjuk

---

Debrecen – Egy különleges szerelem története, amiből egy meglepően hagyományos életrajzi film készült. Mi menti meg a középszerűségtől? Kritika.

---

Tom Hooper rendező filmjeit valami mindig megmenti a középszerűségtől. A király beszéde Colin Firth és Geoffrey Rush bravúros alakításának köszönheti számtalan díját. A nyomorultak musicalváltozatát elvitte a hátán az alapjául szolgáló színpadi mű ereje és népszerűsége, valamint a lenyűgöző, élőben felvett dalbetétek. A dán lány esetében is könnyedén elválaszthatóak a film átlagosságát leplező elemek, ennél a mozinál valahogy mégis minden ilyen részlet sokkal erőteljesebb. Hiába vesszük észre a hibákat, Hooper eléri, hogy a film hamar bekússzon a bőrünk alá, és megmaradjon az emlékezetünkben. Hogy minek, vagy kinek köszönhetően, az már más kérdés.

A dán lány történetét két művész, Einar és Gerda Wegener élete inspirálta. Einar egy „játék” kedvéért nőnek öltözve áll modellt feleségének, Gerdának, akit különös módon inspirál férjének feminin oldala. A férfi női alteregójának nevet is adnak: Lili Elbe. A játék hamar komollyá válik, amikor Einar úgy érzi, sokkal jobban képes azonosulni Lilivel, mint korábbi énjével. Lili elindul a nővé válás hosszú és rögös útján, s egyúttal a transzneműség úttörőjévé válik. Gerda azonban átalakulása után sem hagyja el férjét. A film kettejük különleges és példaértékű szerelmének története.

Bár A dán lány elsőre merésznek, vagy úttörőnek tűnhet, valójában egy meglepően hagyományos életrajzi film. A mozi sok alkotó kezén ment keresztül az évek során, s több mint egy évtizedig úgy tűnt, nem is fog elkészülni. Az, hogy most mégis a mozikba került a film, egy új, szabadabb és felvilágosultabb világnak köszönhető, melyben már nem számítanak tabunak az olyan témák, mint a transzneműség, vagy éppen a homoszexualitás. A dán lány azonban, főhősével ellentétben, nem ennek az új korszaknak a hírnöke. Sokkal inkább egy olyan mű, ami csak azért létezhet, mert voltak és vannak körülötte olyan alkotások, amelyek már jó előre kitaposták neki az utat. Pedig a forgatókönyv igyekszik elérni, hogy a filmre releváns alkotásként tekinthessünk, de ez sohasem sikerül neki maradéktalanul. A film csak annyiban számít fontosnak, hogy a transzneműségről szabadon, tisztán és mindenki számára átérezhetően mesél. Nem lesz majd alapmű, és nem képes olyan dolgokat nyújtani a témában, amelyek akár képesek lennének az emberek gondolkodását megváltoztatni az adott témáról. Kár, mert megvolt benne a lehetőség.

Mindezeken túl a film önmagában sem vállal túl nagy kockázatot. Kényelmesen, ráérősen lépdel végig Lili és Gerda történetén, mindenféle formai, vagy tartalmi újítás nélkül. Nyoma sincs a Steve Jobs merész formai és képi megoldásainak, vagy a Lincoln elegáns történetvezetésének. A dán lány követi a megszokott, életrajzi filmekben alkalmazott szabályokat, s igazából aki már látott ilyet, annak nem fog meglepetést okozni a mozi. Bár témaválasztásában valóban egyedülálló, ez azonban még nem teszi különlegessé, vagy maradandóvá.

Mégis működik a film, és ez legfőképpen három dolognak köszönhető. Az első az Tom Hooper rendezése. Akármennyire is középszerűek a munkái, Hooper egyre magabiztosabban áll a kamera mögött, s a fejlődése ebben az alkotásban érhető tetten leginkább. A mozi tobzódik a gyönyörű képekben és harmonikus kompozíciókban, sokszor olyan, mintha egy életre kelt festményt látnánk. Ezzel is illeszkedik a filmbéli festők világához. Másrészről itt van nekünk Eddie Redmayne, aki mindenféle túlzás nélkül tökéletes alakítást nyújt a filmben. Redmayne ugyanazzal a mozgásszakértővel dolgozott, akivel tavaly a szintén lenyűgöző, Oscar-díjjal jutalmazott szerepére készült A mindenség elméletében. Az átalakulása finom és érzékletes, egy percig sem túlzó, vagy éppen magamutogató. Már a film elején, férfiként is meglátjuk benne a nőiséget, és mikor Lili elindul a hihetetlenül nehéz útján, Redmayne szemében és minden mozdulatában megtalálható a karakter eddigi összes megpróbáltatása.

A film legnagyobb ereje azonban a visszafogottabb karakterben, Gerdában rejlik. Alicia Vikander ugyanis lenyűgöző módon képes megragadni figuráját, s a történet hálátlanabb szerepében is ragyog. A fiatal színésznő az elmúlt pár évben tűnt fel a láthatáron, s már most, huszonévesen is képes olyan erővel és fegyelemmel játszani, amelyet bármelyik, nála idősebb kortársa is megirigyelhet. Megjelenése és alakítása a régi Hollywood nagy színésznőit idézi meg. Ő az, aki összetartja a filmet, s aki a történet igazi főszereplőjének tekinthető.

A filmet tehát megmenti a varázslatosan megkomponált vizualitás, valamint a két főszereplő elhivatott alakítása. Viszont akármennyire is vonják el a figyelmünket a pozitívumok, nem nehéz észrevenni a nagyság mögött rejlő középszerűséget, valamint az innováció hiányát. A dán lány szeretne fontos film lenni, de eközben biztonsági játékot is űz. A néző jól érzi magát a film alatt, azonban a moziból távozva csak a két színész arcát viszi majd magával. Ez veszteség és nyereség is egyszerre, azonban mindenképp szomorú, ugyanis ez a film sokkal több is lehetett volna.

A filmet az Apolló moziban Ön is megnézheti: január 28. és február 3. között 20 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1.
el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.