A debreceni művészek tócóskerti otthonából néha még a hegyeket is látni lehet

---

Debrecen – Egy művésztelepen ismerkedtek meg, a hétköznapokban tanítanak, most pedig közös kiállításukra készülnek. Tóth Zsuzsával és Börcsök Attilával beszélgettünk munkáról, életről, panelről, alkotásról.

---

Tóth Zsuzsa festő, Börcsök Attila grafikus. Hamarosan közös tárlatuk lesz. Eddig ez viszonylag megszokott, hiszen a művészek általában gyakran lépnek a közönség elé kollégájukkal, barátjukkal, alkotótársukkal. Ám Zsuzsa és Attila nem pusztán ezen a kiállításon vannak együtt, hanem az életben is. Mint mesélik, egy művésztelepen ismerkedtek meg, majd ugyanarra az egyetemi végzettséget adó kiegészítő képzésre jártak a Nyíregyházi Főiskolára, és majdnem másfél évtizede, 2009 óta alkotnak egy párt. 

Dehir: A művészet mellett mivel foglalkoznak a hétköznapokban? 

Tóth Zsuzsa: Rajz és földrajz szakos tanárként tanítok a Tóth Árpád Gimnáziumban. Itthon pedig élelmezésvezető és logisztikai menedzser vagyok. Attila pedig Medgyessy-gimnázium művésztanára.

Börcsök Attila: Munkaidőben. Azon kívül apa és társ vagyok, s néha még grafikusnak lenni is van időm.

Dehir: Nem zavaró, hogy majdnem ugyanazt csinálják? 

Tóth Zsuzsa: Szerintem ez így jó. Attila grafikus, ő nagyon átgondolja a munkáit, megtervezi. Precíz, szakmailag magas szinten dolgozik, nagyon igényes, ráadásul kifejezetten nehéz technikát választott. Én más vagyok. Mindig van ugyan valami tervem, de ha az anyag, amivel dolgozom, nem úgy viselkedik, ahogy gondoltam, akkor más irányba lépek. Ez egy párbeszéd a vásznon. A szemléletünk, értékrendünk viszont hasonló, ezért működik.

Börcsök Attila: Igen „ránézésre” hasonló, de valójában teljesen más. Mindketten alkotunk, de talán ennyi a közös a két dologban, az ahogyan, vagy amit, az teljesen különbözik, szinte teljesen ellentétes.

Dehir: A Tócóskertben laknak, egy kilencedik emeleti panelban. Milyen innen a panoráma? Hat az alkotói kedvre?

Tóth Zsuzsa: Jó messzire ellátni, néha még a hegyek is látszanak. Szilveszterkor például megnézhetjük az összes tűzijátékot.

Az erkélyen a kertem pont akkora, amekkorát még képes vagyok kezelni. Élhető hely a nagy zöld területekkel lent. 

Börcsök Attila: Én szeretem az itteni életet. Alkotásra ugyan nem inspirált, de ha kimegyek az erkélyre, fentről észrevétlenül nézhetem, ahogyan lent zajlik az élet, de pont kellő távolságból, hogy ne legyek a része. Ha pedig szeretnék én is „zajlani” kicsit, akkor csak lemegyek és máris a részévé válhatok.

Dehir: Készülnek egy hamarosan nyíló közös kiállításra. Voltak már hasonló művészeti találkozásaik? 

Börcsök Attila: Olyan, hogy csak ketten állítunk ki, még nem volt. Csoportos tárlatokon állítottunk már ki, de ez most más. Szerintem jól passzolnak majd a munkáink, jó lesz így látni együtt. Érdekes játék lesz a falakon a grafikus fekete-fehér világa a festő színvilágában visszafogott, vakolt vásznaival.

Dehir: Mondhatjuk, hogy középgenerációs alkotók, ami azt jelenti, a pályakezdésen már túl vannak, és kellő tapasztalatot is szerezhettek az évek során. Ezt hogy élik meg? 

Börcsök Attila: Ezen nem gondolkoztunk eddig. Alkotunk, mert ez az életünk, függetlenül attól, hány évesek vagyunk. Azt viszont érezzük, hogy a jövőben valószínűleg nagyobb szerepet kell vállalnunk a helyi képzőművészeti életben.

Dehir: Milyen ma, az ébredező mesterséges intelligencia korában művésznek lenni?

Börcsök Attila: Mindig az a kérdés, kinek mire van igénye. Eddig is voltak a bútoráruházak által kínált olcsó, tetszetős dekorációk (festményeknek nem nevezném). Az, hogy most ezt mesterséges intelligencia hozza létre, talán érdekesebb, de nem igazán érték. Festeni, grafikát készíteni egy szubjektív alkotói folyamat, amire az emberen kívül más képtelen lesz. Vizuáliskultúra-tanárként ezért is dolgozunk azon, hogy szemléletet alakítsunk ki, egyfajta értékrendet állítsunk fel a diákoknak, vagy legalább a csíráját teremtsük meg. Legyen igényük kiállításokra járni és értő közönséggé váljanak.

Dehir: Mennyire helyigényes a művészeti munkájuk? Elférnek otthon?

Tóth Zsuzsa: Én többféle technikát alkalmazok. Van, hogy akvarell papírra nyomtatott monotípiát festek olajfestékkel tovább, de gyakrabban inkább vászonra dolgozom.

Szeretek játszani az anyagokkal, különböző homok- vagy vakolatfelületekkel. És nem, nem férünk el. Nekem csak nyáron a művésztelepeken van lehetőségem festeni. Év közben időm sincs rá sajnos.

Börcsök Attila: 2017 óta mezzotintókat készítek, amihez egy komplett grafikai műhely kell. Én egy műhelyben dolgozom a Kishegyesi úton. Az elkészült képek tárolása nehézkesebb, de szerencsére az elmúlt két- árom évben a munkáim egy része folyamatosan „turnézott” az országban.

Dehir: Mi az, amire büszkék, és mi az, amit szeretnétek elérni?

Tóth Zsuzsa: Sok mindenre. Például a fiunkra, és hogy családként milyen jól működünk, de a barátságokra, a diákjainkra is. S persze művészként arra, hogy mindenhol érdeklődéssel fogadják munkáinkat, több díjat is kaptunk, hívnak művésztelepekre.

Dehir: Milyen lesz a hamarosan nyíló tárlatotok?

Börcsök Attila: Izgalmas. Jöjjenek el, nézzék meg minél többen!

Tóth Zsuzsa és Börcsök Attila kiállítását május 6-án, 17 órakor a Széchenyi utcai Új Galériában Varga József grafikus nyitja meg. A kiállítás május 20-ig látogatható! A cikkben található fotókat Zsuzsa és Attila bocsátotta rendelkezésünkre.